Ízelítő Rékából

Kamaszodik, na, ez az élet rendje

Igazából egy komplett bejegyzést akartam írni a jelenségről, de valahogy nem jön össze. 

Túl egysíkú lett, pedig Réka nem mindig olyan, mint amilyennek leírtam....szóval kitöröltem. Inkább csak két példát hozok, az pont elég kóstolónak, hehe...szerintem fogjátok érteni. 

1) Folyamatos konfliktus a szobájába szánt új bútor témaknöre . Anna idején, amikor beköltöztünk ide, azt ígértem, hogy akié a kisebb szoba lesz, az kap új bútort, a másik gyerekszobába kerülnek a meglevő, szintén nagyon jó állapotú bútorok. Réka rögtön kiválasztotta a kisebb szobát, nem is volt rajta vita. Aztán a felújítások küzdelmében kiderült, hogy nem futja rögtön új bútorra. Idén mégis elkezdtem tervezni, hogy mi minden illene abba a szobába, hogy lehetne praktikusan berendezni azt a kb. 10 m2-t. Megmutattam neki a terveimet, nagyon örült, tetszett neki minden. Meg is egyeztünk, hogy festés után jöhetnek az új bútorok, kb ősszel. Abban is megállapodtunk, hogy a ruhás szekrény kijön onnan, úgy sokkal több helye lesz, stb….. Na hogy rövidre fogjam, innestől fogva valahogyszor szóba jött a bútor kérdése, mindig hiszti lett a vége. Mikor miért. Pár példa.

1- Nem akarja, hogy a szekrény ezen túl a szobáján kívül legyen. Pont az ajtó előtt lesz a folyosón egy beugróban, de mindegy.
2- Megígértük a bútorokat és nem kapta meg
3- A kis szar szobát ő csak azért kérte, mert bútorokról volt szó és átvertük
4- Soha nem fog új bútort kapni
5- Az új bútorok nem fognak illeni a régiekhez
6- Miért nem kap csupa új bútort? A régiből semmi nem kell
7- Miért kap csak részben új bútort?
8- Miért kap Zalán is falvédőt? Miért kap Zalán bármit is? Mikor övé a nagyobb szoba
9- Ő soha nem akarta a kisebb szobát, csak ráerőltettük….Na persze, Hófehérke!
Úgyhogy már ott tartok, hogy a tervezésbe nem is vonom be Rékát, maradunk annál, ahol régebben, hogy festés után kap új bútort, aztán majd meglátjuk, hogy pontosan mennyit és miket. Olyan ez, mint mikor kisebb korában megkérdeztem, hogy milyen tortát szeretne szülinapjára, abból is csak a nyűglődés, önmarcangolás és hiszti volt.
Múltkor egy babzsák fotellel tereltem el a figyelmét, akkor meg Zalánnal marakodtak össze, mert persze annak is kellett volna 20 000-ért babzsák fotel….

2) Amikor reggelihez hívom őket hétvégén vagy ebédhez , vacsorához bármikor, valami gikszer biztos lesz. Mi minden fordulhat elő Rékával?

1) Egy bugyiban jön elő vagy pizsamában. Esetleg bugyi nélkül
2) Elő sem jön, meg sem jelenik asztalbontásig
3) Aztán mégis, de megsértődik ,mert nem vártuk meg
4) Felméri az étkezőasztal tartalmát, majd első szava az, hogy „fúúúúj….”
5) Duzzog, mert ő mindent utál az asztalon
6) Duzzog, mert neki nem jutott friss zsömle
7) Duzzog, mert nem a kedvenc bögréjében van a habos kávé
8) Mérges, mert elfogyott a szalámi, Zalán bezabálta  biztosan
9) Mérges, mert tudhatnám, hogy utálja a tükörtojást

10) Igenis szereti a rántottát, Zalán nem szereti. Rémes, hogy keverem a két db gyerekemet. Még jó, hogy nincs 3-4. (Ebben lehet, hogy igaza van)
11) Ja, hogy múlt héten még szerette a tükörtojást is, hát istenem….biztos rosszul emlékszem
12) Fel van háborodva, mert a tányérját ki kell vinni e a konyhába
13) Ki van bukva, mert neki kell bemenni e a konyhába cukorért.
14) Sír, mert cukor helyett a sót hozta ki és már rakott is a kakaóba
15) Sír, mert szerintünk ez vicces

16) Nyavalyog, mert Diónak adunk enni, neki meg nem (????)

17) Nagy kegyesen eszik 3 falatot, állítja, hogy tele van és angolosan távozik

Jajnekem, mi lesz még itt….

Házunk tájáról

A köhögésem jobb lett, de még nem az igazi. Kezdem azt hinni, csak a cseh partnerünknek volt igaza (aki amúgy román, de mindegy), aki szerint allergiám van, én meg leintettem, hogy dehogy, az egész más....és most kezdem azt hinni, hogy igaza volt. Na mindegy, de legalább nem fulladok bele a köhögésbe már. Annyira. 

A hétvégén nyitottuk meg a strandszezont családi szinten, a gyerekek és Tibi elugrottak a strandra és jót mulattak. Közben mi otthon anyuval leszedtük a meggyet. Jó móka volt, mert felébresztettük a szúnyogokat a fa alatt és körül....úgyhogy eléggé fel voltak háborodva a kis vérszívók. Amikor a gyerekek hazaestek a vízből, felküldtem őket a melléképület tetőre, hogy a maradék meggyet onnan lekapdossák. Igaz, hogy inkább a kilátásban gyönyörködtek és a szomszéd kertjében, valamint a szivárványban, de mindegy, azért meggy is került a tálba.

