Tibi tegnap este (pénteken) lazán közölte, egyetlen tőmondatban, hogy szombat délelőtt muszáj dolgoznia. Ezzel eldőlt, hogy Zalánnal együtt, hármasban látogatunk a soron következő TörpSuliba másnap reggel. Nagyon nem voltam feldobva, de azért valamennyire bíztam benne, hogy Zalán tökös gyerek módjára végig fogja ülni azt a röpke 2 órát, amíg Réka iskolásat játszik.
Kora este a várakozásoknak megfelelően szállingózni, majd sűrű pelyhekben szakadni kezdett a hó és abba sem hagyta sok időre reggelig. Ahogy megközelítettük az iskolát, éppen vízszintesen esett, úgyhogy Zalánt az út felén inkább kézbe vettem. A gyerekek nagyon boldogok voltak, hogy végre minden fehér, kesztyű nélkül markoltak a hóba, próbáltak hógolyót készíteni, szájukat tátották nagyra a hóesésbe és bosszantóan lassan vergődtünk el az iskoláig.
A kapun belül köszöntött bennünket egy fogadó bizottság, igazgató bácsi, egy hölgy egy névsorral (feljegyezte Réka nevét), egy másik egy kamerával, megint másik néhány méterrel beljebb pedig eligazított bennünket, hol találjuk a bandát, A TörpSulisokat.
A kapun belül köszöntött bennünket egy fogadó bizottság, igazgató bácsi, egy hölgy egy névsorral (feljegyezte Réka nevét), egy másik egy kamerával, megint másik néhány méterrel beljebb pedig eligazított bennünket, hol találjuk a bandát, A TörpSulisokat.
Nagyjából 30 gyerkőc ücsörgött a padokban 10 órára, ebből 5 (!) db Manó csoportos, szóval nem volt vészes a tömeg. Mindenekelőtt igazgatóbácsi tartott egy rövid tájékoztatót. Ő ugyebár nem teljesen idegen egyikőnknek sem. Viszonylag sokáig nem volt tudomásunk arról, hogy hogy T. apuka böcsületes foglalkozása iskola igazgató, egyszerűen ő volt E. apukája. Az utóbbi időben azonban számunkra sokkal inkább a Rákóczi suli igazgatója, mint szülő....T apuka (azaz A.) tehát elregélt néhány tudnivalót. Mosolyogtam magamban, mert meg van az a szokása, hogy olykor, látszólag különösebb ok nélkül hangosabb hangerőre kapcsol beszédileg, mintha valami gyerek zsivajt próbálni túlkiabálni. Gyerek zsivaj nélkül. Ezt egy idő után egész vicces volt hallgatni.
A lényeg, hogy idén megváltozik a felvétel rendje a tavalyi évhez képest is. Sőt, az egész országban a mi, azaz a szolnoki modellt fogják követni. A folyamat úgy néz ki, hogy az iskolába készülő gyerekek szülei átveszik majd az óvodákban a szükséges nyomtatványokat, amelyet kitöltenek, megjelölik a választott iskolát pl. Majd bizonyos napokon (2-3 április elején) leadják azt a kedvenc iskolában. Ekkor történik meg a lakcímkártya egyeztetése is. Ezen a ponton A. igazgató bácsi értésünkre adta, hogy körzeten kívülit illetve olyan lakcímkártyával bírót sajnos szinte biztosan nem tud felvenni.....
Április 7 körül tehát meglesz a jelentkezés, melyre 15 napon belül jön a válasz, hogy Réka felvételt nyert e vagy felvételt nyert. :) A törvény egyértelműen kimondja, hogy körzetes gyermeknek a körzetes iskola köteles helyet biztosítani. Pont. Az osztálylétszám maximális száma 27 fő lehet, melyet külön kérvény alapján emelni lehet 32 főre. Ha túl nagy a túljelentkezés. A felvehető gyerekek száma tehát 64 fő, ennyien férnek be az első osztályok valamelyikébe. Április végére eldől kristálytisztán, kit hová vettek fel, májusban már csak a beíratkozás marad hátra, a biztos felvétel tudatában. Izgalmas, nem?
