Az vajon mennyit mond el a hétköznapokról, ha azt mesélem, ma hazaértem fél háromra Zalán ovis fogadóórájáról, vettem egy forró fürdőt, magamra öltöttem a kedvenc, szőrös, macis fürdőköpenyemet, majd a finom meleg nappaliban elterültem a kanapén és olyan jóleső nyugalom lett rajtam erőt. El tudtam volna aludni. De nem mertem, mert 5 órára mennem kellett Rékáért a suliba és attól féltem, az iskola telefonja ébreszt nem sokkal öt után. Mindegy, fincsi volt, több ilyen relaxos 1-2 órácska kellene, persze nincs...
Ma nagyon fura időjárás volt, különösen, hogy immár decembert írunk. Egyszer csak beborult az ég, de egészen sötétre ám, feltámadt a szél, majd el kezdett szakadni az eső, de mintha dézsából öntötték volna. Dél tájban ugyan kisütött a nap,de a szél megmaradt, ami elvette a kedvem minden délutáni szabadidős tevékenységtől, pedig terveztem, hogy fogadóóra után bemegyek a városba, veszek még szaloncukrot, nézek magamnak valami rucit, blúzokat. Ebből végül az lett, hogy fogadóóra előtt vettem magamnak bérletet, friss kenyeret, mandarint és kelbimbót, na meg egy kis karamellát elszórtan a régi adventi napárakba, hátha megtalálják a gyerekek véletlenül és akkor lesz öröm. Fogadóóra (félóra) után pedig vágtattam haza, mint akit kergetnek, hogy legyen egy kis nyugalmam. El is fáradtam péntekre, nem is tudom....Pedig még két hét és jön a szabadság.
Maga a fogadóóra egész jó volt. Kinn ültünk le az öltözőben, de szerencsére egyáltalán nem volt átjáróház, mert aki hazavitte a csemetéjét ebéd után, az már azóta hazaért, három óra, fél négy viszont még messze volt a következő szülői rohamhoz. Megmutatták, hogy a Difer teszt keretein belül az írásképe mennyi változott Zalánnak. Mindenféle izéket kellett neki húznia kb. 5 vonal közé. Tavaly 9 pontot kapott rá, most 14-et. A teszt többi részét nem ismételték meg (gondolom) ami kár, mert érdekelt volna. Igaz, hogy tavaly is meglepődtem a jó eredményeken.
Előttem Zalán egyik cimborája volt benn, utánam a másik. Hallottam korábban, hogy nincs túl jó véleményük a R.suliról, mert versenyistállónak tartják, minek a kéttannyelvű és egyáltalán. M. apukájával lefolytatott párbeszédből nem hallottam sokat - pár szót csupán - de a versenyistálló szót egyértelműen kivettem a szövegkörnyezetből. Majd M. apuka szabadkozását, hogy nem akar ő olyat, ilyen korán blablabla....
Erre jöttem én. Zalán elsősorban a két cimbora (Máté és MIlán) társaságában forog, úgy is mondhatnánk, hogy kizárólagosan. Ott van még Gréti, akit szintén kedvel (egy csöndesebb, okos kislányt), de mással nem igen foglalkozik. A csoportos munkában nem vesz részt, pár a projekthét végére, azaz péntekre általában alkot valamit és vált a megfigyelő státuszból aktívba. Okos, értelmes fiú szerintük, jó érzékkel a matekhoz, remek szókincse van.
Megkérdezték, hogy melyik iskolát néztük ki számára, döntöttünk e már. Nem hullámoztak az örömtől, hogy az R. hangzott el, nem sokkal később viszont rákérdeztem, hogy szerintük jó választás e ez a suli, mire meglepetésemre azt felelték, hogy igen. Na most lehet, hogy mindenkinek úgy nyilatkoznak, ahogy azt a szülő szeretné, de szeretném, hinni, hogy nem.
Szóval jót beszélgettünk és hazafelé megint azon morfondíroztam, amin már nem egyszer, hogy talán jobban kellene bíznom Zalán képességeiben? Ami Réka esetében annyira megvan. Olykor azt gondolom, túl is értékelem őt. Zalánt meg folyamatosan alul? Vagy hogy is van ez? Nem szándékosan művelem mindezt, csak valahogy ez jön belőlem. Nem akarok rá semmilyen nyomást, tőle nem várok semmit, illetve...nem annyit, mint Rékától.
Hm....Szerintem lesz témánk E.-vel, aki a pszichológus. :)
E. egyébként kérdezte tegnap este, hogy esetleg NEKEM tudna-e segíteni. Meglepődtem a kérdésen, mert nem emlékeztem már, hogy ilyen is szóba jött. Egy hatékony stresszkezelési terápia lehet, hogy jól jönne, de nem gondolnám, hogy ilyenben ő otthon van. Azért megkérdezem. :) Jöhetne házhoz is, mert amilyen szinten be van táblázva minden napunk, csak úgy látom esélyét, hogy találkozzunk. Azért karácsony hetében szakítok rá időt és elmesélem neki, mi történt Zalánnal és velünk március óta. Adok a véleményére. Tibi nem érti már azt sem, hogy miért hívtam fel, hiszen szerinte tavaly sem tudott segíteni. Meglátjuk. Érdekes beszélgetéseink voltak, azt hiszem ez húz vissza hozzá.
Ésss éljen a hétvége! Ha hazatérnek a fiúk (Zalán mamánál aludt), megnézzük a Nagyon vadon 3. részét és lazítunk. Mint négy tök a fűben.