Szombaton Múzeumok éjszakája programsorozaton voltunk, ami szintén nagyon klassz volt. Igaz, hogy kutyával sajnos sehová nem lehetett bemenni, ő meg pont velünk volt és már nem akartuk hazavinni és rázárni az ajtót, úgyhogy hol én maradtam kinn a rendezvényekről, hol Tibi. Tibi vigyorgott is, nem bánta, hogy kinn unatkozott, mert állítása szerint a kutya mágnesként vonzotta magához a csajokat. Mármint nem a szukákat, hanem az ember lányokat, a fiatal felnőtteket. Hát nagyszerű, mondhatom! Én nem tapasztaltam hasonlókat. Sem pasival, sem csajokkal. Éjfél tájban értünk haza.

A fogyókúrám nagyon gatyán áll, az utóbbi 1 hétben, 10 napban semmit nem fogytam. Úgyhogy újra elővettem a YAZIO alkalmazást, 1500 kalória van  beállítva kb, de ebben van napi 30-35 perc kerékpározás is. Valami majd csak lesz. Muszáj nem enni, mert megint ott van a súlyom a valaha mért legtöbbnél. Ehhez képest tegnap túrógombócot főztem, ma meggyes muffint sütöttem tejszínhabbal, csokival....Az a baj, hogy mire esetleg lefogynék, vége lesz a nyárnak....

Tavaly ilyenkor már nyomtatgattam az új tanévre a feladatlapokat és teszteket, nahát látszik, hogy idén besokalltam, mert eszembe sem jut ilyen. Viszont a kötelező olvasmányokat megrendeltem, Egri csillagok és Tom Sawyer, a héten meg is fognak érkezni. Egy ujjal sem fognak hozzáérni egyelőre a drága gyermekeim, nem baj, majd eljön mindennek az ideje....Egyéb könyveket is választottam nekik, a remény hal meg utoljára, hátha kiolvassák őket. Zalán biztos fogom masszírozni, mert nem a legjobb olvasó az osztályban, finoman szólva. 

A suli végeztével a gyerekek nagyon rákaptak a netre, a minecraftra és a star stable-re....így reggelente egy laptop töltővel és két extra telefonnal megyek melóba, ha sikerült mindet begyűjteni, nem mindig sikerül. Mivel szúnyoginvázió van, a gyerekek eléggé leszoktak arról, hogy délutánonként kimenjenek a többi gyerekkel biciklizni, tollasozni, görkorizni, kutyázni, stb, remélem, ez nem így lesz egész nyáron....

Úristen, rajtam is van rengeteg szúnyogcsípés, majdnem mint Pöttyös Panni....

Miről nem írtam? A kutyáról talán. Vettem neki egy sípolós kiskacsát. Nagyon cuki, mert valami hetedik érzéktől vezérelve nem rágja szét, talán tudja, hogy akkor nem fog sipákolni. Csak finoman harapdálja, a kacsa meg gyöngéden duruzsol. Jól elvannak. Mostanában Taste of the Wild tápot eszik, nedves táppal nyakon öntve (mármint Dió). Na mondjuk a főtt farhátat még mindig többre értékelni, de ebben a melegben nem nagyon szívesen főzök, mert mire kihűl és hűtőbe tehető, addigra meg is romlik ebben a melegben. Majd szívféregre teszteltetni kell, majd havonta tabletták, mert nagyon sok a szúnyog. Ez is újdonság, Molly kutyámmal még nem merült fel a szívférgesség árnyéka.
Továbbra is csoda jópofa kutya, nem is kutya, VIZSLA, családtag! 

Kapkodva, mert túl régen írom ezt a bejegyzést....

Az utolsó napokon már nem történt semmi a suliban, vagyis majdnem semmi. Nálunk amúgy is mindig történik valami....

Pénteken Tibiék konkrétan elkéstek a suliból Zalánnal a legutolsó tanítási napon. Valahogy kizáródtak a suliból, merthogy az a rendszer, hogy a hátsó bejáraton lehet bemenni 8 óráig, majd 8-kor kapuzárás hátul és kapunyitás elől a portánál. Hogy aki végképp elkésik, ne ússza meg a büntetését úgy, hogy esetleg hátulról beoson a termébe. Gondolom én. Csakhogy porszem került a gépezetbe, mert mindkét bejárat zárva maradt. Úgyhogy a fiúk némi kivárás után hazajöttek, mi meg elméletben leigazoltuk ezt az utolsó napot Zalánnak. Persze nem volt szomorú.

Rékáék leadták a tartós könyveket még kedden, így szerdán gondban volt, mert sem törire, sem matekra, sem angolra nem tudott bepakolni érdemben. A töri könyvbe beleírt rendesen, úgyhogy várom a büntetést lapítva. Elfelejtettem a sulibox-ot is befizetni, így ősztől 1000Ft-tal drágábban lesz zárható szekrénye. Most azt hagyjuk, hogy egy ideális világban az iskolának mindezt ingyen biztosítani illene. Igazából a fuvola hibája az egész, mert azt nem hagyhatja az osztályteremben, túl értékes, magával hurcolni pedig macerás. Még elhagyná valahol.