Maga a TörpSuli nagyon jól sikerült ma (tegnap) egyébként. A négy lehetséges óvónőből tanítónéniből kettő tartott ma rövidített órát (kb. 20-25 percben?), plusz egy német óra is becsúszott a végére. Érdekes, hogy ez utóbbi tetszett Rékának a legjobban, bár egyelőre nem szerelmese a német nyelvnek. Azért csak tanulja meg, szerelemre lobbanhat majd az angol iránt, mint én, vagy bármely más világnyelvvel, kedve szerint.
A bandát három csoportra osztották, egy kb. 10-14 fős csoportokat alakítottak ki. Figyeltem a tantónéniket, mint sas a pockot, semmi különös nem tűnt fel, kedvesek, türelmesek, sok mindennel készültek, de persze ennyi szülő előtt ez nem meglepő. Legelőször énekeltek-táncoltak Andi nénivel, az irányokat forszírozták egy dalba építve. Ez tetszett nekem, mert ha van mit gyakorolni Rékának az iskoláig, az pont az irányok. Később szóba jöttek az évszakok, miről ismerszik meg ez vagy az az évszak, majd ezt kombinálták az irányokkal. "Az a kisfiú, aki síel lefelé a domb oldalán....na annak merre mutat a jobb keze???"
A bandát három csoportra osztották, egy kb. 10-14 fős csoportokat alakítottak ki. Figyeltem a tantónéniket, mint sas a pockot, semmi különös nem tűnt fel, kedvesek, türelmesek, sok mindennel készültek, de persze ennyi szülő előtt ez nem meglepő. Legelőször énekeltek-táncoltak Andi nénivel, az irányokat forszírozták egy dalba építve. Ez tetszett nekem, mert ha van mit gyakorolni Rékának az iskoláig, az pont az irányok. Később szóba jöttek az évszakok, miről ismerszik meg ez vagy az az évszak, majd ezt kombinálták az irányokkal. "Az a kisfiú, aki síel lefelé a domb oldalán....na annak merre mutat a jobb keze???"
Óra után rögtön egy kis uzsonnával kínálták meg a tantónénik a gyerekeket, gyümölcslé és pogácsa mosolygott a kosarakban. Pislogtak a gyerekek a padokban a szívószálas üdítők és friss pogácsák mögül, édesek voltak. Zalánt átugrották az ennivaló körbekínálásánál, amit igen szívére vett. Rövid tétovázás után Réka odanyomott neki kétszer fél , gyengén megrágott pogit, mire megkönnyebbülésemre elcsöndesedett Zalicsek. Én magam restelltem extra pogit kérni a tantónéniktől....Bár ha feltekeri a hangerőt Zalánom, valószínűleg erőteljesebben képviselem az érdekeit.
A mini német órán néhány színnel ismerkedtek meg a gyerekek, rot, gelb, grün, blau...Viszont ekkora láthatóan fáradtak a srácok, lazult az amúgy sem jelen levő fegyelem (jelentkezés helyett többnyire lelkes bekiabálás ....) Zalánnál is szakadni látszott a húr, így az utolsó 5 percre elhagytuk a német órát és a folyosón vártuk meg Rékát.
Megkapta a szemem a faliújság egyik rövid hirdetménye, miszerint pénteken volt a bizonyítvány osztás....Elképzeltem, hogy jövőre Réka is hozza majd haza az első bizonyítványt, a félévi tájékoztatót...Egyáltalán nem volt idegen gondolat ott és akkor. Bezzeg amikor kezembe kerül véletlenül az újszülött korában használt fehér plédje vagy egy régi fotó, akkor mindig ledöbbenek, hogy hat éves elmúlt, tapossa a hetediket az én picurka madaram....:)
Megkapta a szemem a faliújság egyik rövid hirdetménye, miszerint pénteken volt a bizonyítvány osztás....Elképzeltem, hogy jövőre Réka is hozza majd haza az első bizonyítványt, a félévi tájékoztatót...Egyáltalán nem volt idegen gondolat ott és akkor. Bezzeg amikor kezembe kerül véletlenül az újszülött korában használt fehér plédje vagy egy régi fotó, akkor mindig ledöbbenek, hogy hat éves elmúlt, tapossa a hetediket az én picurka madaram....:)
