2013. szeptember 19., csütörtök

Különórákról



Tegnap szülői értekezleten láttam megint eleven, felnőtt homo sapienseket (no nem is biztos, hogy azok), mégpedig olyanokat, aki(k) nem a férje(i)m.  Amióta harmadik hete lakásfogságban vagyunk Zalán lábadozása miatt, minden pillanatot a szabad világban nagyra értékelek. 

Igazából ha egy-két szóval kellene jellemeznem a szülőin tapasztaltakat, a "fárasztó" és a "meglepő" szavak jutnának eszembe. Az biztos, hogy az emberi butaság, korlátoltság nem ismer határokat, nincs tekintettel sem vagyonra, sem magas iskolai végzettségre. Mindezt azzal kapcsolatban szűrtem le ismét, ahogy az úszásoktatás témájára reagáltak...Az a hozzáállás, ami annyira a sajátunk. Nem azt nézni, hogyan lehetne, hanem azt, miért nem. Nyavalyog, háborog, minek úszni egyáltalán, szegény gyerek....Kötelező? Nem kötelező. Csak egy lehetőség. Sőt, igazából egy kedvező lehetőség, ha azt nézzük, mi a nyáron mennyit fordítottunk  úszás oktatásra. Ez utóbbival kapcsolatban persze nem mertem ki sem nyitni a számat, még megdobáltak volna. :) Egyelőre abból indulok ki, hogy az ovis úszásból nem lesz semmi, tehát ha a különórákat nézzük összességében, marad a heti két úszó edzés Gyurival, ahogy eddig. 

Nagycsoportban heti két torna óra dukál a lurkóknak, egy délelőttönként, mint középsőben és kiscsoportban. Ezt megspékelik egy kis lábboltozat tornával (ami nekünk nagyon jó, mert Rékát csak jelentős mennyiségű fagyi vagy süti szállítmánnyal lehet rávenni a gyógytornára, ami elég költséges dolog - és nem is egészséges.) A másik alvásidőben lenne, az úgynevezett "labdás torna óra". Szóval összeadva heti két tesi óra, heti két úszás. Ez már azért valami. Felírtam FitKid tornára is a lányt, ez is csak egy sima játékos torna óra, semmi köze sem a Fitness-hez, sem az aerobic-hoz. 

Sajnos az óvodában nincs néptánc, ami egy ilyen nagy óvodára nézve (11 csoport) elég szomorú dolog. Ha rajtam múlna, kötelező lenne szervezni foglalkozásokat kiscsoporttól kezdve minden óvodában. Én lennék a Hoffmann Erika? Lehet. :) Sőt, idéntől a balett oktatása is megszűnik, pedig már terveztem, hogy Rékának legalább megmutatom, milyen az a balett óra. Szerintem imádná és nagyon tetszene neki egy kis tánc. A lábának, tartásának, mozgásának egyaránt jót tenne. De ha nincs, hát nincs. Foci és hittan szerepel még az ovi kínálatában, ebből egyikre sem tervezzük, hogy Rékát beíratnánk. Más "megmozgató" különóráról, táncóráról nem tudok, márpedig engem elsősorban ezek érdekelnek. 

Réka természetesen semmire nem akar járni és minden elől elzárkózik. Indoka az, hogy ovi után van az összes különóra, akkor pedig ő 5-ig, fél 6-ig oviban van, ami neki túl sok. Lényegét tekintve egyet értek vele. Én sem támogatom, ha az óvodások túl vannak terhelve különórákkal, különangol, külön egyéni fejlesztő játék (GEKKO pl.), néptánc, balett, hittan, lovaglás, búvárúszás mittudomén....Még ha be lenne illesztve az ovi napközbeni programjába, talán, de ovi után mindenképpen határt érdemes szabni a különóráknak. Jövőre úgyis iskolás lesz Réka is, beindul a hajtás, a mókuskerék rendesen. Nem szeretném, hogy így legyen, de a helyzet úgy állt, hogy erős iskola esetén nem nagyon van más választás. Maximum abban hihetek, hogy enyém gyerek könnyen veszi az akadályokat, élvezet lesz neki a tanulás és nem fog vért izzadni a füzetei felett. 

Szóval egyszerűek leszünk, jámborak. Tornázunk, úszunk, pont. Mi több, nagycsoportban sem kezdünk pl. idegen nyelvet oktatni Rékának. Emögött nincs egyébként nagy ideológia vagy tudatosság. Inkább nem nagyon hiszek az ovis nyelvoktatásban, hogy amennyi pénzt bele ölök, az megérné. Azt is gondolom, hogy nyelvet ráér tanulni iskolában is. Most inkább játsszon, mozogjon, érezze jól magát. Másfelől, német nyelvet nem oktatnak az oviban, márpedig a kiszemelt iskolában azt tanulják emelt szinten. Most kezdjem el angolra járatni? Indul tanfolyam csak a mi csoportunknak. Csábító is volt a gondolat. De vajon érdemes megkavarni? Idén egyik nyelv, jövőre másik nyelv.....még ha játékos is a forma. Nem tudom. Szerintem nem érdemes. 

Érdekes egyébként, hogy mennyire másképp vélekedek bizonyos dolgokról, mint akár 4-5 évvel ezelőtt. Akkor úgy láttam, a készségfejlesztés és a nyelvoktatás a nagyon fontos, minden más előtt....most meg az a lényeg, hogy Réka ússzon, sportoljon valamit mindenképpen, azt csinálja, amit szeret és minél többet. Minden más megvárja. Talán mert rájöttem, hogy ha ő boldog, én is az vagyok.