Pénteken volt még olvasóköri nemtommi, bolondballagás a nyolcadikosoknak , délután rajziskola, a legutolsó, és kitört gyakorlatilag a vakáció. Baromira irigykedtem…..és még mindig irigykedem. Két hét nyáron, max két év fél összesen és két hét télen, ennyi szabi jut nekem. Persze másnak még ennyi sem..

A nyolcadikosok szombaton hajnalban ballagtak a hőség miatt, a mi gyerekeink 10-re itthon voltak, gondolom, az érintettek még fotózkodtak hosszan a gyönyörűen feldíszített suliban. Fura volt nézegetni a képeket, az egyik kislány (nagylány!!!) Rékát babusgatta a régi oviban, ő nagycsoportos volt, Réka meg messze a legkisebb, pont 3 éves. Egy másik ilyen lány is volt az osztályban. Aztán ott van a régi tantónénink kisebbik fia, akire tök világosan emlékszem milyen pici volt negyedikben. A zeneiskolás fiúk, a rajzsiskolás fiúk. Sokkoló eredménnyel járhat egy gyereknél ha eltelik négy év, az biztos.

Szombaton még nem tudtam látványosan lazítani, nekiestem a nappali szőnyegnek. Sampon, sika-mika, odakinn slag és hosszú száradás a hintaágy keretén. Nem mondom, hogy mint az új, olyan, de hogy több árnyalattal tisztább, az biztos. Ebéd töltött paprika, nasi vakmerő módon tiramisu. Már csak az alkotás kellős közepén jutott eszembe, hogy talán nem a legjobb ötlet volt a 37 fokban tiramisut kavarni. Mindegy, túléltük, hittem mama házi tojásaiban. Másnap reggel elfogyott az utolsó morzsáig. Egyébként Délután a hűvösben THIS IS US- sorozat , első évadot ki is végeztem. És hát a szokásos tapéta szaggatás. Még mindig van. 

Most hétfőn Zalán kezdett a sulis táborban, ami minden délután a strandon végződik. Második napon úgy tűnt, hogy leégett, a harmadik napon pedig esőben masíroztatták ki a strandra, úgyhogy nem csodálkoztam, hogy csütörtökön már nem is akart menni. Hogy pénteken megy e, ki tudja, nem nagyon lelkes. 

Szerdán megvolt a bizonyítványosztás is. Az előkészületek szokás szerint nem mentek simán. Még jó, hogy aznap szabin voltam, mert orvoshoz kellett mennem a nem múló köhögésem miatt. Először nem találtam Zalán fekete ünneplő nadrágját. Már mindent tűvé tettem, de semmi. Végül megtaláltam abban a kosárban, amiből ki kellett volna pakolnia a vasalt ruhát a szekrényébe. Már nem én rakom a vasalt ruhát a szekrényükbe így aztán leginkább senki nem pakol el….Aztán rájöttem, hogy a nyakkendő szűk, arrébb kell varrni a kapcsolat. Igen ám, de a nagy pakolásban hol lehet a varródoboz. Megveregettem a saját vállam, eszembe jutott hogy a cserépkályhán láttam. És lőn! Viszont olló sehol, vissza az emeletre, Tibi neszeszerjében mindig lapul egy.
Huhh, Zalán ruhája okés volt, már csak ki kellett vasalni. 

Réka még előző este összepakolta a ruháit egy vállfára. 2 nap keresés után előkerült a felsős kendője hurrá! Levittem vasalni az összes cuccot és nagy horroromra, találtam egy foltot Réka blúzán. Nem pörköltszaft, nem vörösbor, de mégis. Olyan szürke volt és nem túl feltűnő, de hát na. Gyorsan kimostam a fél blúzt, ragadt a kezem a mosószertől….nem érdekes. Majdnem megszáradt, amikor kiszúrtam, hogy most meg a kék mosószer hagyott foltot a blúz egyik fodrán oldalt. Elmorzsoltam pár káromkodást és azt is kimostam. Itt már éreztem, hogy ez a blúz aznap nem lesz Rékán. Kiakasztottam a blúzt a napfényre és szóltam Zalánnak, hogy jöjjön öltözni. Istenien állt rajta az ing, a nyakkendő, a nadrág….el voltam ájulva. Mire mit csinál a szent fiú? Nyúl a tejért a hűtőbe! De szupi, kukoricapelyhet akar enni desszertként a rántott husi és a borsófőzi után. Megfenyegettem, hogy kitekerem a nyakát ha le meri enni magát, másik ing nincs (ilyen szép legalábbis).Az lett volna mindennek a teteje, ha barna foltok virítanak az ingen, de ezt a traumát nem kellett átélnem. 

Réka viszont felsikoltott amikor rá akartam adni a blúzt, merthogy vizes….ezt a borsó hercegnőt, már tök jól megszáradt. Na fel az emeletre , hol van még fehér blúz? Előhúztuk az előző nagytesóját, ami egy számmal nagyobb, azt akarta felvenni a lány. Így be kellett tűrnie a szoknyába a blúzt, de nem bánta. Megemlítettem neki, hogy nem kell hónaljig húzni a nyakába a szoknyát, de valamiért nem tetszett neki a megjegyzésem, hát a nyelvembe haraptam. Zalánnak még 10szer szólni kellett hogy húzzon szandit, mire megtette. Végszóra beesett Tibi, aki munka ügyben volt addig távol. A fotós cuccára sandítva rájött, hogy sok fotót nem fog tudni készíteni, mert le fog merülni a gép. Mostanában MINDIG ez van, amit nem tudtam nem a fejéhez vágni. Még mázli. hogy a telefonom egész pofás képeket tud készíteni.

