Tibi a múlt héten előásta, bányászta elővette a bőrdzsekijét a gardróbból. Ezzel hivatalosan is kinyilvánítván, hogy számára itt a tavasz. Ahogy magára öltötte, igazgatta magán, néztem egy ideig csöndesen, aztán eszembe jutott valami. A bőrdzseki illata. Az első tisztességes randinkon (és aztán még egy ideig) ez a dzseki volt rajta. Majdnem vadonatúj volt még, intenzív bőr illattal. És ahogy összebújtunk a kapunk előtt a bukszus mögött mint két kamasz, ez az illat ivódott az elmémbe nagyon mélyen és intenzíven. Ez lett számomra a TibiSzag. Eleinte hetente csak kétszer találkozunk. Ha hiányzott nekem őfelsége, ez az illat is hiányzott.
Ma már a dzseki nem áraszt magából olyan erős TibiSzagot, mint egykor. De ha becsukom a szemem és hozzábújok a pasashoz, most is ugyanúgy érzem mint 10 évvel ezelőtt.
Ma 10 éve találkoztunk barátnőmék esküvőjén. És bár nyilván nem kérte meg a kezem és vett el feleségül egy füst alatt még aznap éjjel, egyszerűen csak haza vitt, mert úriember volt, mi ettől a naptól számoljuk fennállásunkat. Pedig csak két nappal később hívott fel, hogy izé....találkozhatnánk?...
10 évünk 80 fotóval elmesélve:
 |
 |
| Free picture slideshow generated with Smilebox |
