Talán a fémdobozokba helyezett almaszeletkéknek, talán másnak, de mára bepuhultak a mézeskalácsok. Nagy jelentősége ugyan nincs, mert a kétharmadát felfalták a gyerekek, így csak a maradék egyharmadot tudtam beírókázni. Illetve tudtuk, mert a gyerekek is aktívan segédkeztek. Én amatőr vagyok mézeskalács díszítésben, össze-vissza kanyarodik a hab a kezem alatt, legtöbbször saját életet él, de nem baj, azért élveztük a mókát.
Úgy néz ki, a héten főzök egy kondér töltött káposztát - édes káposztából, paradicsommal felöntve, amikor már majdnem kész. Ez nem tudom, melyik tájegységnek felel meg, úgyhogy csak egyszerűen töltött kápinak hívom. Kénytelen vagyok eltérni anyukám receptjétől, aki természetesen ezt is "gondolomra" főzi, úgyhogy soha a fortélyokat el nem tanulhatom tőle....Ő egyébként savanyúkáposztából készíti és kövérebb húsból, mint én, vagy mint ahogy az uram szereti (Tiborom semmit nem szeret, ami savanyú). Szenteste kacsa lesz, remélhetőleg ízletes, ropogós bőrű, pürével és párolt káposztával. Ebédre, úgy néz ki, ha az estét már anyuval töltjük.
Tegnap és ma két nagy támadást indítottunk a bevásárlás érdekében. Az utolsó héten mi nagy multikba már nem szoktunk menni, csak Aldi lehet a célpont. Kivétel az Interspar, ha valami Aldi szinten nincs, ami egyébként ma sem hömpölygött a tömegtől úgy, mint a nagy bevásárlóközpontok, gondolom. Tegnap - vesztemre - bevettük magunkat a MediaMarkt-ba, hogy megajándékozzam magam egy új konyhai mérleggel. Az az rendszerük, hogy egyetlen sorba állnak be a népek és a soron következőt mindig egy adott, éppen szabad pénztárhoz vezénylik. Hát nem tudom, lelkileg elég nehéz volt beállni a 25 méteres sorba, bár nem sokára vigasztalt a hír, hogy lett az 50 méter is....Végül mértem az időt, pont 10 perc alatt végeztünk is. Egyébként minden mást tegnap az Aldiban vettünk meg, majd amit nem illetve az ajándékokat az Intersparban.
Úgy néz ki, minden ajándék megvan, de hogy átlátható legyen, mindenkinek egy karácsonyi szatyiba rendezem azt, amit kap. Azon már túl vagyok, hogy mindent becsomagolok és ráírom az ajándék megnevezését, még nem csomagoltam be semmit. A gyerekeknek is rengeteg ajándék összejött, olyan sok, hogy néhányat el fogok tenni ínségesebb időkre. Zalánnak rögtön márciusban névnap következik.
Holnap karácsonyi vásár a suliban, ezért hajnalba kelek, hogy összeüssem a szendvicseket. Ha hazajövök, home-office-ban dolgozom (ennyi a két hét szabiról....) , de remélem, csak fél szemmel, mert be akarom gyúrni a hókiflit. Ebéd után hazahozom Zazit az oviból (kezd fura lenni, hogy ovi, hiába, az évek nem telnek el felette sem nyomtalanul), aztán mehet a minikifli alkotás. Estére biztos kinyúlok, de kellemesen.
Végignéztem Sarah Jessica Parker új sorozatának minden részét múlt héten, a címe Válás. Nem aktuális nálunk, remélem, soha nem lesz az, de nagyon érdekes, nem is tudom, hogy mondjam. Már abban a korban vagyok, hogy tudom, a legszebb habos-babos szerelem is juthat erre a sorsra, simán. Emellett vicces is. Szeretem SJP-t, még akkor is, ha Tiborom nem bírja elviselni, ha a Sex and the City megy a tévében. Azért egyébként én sem rajongtam, bár szórakoztatott.
Karácsonyfánk még nincs, de tervezem, hogy szerdán felállítjuk, feldíszítjük. Majd fűzöm Tibit, hogy mielőbb szerezzük be a fát. Ezüstfenyőt szeretnék, valami tömzsit, csinosat, nem túl magasat. Egy újabb doboz égősor kellene még rá, majd ha szerdán megyek a belvárosba, szétnézek. Remélem, addigra teljesen kikerül a látókörömből a munka is.
Réka már teljesen használhatatlan, egyáltalán nem akar tanulni, úgyhogy még holnap befejezzük a német házit, ami esedékes, aztán lehúzzuk a rolót egész hétre illetve karácsonyra. Hátha megjön a kedve. Gondban vagyok, ha nem, mert tényleg abszolút semmi, de semmi ingerenciája nincs tanulni.
Most be is fejezem, mert hajat szárítunk és bújunk az ágyba.