Végül 4:55-re bevágódtunk a suliba az évzáróra , huhh…Miért van az, hogy nálunk ez (is) mindig nagy menet???

Rékáéknál 4,7 az osztályátlag, ami egész klassz. Stabilan, könnyedén kitűnő lett a lány, bár az osztályfőnöke megjegyezte, hogy lehetne több kitűnő a jelesek között. Hehe, hát persze. Mondjuk miből? Nyelvtanból vagy énekből?? Miért is van egyáltalán a Kréta naplóban négyese??? Nem sok van egyébként. Van ennek jelentősége, hogy kitűnő vagy jeles? Aligha. Ugyanilyen bizonyítvánnyal nagyon is beérném majd nyolcadikban is. Zalán azt hiszem kihozta magából a maxot és szép bizonyítványt hozott haza. Magyarból és németből négyes lett, hát szeretnék én neki jövőre is ugyanilyen bizonyítványt! Az ő osztályátlagukról nincs infó, szerintem valahol 4,9 körül lehet, nagyon stréber osztály….

Szóval nyilván nagy lépés az ötödik osztály, észrevettem nyelvtanból pl., hogy más a szint. Jött a történelem, amit többnyire szeretnek még ilyenkor a gyerekek. Másban nem volt változás, sőt matekból kevesebbet tanultunk, mint tavaly , a németet meg ugyanúgy nyomják már második éve az ofővel. Meg kell szokni, hogy vándorolnak teremről teremre, jobban kell vigyázni a holmijukra, de ez nagyjából az első hónapban vagy legkésőbb félévre mindenkinek leesett. Több tanár tanítja őket, mint alsóban, ez is változás, de ha azt vesszük, hogy 3 ember tanítja nekik a matek-magyar-német-töri-termism ötöst , hát itt sem volt nagy ugrás. Én személy szerint a hetediktől fogok majd tartani egy kicsit, fizika , kémia, bár Réka inkább reálos, mint humános, szóval nem lesz ott nagy gond talán. Be vagyok tojva, mert egyrészt nem biztos hogy tudok neki majd segíteni, másrészt , mert egy rém tanítja, nem egy kedves, született pedagógus, de hát ez van.

Közben otthon lassan minden tapéta eltávozik a kukákba és maradnak a ronda csupasz falak, a festő fiúk meg még mindig nincsenek sehol. Ma felhívtam az egyiket hogy mit szólna egy kis cserépkályha bontáshoz …jaj.Amilyen szerencsém lesz, pont a szabim alatt jönnének, de azt neeeem, nem akarom!

Ja és a hab a tortán. 

Este, biziosztás után a gyerekek ragaszkodtak a Mekis kajájukhoz, nem kértek a görög étterembe való meghívásomból. Ha nem, hát nem. Így aztán a hatalmas zivatar a Meki Drive-in-jénél ért bennünket. Tibi az esőben véletlenül egy fagyit kért, nem kettőt, így még nagyobb hisztéria tört ki, kivételesen Zalán részéről. Vettem neki az Intersparban még fagyit, de közben úgy szakadt már az eső, hogy otthon kétszer is meggondoltuk, mikor szálljunk ki az autóból….

Hát szóval így post-bizonyítványosztás....igyekszünk lazítani, nem gondolni a sulira, sem a kötelező olvasmányokra, sem semmire, csak élvezni a szabadidőt. Amúgy Tom Sawyer és Egri csillagok a kötelező. A lángelme lányom tegnap véletlenül a Csillagok Háborúját jelölte meg az apjának, mint kötelezőt, már félálomban. Hát jót vihogtunk. 

Ketten húztak harisnyát, az alacsonyabbik ő :) 

4. hely az országos Termism versenyen csapatban 

Ezt hallgatjuk reggeltől-estig ....

Hallgassatok jóóóó zenét! 

Tanszaki

Zalánnak köszönhetően van videó felvétel, én attól féltem, hogy remegne a kezem.... :) :) :)

Hát elég klasszul elrontotta a zongis néni, ebből kifolyólag Réka is, és egyébként sem egy jó produkció, de azért felteszem. Büszke vagyok rá, azért így is ügyes volt! :) Egyedül ő játszott kotta nélkül, ezen csodálkoztam, de ezek szerint Zs. néni nem követeli meg a darabok megtanulását, furulyából ez alap volt R. néninél. K. ofő most is eljött, megnézte a csajokat, őrá is büszke  voltam, mert más osztály ofője nem volt ott és szegény beült egy szaunába ruhában és még vertyogtak is a gyerekek egy jobban átforrósodó fémrudakon, a kezük is csúszott a billentyűkön, olyan meleg volt....Szóval le a kalappal K. előtt is!

Tegnap estétől pedig egyfolytában megy a rókatánc, imádja Réka és már én is ott tartok, hogy folyton ezt dúdolom.

