Nem egészen friss alkotás, ahogy a dátumból is látszik, de ideértem vele végre.
Jópár hónapja már, hogy az első doboz vízfestéket beszereztem, azóta talán már a negyediket nyüstöli Réka. (Olyan gyorsan fogynak ezek a festékek, hogy csuda!) Eleinte papírtányérokra festett sötétlila, zöld vagy leginkább fekete nemtoménmiket, láthatóan élvezte az új eszközt az ecsetet és hogy a színek végtelen száma áll rendelkezésére a festéken keresztül. Nem is biztattam, hogy fessen ezt vagy azt, hagytam időt a "barátkozásra".
Néhány hete elunta a feketét (véégre...) inkább pirosat, bíbort, zöldet és sárgát mázolt a papírlapra. Még mindig semmi kézzel foghatót nem alkotott, csak azon igyekezett, hogy még véletlenül sem maradjon egyetlen gombostűnyi fehér folt sem a papíron. Erre néhány napra aztán megszületett váratlanul a fenti nyuszi. :)
Nagyon örültem eme figurának, nem csak azért, mert sokkal szebbet magam sem alkotnék, még felkötött gatyával sem, hanem mert csinoskára sikeredett eme első mű. Fontos tudni, hogy a nyuszi háttal áll, ezt Réka a lelkemre kötötte, ezért nem látszik szeme, szája, keze. Nem nagyon kötözködtem, hogy akkor viszont hol a farka, nem én!
