Annyi mindenről volna kedvem írni, ha tudnátok.....! Fogok is, várhatóan, de most minden témát esélyem sincs érinteni.
Ma jártunk újra E.-nél a nevtanban (gyk: a pszichológus). Fél órát vártunk rá, már Zalán is panaszkodot, hogy keressük meg E.-t, mi lesz már?. Éppen azon voltam, hogy kérdezősködöm az információnál, merre hány az óra, amikor E. megjelent. Akkor éppen 5 perccel volt 9 óra előtt. 45 perc múlva került elő és szóba sem jött a késedelem, úgyhogy biztosan megint elnézte az időpontokat. Nem tudom, hogy lehet ez, mert kedden még külön fel is hívott, hogy a 8 órát toljuk át fél 9-re. Talán lehagyta a "fél" szócskát...nem tudom.
Ahogy lepergett Zalán ideje, arról számolt be E., hogy Zalán teljesen ki van nyílva, fel van szabadulva és minden szuper vele, úgyhogy február végén meg is ejthetjük a legutolsó randevúnkat. Megegyeztünk a dátumban is, ahhoz képest másnap reggelre vár bennünket az íróasztala túlsó oldalára. Ahol nem olyan kellemes ám ülni, elárulom, de mégis valahogy jóóóó. És gondoltam is rá, hogy hiányozni fog nekem E. és milyen kár, hogy akkor úgy néz ki, ennyi volt vele. Ez volt a legelső reakcióm. Még gondolatban le is pergett előttem a jelenet, ahogy kiszakad belőlem, hogy "És akkor most már soha többé nem találkozunk??" - persze hallgattam inkább. Később, ahogy átbattyogtunk Tibi irodájába, hozzácsapódott egy másik gondolat....Hogy ennek az egésznek mégis mi a bánat értelme volt az elmúlt csaknem egy év folyamán....én nem tudom. Mert ugyanúgy másképp neveljük a gyerekeket (én vagyok a következetes, Tibi a "jófejapa"), éppúgy nem ér be Zalán 8 órára az oviba és Zalán ugyanúgy nem beszél különösebben az óvónőkkel. Sőt, még a beszéde is akad egyre másra. Szóval mit nyertünk a gáton vagy a réven, érdemes átgondolni. Sok sok önboncolást (ami bizonyos fokig nyilván jó, bár megteszem ezt én magam is, külső segítség nélkül nap mint nap, évről évre), újratervezést és újabb újratervezéseket...más most nem igen jut eszembe. Talán tanultunk valamit a gyerekekről, önmagunkról, melyen sokszor mosolyogtunk, máskor sírni tudtam volna....
Zalán fel van háborodva, mi az hogy többet ő nem találkozik E.-vel....Valahogy majd megbírkózik ezzel a lelki teherrel is. Vettem neki Star Wars-os tetkó csomagot (ha valaki mondja nekem 3-4-5 éve, hogy ilyesmit szerzek be, biztos a hasam fogom nevettemben) és egy bögrét is kikunyerált, ezek után szó sem volt többé E.-ről. A kettő között egyébként nincs összefüggés, csak mondom, mármint a cuccok és E. feledtetése.
Nevtan után fodrászhoz mentek a fiúk, akiket elkísértem, életemben először. Mondták is a fodrász csajok, menjek máskor is, legalább hallották a fiatalember (Zalán) mély, dörmögő maci hangját, általában hallgat, mint a csuka. Vagy ponty? Zalán frizurájával nem voltam teljesen elégedett, mintha hozzá sem nyúlt volna senki a hajához, ám úszás után, szárítást követően más lett a helyzet, úgyhogy meg vagyok nyugodva. :)
Ha csütörtök, akkor úszás. Zalánnak már bérelt helye van a buszon a sofőr mellett, ma megengedte neki a sofőr bácsi, hogy közvetlenül a kis "kalitkája" mellett maradhasson, az " anyós állóhelyen". Egyébként ott nem praktikus ácsorogni, mert ez egy mini busz, de ő méretileg még épp elfér úgy, hogy senkit sem zavar és még klasszul ki is lát. Egy félelmem szokott lenni, hogy "elfelejt" leszállni ott, ahol kellene, én meg idegösszeroppanást kapok, hogy hol keressem a gyerekem, a végállomáson vagy hamarabb?
Úszás órán minden rendben volt nagyjából, említette Gyuri, hogy látja, nagyon figyel a lábtempóra, ami egyelőre a kartempó rovására megy (nem húzza kellőképpen oldalra a karokat és a tempó sem tökéletes) de lesz ez még sokkal jobb. :) Jövő héten folytköv.
Estére stroganoff ragut készítettem, amiről mindig eszembe jut az, amikor először ettem ilyet. Liverpool mellett valami szálloda éttermében, már nem is tudom, valamilyen versenyre utaztunk és megálltunk egy családi ebédre (nem az én családom, de nem is ez a lényeg) Akkor ott a svédasztalról nekem ez a ragu tetszett meg és annyira megszerettem, hogy soha nem felejtem el az ízét a számban. Emlékszem erre az ebédre, mert aztán abból a társaságból hónapokon belül ketten is megtértek a teremtőjükhöz, és az akkori kis cukimuki 19 éves lelkem ezt még fel sem tudta fogni....Egyik nap beef stroganoff, pár hétre rá meg....Hát na, ennyi emlékem van a stroganoffról. Nálam nem marhából készült, még csak nem is csirkéből, mint általában, hanem sertésből. Annyira finom lett, hogy este nem tudtuk abbahagyni az evést, addig csipegettük, amíg elfogyott. No nem a gyerekek, áh, nekik nem jött be, mi, felnőttek. Bort is kívántunk hozzá, de kiderült, hogy ami van, az meleg és már nagyon elszaladt az idő, úgyhogy maradt az ásványvíz, majd az ágy. Illetve az ágy és a blog, nekem.
Estére stroganoff ragut készítettem, amiről mindig eszembe jut az, amikor először ettem ilyet. Liverpool mellett valami szálloda éttermében, már nem is tudom, valamilyen versenyre utaztunk és megálltunk egy családi ebédre (nem az én családom, de nem is ez a lényeg) Akkor ott a svédasztalról nekem ez a ragu tetszett meg és annyira megszerettem, hogy soha nem felejtem el az ízét a számban. Emlékszem erre az ebédre, mert aztán abból a társaságból hónapokon belül ketten is megtértek a teremtőjükhöz, és az akkori kis cukimuki 19 éves lelkem ezt még fel sem tudta fogni....Egyik nap beef stroganoff, pár hétre rá meg....Hát na, ennyi emlékem van a stroganoffról. Nálam nem marhából készült, még csak nem is csirkéből, mint általában, hanem sertésből. Annyira finom lett, hogy este nem tudtuk abbahagyni az evést, addig csipegettük, amíg elfogyott. No nem a gyerekek, áh, nekik nem jött be, mi, felnőttek. Bort is kívántunk hozzá, de kiderült, hogy ami van, az meleg és már nagyon elszaladt az idő, úgyhogy maradt az ásványvíz, majd az ágy. Illetve az ágy és a blog, nekem.
Nagyjából ennyi. Amiről tudnék még írni, de nem fogok, mert leragad a szemem:
- nem roma (értelmiségi?) kontra roma gyerek találkozása a nevtanban
- felmerült kérdések az ovis ünnepekkel kapcsolatban
- tagozat vagy nem tagozat áldilemmája
- mi egyéb történt a szülői értekezleten