Egyébként mindig hatással van rám a zongorás főpróba és a tanszaki is, mindig arra gondolok, hogy milyen csodálatos is a zene, mennyi boldogságot rejt magában és milyen szerencsés is az, aki jól tud játszani egy hangszeren......! Csoda ez! Remélem, még jó sokáig fújni fogja. A nyári szünetre fel van adva a Harry Potter theme (ami a Holozsai Eszter fújt a Virtuózokban), Zs. lekottázta neki a Trónok harca intróját és pár duett is fel van adva a szomszéd kislánnyal. Mert itt olyan szerencsések a lakók, hogy itt a közelben négy lakásból kettőben van fuvolista palánta. Próbáltam rábeszélni Zalánt is a furulyára, majd gitárra vagy bármire, ami megtetszik neki, de ellenáll. Mondjuk, nem is az ő műfaja kiállni emberek elé és produkálni magát....

A kánikulától a padlóig

Ez a meleg kinyír engem. Olyan érzés, mintha lenne egy titkos vezeték rajtam, amin keresztül leszívja az energiámat. Ma hazatekertem a kerékpárral a munkahelyemről, közben forró szél fújt szembe. Undorító. 2 hete meg minden nap eláztam kétszer. Nem tudom, melyik volt rosszabb. Most egy órával korábban hazajöttem, mint szoktam, lezuhanyoztam, hajat mostam, felöltöztem, mert hivatalos voltam fuvola tanszakira. Bemasíroztam a suliba, fel az emeletre, de éreztem, hogy máris illan az erőm....

A nyári tanszaki koncert arról híres, hogy meg lehet pusztulni, olyan meleg van a teremben, levegő semmi, a teremben vagy 40-50 ember. Halálos. A gyerekeket is fárasztó volt hallgatni, mert nem akarom őket bántani, morcos vagyok és türelmetlen, de mind olyan béna volt. Most kaptak fél évkor fife után fuvolát a kicsit, azok azért voltak ügyetlenek, a nagyok meg nem gyakorolnak, azok meg azért. Mindenki hibázott, csak az volt a kérdés, hogy mekkorát. Réka is  alulmúlta magát és még ha a második darabjában nem lett volna hiba, a zongorista egymás után kétszer elrontotta a saját részét, úgyhogy remek. A koncert után odajött hozzánk , elnézést kért,de valahogy rossz kottát nézett, amikor oldalt kellett váltani. Kissé esetlenül felajánlotta, hogy játsszuk el még egyszer, most a koncert után....Legyintettem, hogy nem olyan fontos. Hát így legalább homogén volt a mezőny, mert az ügyetlenek egész jók voltak, az ügyesek meg rontottak....

Tibi kihagyta a tanszakit, Pestre kellett mennie  valami alkatrészért a gépei egyikéhez. Meglepő módon Rékát ez érzékenyen érintette, pedig azt gondoltam, hogy csak ránt egyet a vállán....Majd a következőre eljön és fotókat is készít mindenki örömére. 

Réka kicsit szomorkodott, hogy nem úgy szerepelt, ahogy tőle telt volna, de hamar túltette magát az ügyön, úgy láttam. 

Szúnyoginvázió van kis városunkban, ha kimegyek virágos locsolni a kertbe, legalább 10 meg fog csípni. A gyerekeket sem engedjük ki este játszani (nappal meg nem is akarnak, mert olyan meleg van), pedig mennének labdázni, biciklizni és bandázni a többiekkel, de össze-vissza marják őket a vérszívók. Holnap hajnalban ritkítják őket és remélem, hogy újra élhető lesz a város este is, mert itt a Tiszavirág fesztivál....

Holnap utolsó előtti tanítási nap, vagyis AKÁCIÓ! Már a holnapi nap folyamán elkezdik díszíteni az iskolát örökzöldekkel, ennek alkalmából viszünk mi is némi borostyánk mindkét osztályba. Már ha sikerül reggel fél 8 és 8 között megmetszeni a kerítésen burjánzó növényt. Zalánnak megvolt az utolsó rajziskola, Réka már a múlt héten is hanyagolta. Megkaptuk a nyáron elsajátítandó német anyagot, 34 A4 oldal, de a tavalyi 20-24-re épül, ahogy belenéztem, úgyhogy nem lesz vele gond. 

Most jutott eszembe, hogy a "mély  vízbe mehet" rublikát ikszeltem be Zalán táboros nyomtatványán.....nem biztos, hogy jó ötlet volt, nehogy nekem belefulladjon...Igaz, hogy két éve úszik a suliban és előtte is tudott már tempózni mély vízben is. Remélem, a tanmedencében fognak inkább időzni...

Holnap már csütörtök.....a diétám a padlón, de mindegy. 

Amit vacsora előtt mesélni tudok

Tibi éppen az emeletre vezető akác lépcsőnk szegőjét veri le, kitalálta, hogy azt is kicseréljük. Azt hiszem, érdekes nyarunk lesz.

Rékáéknál már rövidített a tanítás, csak az első 4 órát tartják meg, aztán mehetnek világgá. Rékának már mindegy, ha nem tanulnak, akkor sem akar iskolába menni. Mondjuk, megértem. Ma fél ötkor esett haza fuvoláról, 8 óra óta nem volt itthon, ebédre evett egy zacska chipszet (ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!) és elsírta magát, hogy öt órára vissza kellett mennie egy újabb órára. Elkísértem, majd hazaballagtunk, mert az óra elmaradt, tanárnő hiányában. Átszervezte az órákat és az eredetieket már nem tartotta meg, gondolom én. 

