Tegnap még csak gyanakodtam, hogy a zebránál, a kerékpáros sáv mellett (a legjobb helyen) királydinnyét látok. Ma megggyőzödtem róla. Már zöldre váltott a lámpa, amikor kiszúrtam a jellegzetes leveleket, majd közelebb hajolva a tüskés gubacsokat is. Kisebbek, mint amilyenek a fotókon tűntek, de határozottan pont ugyanolyanok voltak. Szóval valószínűleg meglett a bringám gyilkosa... Persze nőhet ilyen bárhol.
Haza érve átnéztem az első kereket és naná, hogy ismét találtam benne egy tüskét. Hogy aztán a belső gumit is átlyukasztotta-e, az majd kiderül, legkésőbb reggel, amikorra lapos lesz, mint egy palacsinta.
Pénteken folytatom, meló után. Szóval szerencsére reggelre nem lett lapos a kerék, viszont már paranoid lettem és mindenhol királydinnyét látok. A vasúti hídon tekerve is mindenhol azt látok a járda mellett. Ma legalább péntek van, ha defektet is kapok, hétfőig még meg lehet javítani.
Egész sok ismerősöm posztol az atlétika vb-ről, mindenki áradozik a szervezésről, a hangulatról, hogy mindenki milyen kedves és hogy minden milyen fantaszikus. Ha nem lenne ilyen durván meleg, csodás lenne ott lenni és beleszippantani a versenyekbe, így viszont inkább a hűs szobából figyeljük majd a közvetítést késő estig.
Készülünk a sulira, készülünk, de leginkább lélekben. Remélem, a gyerekek is. Még a héten vettem pár tollat és füzetcímkét, pedig szerintem bőven van elég. Átnéztem a tavalyi füzeteket, könyveket, vagy inkább rácsodálkoztam, hogy mi mindent tanultak tavaly.Külön dobozba rendeztem, ami már csak emlék és nem fog kellene jövőre és külön dobozba ment, ami még felböffenhet. Német, nyelvtan, stb. Aztán majd első héten kiderül, hogy mi kell igazából. Nagy meglepi már így hetedik év elején nem érhet.
Tibivel meg mostanában hülyeségeken veszekszünk , civakodunk, összekapunk, biztos túl sok időnk van, vagy nem tudom. Olykor oltári ökörségeken. Néhány példa.
1. Megkérdezte, hogy mivel fényesítettem ki a lépcső réz csavarjait. Nekem semmilyen emlékem nem volt arról, hogy valaha kisuvickoltam volna, de tényleg, semmi. Nem is kell suvickolni, mert réz színük van. Fogalmam sincs, miről beszélt. Mire észbe kaptam, már megjegyezte, hogy gondok vannak nálam, ha erre nem emlékszem. Mondjuk ebben igaza van, az tényleg gond....
2. Legeslegtöbbet a gyerekek kütyühasználatán veszekszünk, én sokkal kevesebb hozzáférést engednék, Tibi szinte nem is korlátozná. Szerintem ez öreg hiba.
3. Említettem már, hogy Tibi olyakor horkol. Nem akkora probléma,mint először hittem, de olykor kitolja fél órával az alvásidőmet. Szerencsére, ha egyszer elalszom nem ébredek fel az ágyúdörgetésre sem, a kulcs, hogy hamarabb elaludjak, mnt az uram. Ami kemény,mert Tibi kb. a párna érintésre mély álomba zuhan. Viszont amikor horkol, kénytelen vagyok felébreszteni valamilyen szinten, mire ő megkérdezi, hogy mi a baj. Majd rendszerint egy mini párbeszéd következik - horkoltál /nem horkoltam / horkoltál /nem horkoltam. Máskor Tibi cifrázza azzal, hogy megvádol azzal, hogy ÉÉÉN horkoltam. Elvagyunk, no.
4. Ma reggel nézeteltérésünk akadt azon, hogy légkondit kapcsoljunk vagy kinyissuk az albakot. Szerintem csak fülledt levegő jött be, ha némileg hűvösebb is. Oké, lehet, hogy itt inább neki volt igaza. Nem volt türelmem kivárni, hogy hűvösebb lesz a nappaliban vagy nem.
5. Olykor lekapcsolja a tévét, csak mert ő nem nézi. Én pedig csak a konyhába vagy a fürdőszobába szaladok ki valamiért. Ez a szokása egyébként apunak is megvolt, úgyhogy nem is ért olyan váratlanul. Engem bosszant, ha fél órával a vacsora elkészülte előtt betol egy kolbászos szendvicset. Ugrott a családi közös vacsi....Tibi állítja,hogy fog vacsorázni is, de az már nem ugyanolyan. Elég is ennyi a konfliktus elemzésből. Remélem, nem folytatódik ez a civakodási tendencia, nem megyünk egymás idegeire vénségünkre....
Szép hétvégét mindenkinek! A nyári szünet utolsó hétvégéje, sajnos, ez következik.
