Valami egészen másról terveztem, hogy írok, de persze általában nem arról krampácsolok a billentyűzeten, amiről szeretnék, hanem ami jön belőlem, hehe....Szóval a tanulásról lesz szó.
A hétvégén, vasárnap reggel, amikor felvetettem Rékának, hogy nekem úgy rémlik, van némi házija, hosszan vernyákolt, hogy ő nem akar tanulni és nincs is házija, miről beszélek?! Na hát, eddig tartott a marha nagy lelkesedés. Habár rossz szavam nem lehet rá, péntek délután matekozott a drágám Tibi irodájában (nem sokat, de na....) A pénteki tanulás teljesen önkéntes, magyarán ha ír leckét, ír, ha nem nem. Szombattal ugyanez a helyzet, a mostani is úgy telt el felettünk, hogy tankönyvhöz nem ért. Nem szóltam semmit. Vasárnap viszont muszáj volt határozottan a tettek mezejére lépni, mert ha egyéb különleges körülmény nem lép fel, a vasárnap délelőtt mindig a tanulásé. Volna, Rékában ez még annyira nem tudatosult.
Az íróasztalnál átválogattam az összes könyvét, kinyitottam ott, ahol a házi van, a gyakorló füzetbe írtam elő neki feladatokat egy-másfél oldalban és egy halomba halmoztam mindezt. A gyakorló füzet nem kerül elő sűrűn, most is csak azért, mert magyarból voltak problémák az "m" betű leírásával, amennyiben az nem a szó elején van, illetve bizonyos betűk után. Nem szúrja le a betű első lábát...vagy nem tudom, hogy fogalmazzam meg. Akárhogy is, ezt kellett egy kicsit gyakorolni. Ilyen sem volt még egyébként, simán szokta venni az akadályokat, első próbálkozásra is szépek a betűi illetve számai, olykor csak lesek.
A halomból aztán a saját kedve és üteme szerint oldhatja meg a feladatokat, persze közben morog és óbégat, pl. hogy minek megcsinálni a szorgalmit (nálunk egyelőre az is sima házinak számít), minek írtam elő neki gyakorlást ("imi, im, mi") és egyáltalán.....Rossz még hallgatni is és még annál is fárasztóbb. Jellemző, hogy mire minden házival készen voltunk, én elfáradtam mentálisan igencsak....:) Tibi említette a hétvégén, hogy vigyázzak arra, hogy öröm legyen neki a tanulás és ne kötelezettség, amit muszájból csinál...Nohát arra nem tudom, meddig kellene várnom, hogy magától neki lásson a leckének. Az őszi szünet alapján akár hetekig is....
Azt szereti őkelme, hogy ha mellette verek tanyát és együtt bogarásszuk a feladatokat. Ha nem így van, jön a nyafi, hogy nem érti a feladatot, meg hogy nem tudja elolvasni...Ha sokat panaszkodik, mellé ülök illetve most az m betű csatlakoztatásánál is végig jelen voltam. Mert a radírozásokat második körben már sűrű könnyhullatás kíséri, hát akkor inkább minden vonalat felügyelek. Ilyen pedagógus szájába illő felkiáltások hagyták el ajkaimat:
- Ne legyen akkora feneke annak az elefántnak (m betű nálunk elefántpopó...no comment)
- Szúúúúrd le az m első lábát!
- Ne írd át háromszor azt a betűt!!
Ha a tantónéni hallotta volna, lehet kigúvadtak volna a szemei, azok a szép feketék hosszú szempillával....valamint mély részvétét fejezte volna ki Rékának édesanyja miatt....
Réci a matekot szerei a legjobban szerintem, kivonás, összevonás 0 és 3 között, ez most a téma. Magyarból össze-vissza veszik a betűket, kicsiket csak egyelőre, azt rögtön tanulják írni, olvasni, a már tanult betűkből szavakat alkotnak....Olyan fura, mindig rácsodálkozom, hogy a gyermekem már szavakat tud írni. Oké, már kiscsoportban is leírt ezt vagy azt, de ez más. Iskolás, nagylányos betűláncokat alkot. Sajna, unja a betűvetést, szerinte unalmas mindig ugyanazt írni, hiába magyarázom én, hogy úgy lesz szép az írása, ha gyakorol. Valahogy, nem is értem, miért, de nem hatja meg....
Azt kérte a tantónéni, hogy minden nap gyakoroljuk otthon az olvasást egy picit. Ezt én továbbfejlesztettem, azokat a mondókákat, verseket olvassuk, amelyek a tankönyvben találhatók. Egyelőre annyi a feladat, hogy megtaláljanak bennük bizonyos betűket. Három rövidet szoktunk minden nap elolvasni, többször is, ennyi. Nem szokott panaszkodni Rékám. Elkezdődött az olvasó-nem olvasó gyerekek megkülönböztetése feladat szempontjából is. A már olvasók kaptak egy külön munkafüzetet, amelyben dolgozhatnak.
Németből az első hat hétben csak finom bemelegítés zajlott szerintem, gúten mörgen gúten tág, aufvízderzéééén...Múlt hét óta elkezdtek szavakat is tanulni, valami kemény 5 db-ot per óra. Nem nyavalyog, hogy angolt akar tanulni, talán mert nincs más választása? :)
Házi feladat (természetesen) mindig van napról napra. Ma már tudom, hogy nem akkora mennyiség, hogy azt a napköziben nem lehetne megoldani. Rékának ez nem szokott összejönni, amin nem is csodálkozom, ha azt nézem, otthon is mit összeszöttyög a házi felett. Álmodozik, elmélkedik, vakarózik, kotorászik, haját tekeri, hopp, rajzolgat elmélázva, eszébe jut valami, elmeséli, ha Zalán feladatlapozik, az is nagyon érdekli, táskában kotorászik, éhes, szomjas, soroljam? Abban maradtunk, hogy rendben van, hogy nem készül el minden házija a suliban, de akkor ne arénázzon nekem, hogy nincs ideje játszani itthon és hogy este már fáradt.
Ahogy már írtam, az ének, rajz és technika órák ölég lazán vannak kezelve, sokszor alakul belőlük matek vagy környezet óra. Lehet, hogy magyar is, nem tudom biztosan. Az biztos, hogy bő 2 hónap alatt egy jóízű ének órájuk még nem volt.
A héten mindenféle programokat terveznek az Olvasás hete alkalmából. Erről nem ragasztottak be semmit az üzenőbe, csak a faliújságon bogarásztam valamit, amit szinte azonnal el is felejtettem....Valami rémlik író-olvasó találkozóról, könyvtárról, Madzag bábszínházról és Kautzy Armandról személyesen...de ennyi.
Egyébként olyan igazi MINTA ELSŐS, jó értelemben. Aktív, ügyes, jelentkezik, könnyen megbirkózik a feladatokkal, szereti, élvezi, lubickol. Nem is kell ennél több.