Tiszta frusztrált egyébként, mert az egyik dala most megint nem megy olyan jól, egy ponton elakad és holnap tanszaki koncert és vizsga, úgyhogy kicsit bepánikolt. Vagy inkább nem értette, hogy miért nem megy, ami korábban már ment.  Mondtam neki, hogy engedje el, ez nem a konzis felvételi lesz vagy a Virtuózok városi válogató. 

Utálom az időt, mert meleg van, ragadok, izzadok, zuhany után 4 perccel is. A melóhelyen van légkondi, de attól vagy mástól annyira megfájdult a fejem, hogy azt hittem meg fogok dögleni még mielőtt hazaérhetnék. Éjszaka is rosszul aludtam, mert nem volt légkondi lefekvéskor, Tibi nem nagyon bírja, ám fél háromkor amikor már forgolódtam és nem tudtam aludni, muszáj volt bekapcsolni legalább pár órára. Hajnalban aztán ablakot nyitottunk. 

Zalán hazajött egy nyelvtan tz ötössel és két köri ötössel, még a végén egész pofás lesz a bizonyítványa. Minden nézőpont kérdése. Persze ha annak idején Réka ilyen bizonyítvánnyal jött volna haza másodikban, mint amilyen Zalánnál várható, biztos kisírtam volna az összes szemem. De az egészen más volt. Persze Zalánnak könnyebb, nem kell tagozatos felvételit írnia, már eleve kéttanon van sajnos ,rühell tanulni, meg minden. Szóval örültem nagyon ennek a 3 ötösnek és a nyelvtan tz-nek is,ami év végi dolgozat, mert felszívta magát és megmutatta, hogy ilyet is tud. A többi meg egyelőre nem számít annyira.

Ma Magyarország-Wales, hajrá Magyaroooook! Ha felszívják magukat és lesz bennük elég tűz, akkor nyerhetünk. De jó lenne ott lenni, még ha ilyen piszok meleg is van! Viszont kisült a csirke, úgyhogy most nekünk vacsoraaaa! 

Pünkösd Hétfő

Biztos rám szakadt az unalom a tanév végéhez közeledvén, mert tegnap nekiestem Zalán szobájában a tapétának. Két falról leszaggattam, még egy hátra van és az ablak alatti beurgóban. Ott, ahol közös a fal a cserépkályhával (mármint a túloldalon van a cserépkályha), ott kicsit lekapta a ragasztó a glettet, de nem vészes. Réka sikítófrászt kapott, ezért az ő szobája még csaknem érintetlen. Pont azért sikított, mert az ajtó körül leszedtem ott is a tapétát. Egész klassz dolog tapétát tépkedni. Valahogy nem tudja megállni az ember. Vagy csak megbolondultam a 2018-19-es tanévben. Amit sajnálnék, mert még egyik gyerekem sem járta ki a 8 osztályt sem...

Munkámban persze segített Zalán és Tibi is, úgyhogy remekül haladtunk. Ma reggel, rögtön ébredés után rögtön nekiestünk a lépcsőház tapétájának. 3-4 bazinagy zsák lett tele vele. Egész klasszul lejött, most fehér a fal. Eddig olyan ronda sárgás-szürkés volt. Dió nem tudta, hogy mi lelt bennünket, folyton belefeküdt a tapéta halomba. 

Most folynak a tárgyalások a falak színét illetően. Zalán vadul ragaszkodik a kékhez a saját szobájában, Rékának mindegy, ő új bútorokra hajt. Ami azt illeti, a gyerekek szobájában tényleg lehetne színes a fal, úgyis szinte csak aludni járnak oda. Habár Réka egyre több időt tölt a szobájában, hm....Tiborom azonban ragaszkodik a fehérhez, merthogy a gyerekek folyton összefogdossák  a falat, vagy éppen összelépkedik, elég meglepő módon nálunk ez is probléma és hát nem győzi bejavítani az ujjlenyomatocskákat és foltokat. A kutyáról még nem is beszéltem, aki olykor egy-egy légy után felugrik a falra. 

A hajtvány jól sikerült, de Réka szerint kétszer akkora, mint lennie kellene. Azért csak elfogy....

Hogy mikor jönnek a festők, még nem tudjuk, de legalább készen állunk. Vagy hát még nem egészen, Réka szobáját ki kell még rámolni. 

Mámorban izzadva

Pénteken este hazaért Réka a 3 napos kirándulásról és ezzel arányosan legalább 3 órát mesélt egyfolytában róla. Hogy ne unjuk el, versenykaratyoltak Zalánnal, majd pillanatokon belül össze is vesztek, hogy melyikük kapjon szót. Ezt a kellemes szópárbajt még szombat reggel a reggelinél is élvezhettük, klasszul csökkentette az étvágyam, ami mondjuk nem baj egyébként. 

A sajtos rúdból madárlátta rúd lett (ennyit az anyai igyekezetem értelméről), szinte maradéktalanul hazajött. A zsebpénzen cuki kis ajándékokat hozott, a többi kajára ment el, mert persze az erdei iskolás kaja nem ízlett neki. Sem a rántotta, sem a virsli, sem a bolognai. Még jó, hogy a rántott hús igen, pont aznap, amikorra én is rántott húst csomagoltam. 

Az azért egy emlékezetes pillanat volt, amikor megláttam a vidám, ragyogó kis pofiját a RepTár előtt (merthogy oda érkeztek, a parkolóba) és arra gondoltam, hogy te jó ég, de jó, hogy még mostanában nem költözik sehová! 

Szombaton este hét órakor, amikor bevásároltam anyunak, akkor döbbentem rá, hogy vasárnap-hétfőn minden zárva lesz Pünkösd miatt. Pedig tudtam, hogy Pünkösd jön, tudtam, csak a bolt várva tartásokkal nem kapcsoltam össze. Amikor délután a 30 fokban 3 cipővel a karomban sorba álltam a Deichmannban és én voltam kb. a huszadik, akkor sem értettem, hogy mi van. Gondoltam, mindenki kifogyott a cipőkből, mint mi. Haragudtam magamra eléggé, hogy lehetek ennyire hülye, de mindegy, ez nem segített az ügyön.

Szóval úgy jött el a vasárnap, hogy nem voltunk bevásárolni. Valahogy csak túléljük. Pékségek vannak és azért tartalékok is. Múltkor emlegette Réka, hogy az egyik osztálytársa anyukája hajtoványt sütött és vitt be az osztálynak és hogy az milyen isteni finom volt, úgyhogy most azt kell sütnöm. Persze nyilván nem lesz olyan finom...de azért igyekezni fogok. 

És hát hogy nem kell tanulni, az valami máááámor! Mámor a köbön. Ennyire még soha nem örültem nyári szünetnek. 

Csütörtök

Délelőtt hívott Réka és érzelemmentes, hanyag hangon beszámolt arról, hogy minden oké, pont mennek a cseppkőbarlangba és tegnap egész nap túráztak. Vicces volt, mert olyan volt a hangszíne, mintha valami önkormányzati dolgozó lenne és ő kapcsolná a hívásokat a különböző osztályokra...talán hülyeség, de ez ugrott be. Nehogy már kedves és cuki legyen nyilvánosan az osztálytársai előtt. Wecome! I am a parent to a teenager now.(Mostanában túl sok angol nyelvű műsort nézek, ezt hozza ki belőlem. A hülyeséget, mert Réka nem is teen, az még odébb van szerencsére)

Aztán felhívta az apját és elmesélte neki, hogy már 3 gyerekből szedtek ki kullancsot. De csak mert rákérdezett Tibi, hogy van e már háziállat, mármint kullancs (marha vicces...). 

Munka szempontjából most jó a helyzet, izgalmas időket élünk, új termékkörök, felfutó termékek, sok meló, de nem baj, mert a "másodállásom", ami a tanítónőség, most szünetel szeptemberig. Cikket kell írni, statisztikát készíteni, fordítani, sok rétű és pont ez a jó benne. Mondjuk, a légkondi még nincs beizzítva, így 27-28 fok van, de nem baj, holnap indul a hosszú hétvége.

A festő gyerek még nem tudta kinyögni árajánlatát a festésre, ha az ajánlatra kell várni heteket, akkor vajon magára a festésre mennyi kell? Végülis szeptemberig ráér a dolog, de már jó lenne túlesni rajta. 

Zalánék Jászberényben jártak ma, nagyon jól érezték magukat, viszont hét órakor bealudt mini pasi a kanapén, amíg Tibihez lementem az irodába, úgyhogy eléggé kipurcant. Holnap már könnyebb napjuk lesz - sajnos - hálaIstennek - tízóraival nyitnak, ebéddel zárnak és kész.

Jó lesz azért a holnap este, ha Réka hazatér. Délután azon kaptam magam, hogy rendet raktam a ruhás szekrényében, tettem-vettem a szobájában. 

Heti krónika

Csütörtöktől vasárnapig, múlt hét

Lemaradtam a szerdánál múlt héten…Hát bevallom, már nem emlékszem, mi történt utána csütörtökön, de a péntek az nagy megkönnyebbülés volt, az biztos. Olyan érzés volt, mintha máris kitört volna a vakáció. Pénteken amikor hazaestem, rögtön elkezdtem romeltakarítani, katasztrófát elhárítani vég nélkül mosni, teregetni, rendet rakni, mert a nagy tanulásban voltak erős lemaradásaim. Estére olyan jó volt a méretében optikailag jelentősen megnövekedett méretű nappaliban leülni és pihenni. Ilyenkor mindig elgondolkodom, milyen klassz lenne, ha havonta egyszer legalább valaki kitakarítana helyettem...

Szombaton délelőtt a szokásos programtól eltérően – tanulás – nekifogtam nyugisan, ráérősen ebédet főzni, Tibi szundikált (ő a szőnyegen, a kutya a kanapén), a gyerekek pedig játszottak. Egész idilli volt. Folytattam a mosás- teregetés végtelen folyamatát, kertészkedtünk, tettünk –vettünk, vásároltunk, mamát meglátogattuk, szóval semmi különöset nem műveltünk. Vasárnap kiderült, hogy Zalán szórakozott velem és még nem írták meg a nyelvtan TZ-t. A kis huncut. Réka pedig kibökte, hogy egy A4-es oldal német szöveget kell megtanulnia másnapra. Úgyhogy segítettem neki egy kicsit, persze szenvedett, mint aki az utolsókat rúgja.

Délután belefogtam egy kis maratoni vasalásba, nagyjából 4 rész Csernobil ment le és nem is végeztem. Miért nem találnak már ki valamit a vasalás forradalmasítására?? (A Csernobil nem rossz, de úgy vagyok vele, mint a Titanic-kal annak idején, hogy sajnos tudom a végét, nem rágom le a körmöm izgalmamban….)

Este elvittük a kutyát sétálni, nagyon boldog volt. Fenn van a Tisza, árad, ezért részben a sétányon sétáltattuk, ami nem annyira jó, mert ott kerékpárosok, futók is előfordulnak, de igyekeztünk minél többet lenn lenni a parton. Itthon felavattam a zuhanykabint…mámor volt. Aztán meg hirtelen éjfél lett és beparáztam azon, hogy fogom magam kialudni reggel hatig…Hát sehogy.

Zalán szomorkodik, mert nem hívták meg a NEFAG-ra szülinapra. Nagyjából ott volt az osztályból minden fiú, neki pedig külön mondta az egyik ünnepelt, hogy ő nem lehet ott, nem mehet oda....Hamar túl lesz rajta, de nekem sokkal rosszabbul esett. Fáj a szívem érte. Később kiderült, hogy 3-4 gyerkőc is ünnepelte a szülinapját, lányok is, fiúk is, ezért volt az össznépi szülinap. Őt pedig nem hívták meg. Tudom, hogy nem szabad lenne komolyan venni, de valahogy nem nagyon barátkoznak vele a fiúk mostanában. Focizni nem szokott velük, mert egy harmadikos beszólt neki, hogy ő nem játszhat és ő nem ellenkezett. Azóta nem is próbálkozik focizni. Egyedül van és valahogy azt érzem, hogy kilóg a sorból vagy nem is tudom. Ilyen szempontból is klassz , hogy vége a tanévnek. Nem szorongok ezen, hogy rosszul érzi magát a suliban vagy nem....Már arra is gondoltam, hogy valamelyik fiús anyukát megkérdezem, vagy az ünnepelt fiú anyukáját, aki egyébként szimpi, hogy miért nem hívták meg Zalánt...De nem akartam, hogy szemrehányásnak tűnjön, hiszen nem annak szánom, csak szeretném látni, hogy hol van a gond. Ha van. 

hétfő-kedd

Ami pedig ezt a hetet illeti – Rékának még középkori kisasszony süveget kellett barkácsolni töri órára és a töri felmérőt is megírták  kedden. De már agónia volt ez a két nap neki. Este összepakoltunk, véglegesítettük a kisbőrönd tartalmát. Szerda korán reggel indulnak. Remélem, egyben hazajön, nem ismeri meg a miskolci kórházat, sem másikat és nagyon jól fogja magát érezni.

Sütöttem nekik dupla adag sajtosrudat, hogy legyen min nassolni, legyen egy kis hazai és rántott hús is lesz a finom zsömikbe. Reggelire téliszalámis – vajas kiflit kértek. Nem mondom, van ízlésük.

Hát szóval ennek a tanévnek itt a vége, holnap kirándulni indul a csipet csapat. Jövő kedden le kell adni a tartós könyveket, így már egy sor tantárgyat nehéz lenne tanulni. Bár utolsó héten ki az a barbár, aki tanít valamit? Szerintem a tanárok is elfáradtak éppen eléggé, a legjobbak is. 

Durva, de Rékáék kapnak pendrive-on idén nyáron is szóanyagot, amit őszre meg kell tanulni, vagy legalábbis ajánlott. Állítólag 50 A4-es oldalnyi szóanyag. Még nem mertem megnézni. Természetismeretből pedig összeírják minden fejezetből, hogy mi a lényeg és azt szeptemberben vágni kell, máskülönben baj lesz. Felmérőt is írnak belőle. Csak azért nem voltam felháborodva, mert most még nagyon messze van a szeptember és nem fogom engedni, hogy augusztus közepe előtt bármit is tanuljon a lány, hacsak nem fog veszettül unatkozni. Nem fog. 

Ebből egyébként kitalálható, hogy az ofő milyen szakos.---

Szerda

Hirtelen beköszöntött a fülledt nyár, a nyakunkba szakadt és én újfent érthetetlenül állok az előtt, hogy tavaly nyáron milyen rongyokat húztam magamra ruha gyanánk. Nincs egy darab nyári göncöm sem. Gyorsan rendeltem 3 pólót (már vagy 2 he te amúgy, csak most érkezett meg) és két blúzt, de nyári nadrágom nagyjából három van, ebből egy fehér, tehát a hónap mind a 30 napján nem is hordható.Szoknya egy sem.... Hétvégén azt hiszem, vásárolnom kell. Nadrágot nem szoktam rendelni online, általában nem szoktam eltalálni a méretet.

A másik, ami miatt vinnyogok, az az időjárás. Reggel 5 perccel kerültem el egy marha nagy zivatart, délután 4 percet áztam. 

Feltették a facebookra ama Nefagos szülinap fotóit, amire Zalánt nem hívták meg kb. egyedüliként....Hát még most is fáj. Zalánnak nem mutattam persze. Sem a vergődésem, sem a fotókat. 

Felháborodásom viszont kifejeztem, hogy a rántott húsos szendvicseket érintetlenül hazahozta Szentendréről....Tilos volt enni a buszon, amivel utaztak. Majdnem mondtam valamit. Kétszer is. Mondjuk Tibi azonnal befalta a szendvicset, az nem veszett kárba, de akkor is. Szerencsére Zalán itthon reggelizett az út előtt, így nem halt éhen. 

Rékáról nincs hír, állítólag az erdő közepén az erdei iskolában nincs térerő, sem net. 

Én meg még mindig köhögök, valahogy nem tudok meggyógyulni, állapotom stagnál. ACC600-al lövök a kórra, remélem, jobb lesz.