Hétköznapi nyafik

Nem is tudom, miről írjak. Nem mintha nem lenne témám, csak megint ott tartok, hogy unom a saját témáimat, ugyanazokat a nyűgöket, amikre nincs vagy szerintem nincs egyelőre megoldás… ugyanaz a nagy fordulatszámú mókuskerék.....Na mindegy.

Uff, most is csak nyavalygok.  

Hétvégéről:

Sütöttem egy zseniális kakaóscsigát a szokásos recept alapján, összeütöttem egy töltött káposztát, amit egyrészt az íze miatt imád mindenki náluk, másrészt mert olyan finom otthonos káposztaszag lesz a lakásban, hogy ihaj. Akkor pedig tél van, zimankó és jó behúzódni a meleg lakásba, a finom falatokat tartalmazó lábas mellé…A gyerekek szerint persze büdös volt, de nem kell rájuk hallgatni, mire megnőnek, majd rájönnek, hogy isteni illat volt ez. Az otthon egyik szaga. 

Vasárnap egy kis vörös-fehér, vastag farkincájú, jól táplált és gondozott cica nyávogott az ablakunk alatt, megsimogattuk, megszeretgettük. Olyan kis barátságok pofija volt. Közben Dió őrjöngött. Amíg nem nyúltunk a macskához, egész jól megvoltak, de utána elszabadult a pokol…. Pedig színben nagyon harmonizálnak. Öntöttem neki egy kis tejet enni, kutyakaját nem mertem.. Nagyon sokáig lefetyelte a tejet, nem tudom, hogy azért e ,mert nem ivott még tejet, vagy túl éhes volt. Mindenesetre innestől fogva nem nyávogott, ahogy Tibi mondta, a macskabarát, befogta a száját. Volt egy olyan gondolatom, hogy nem bánnám, ha a cica maradna, de nem úgy nézett ki, mint egy kóbor macska, majd szépen hazatalál idővel, remélem. Később betereltem a gyerekeket, a cica pedig a kutyamentes szomszéd teraszán tette-vette magát. Ma reggel korán eljöttem, szakadt is az eső, pedig volt eszemben, hogy megkeresem. (Azóta a cica eltűnt, remélhetőleg hazament.)

Tegnap (vasárnap) elég sokat tanultunk Rékával németet, bár estére kiderült, hogy mégsem megy suliba Tz-t írni, mert még fáj a feje és kínlódik. Hát jó, otthon marad, aztán meglátjuk. Zalán jobban megkapta a magáét, lázas is, köhög is, minden baja van. Őt egész héten kihúztam az ebédről a suliban. A gyerekek egyébként tök boldogok, itthon maradhatnak, pedig nincs is vakáció….Azért én nem szeretnék beteg lenni és ilyen áron itthon maradni…majd csak kibírom már azt a kis időt december közepéig. Akár kúszva-mászva is….

Közben halmozódnak a sulis kötelezettségek, nehéz hetek jönnek. .... Itt a megyei német  verseny is, amire nem készültünk még eleget, de azért van még pár nap. Réka érezhetően fáradt, megérett a téli szünetre. Vagy nem is fáradt, csak unja a banánt. Az ofő, aki a német tanár is, minden nap nyom egy-két adag feladatlapot, tegnap is küldött vagy hat oldalt és ma is. Kíváncsi leszek, mi lesz holnap, hehe. Zalánnak nyomni kell(ene) a szorzótáblát, a nyelvtan TZ-re felkészültünk, a német lapokat kellene még tanulni, de ő betegebb annál, most éppen vékony cérna hangja van a náthától. Nagyon vicces, vigyázni kell az arcizmaimra, amikor beszél. 

A kutya megint köhög (vagy még mindig, nem tudom). Nem bírja a hideget, másra nem tudok gondolni. Szegényke ma ment vissza az orvoshoz. Persze anyu rögtön mondta, hogy ezek a mai kutyák....Nem olyan immunrendszerűek ,mint a Molly kutya volt (béke poraira) …Hát lehetséges, de mondjuk ez rajtunk annyira most nem segít, Dión meg végképp nem. Rendelni kell neki kintre kabátot, hát betojok….Pedig nem jár sétálni most, mivel beteg, úgyhogy csak akkor fázhat meg, amikor kigaloppozik pisilni, kakálni, mert egyébként benn melegíti a fenekét a nappaliban a pihe-puha takaróján, amit imád. Ma kapott megint antibiotikumot....ami segít biztos, főleg ha csak meg van hűlve.  Ha nem hat, pénteken újabb adag. 

Jövő pénteket várom. Vagy nem mis tudom. Nem várok semmit.....ez a legkeményebb. Na jó. Egy kicsit a Mikulást. Aznap lesz a német verseny is, kijön anyu a kórházból és még a hétvége is közeledik...

15

1) Kicsit elvesztettem a blogot, nem nagyon tudom, hol tartok....Mit meséltem, mit akartam csak...Összefoglalok egy kicsit. 

2) Ma pezsgőt bontottunk, mert ma végre újra lehet zuhanyozni itthon. Január elsején zuhanyoztam utoljára egy jóízűt. Még az előző lakásban. Durva bonyodalmak voltak, mit mondjak, ilyen a mi formánk. A héten megjött Bécsből a nyomásszabályzó bizbaz, de hamar kiderült, hogy nem ott van az eb elhantolva, az csak egy következmény. A Bosch szervizes nagy nehezen ráébredt, hogy fordítva van bekötve a víz a kazánba. Így aztán a nyomásszabályzó 2 hónap helytelen használat után tönkre ment, bár garanciásan tette ezt. Ma reggel jöttek a szerelők, akik 2 hónapja beszerelték az egész rendszert, annyit mondtak, hogy bocsika és helyre tették a hibát.  Már nem bosszankodtunk, örülünk. Van meleg víz és lehet zuhanyozni. Az utóbbi 3 napban újra melegíteni kellett lábasokban a vizet, mert már egyáltalán nem melegített vizet a kazán, totál bekrepált a bizbaz....


3) Amúgy nem sok minden történt, a varázslatos ősz után most itt a tél, amit még szokni kell. A hideget, a ködöt, hogy fél ötkor sötét van....Brrr.  MÉg soha nem kínlódtam ennyit az óraállítás miatt, valahogy nem tudom megszokni. Biztos sikerült majd előbb vagy utóbb.

4) Réka itthon maradt ugyan pénteken, mert állítása szerint nem tudott felkelni, de valahogy estére meggyógyult. Vagy csak kialudta magát, nem tudom. MInden esetre, mire hazajöttem az irodából, itthon cseverészett a barátnőjével és valami filmet néztek. Hoztam pedig a betegnek 2 kiló mandarint és még egy kg narancsot is, amire rávetették magukat, mint ragadozók a frissen ejtett vadra. Aztán este sütöttem még nekik csokis-kókuszos sütit, ami ugyan nem sikerült úgy, ahogy terveztem. A pudingot nem főztem elég sűrűre, még a kókusz, amit bele tettem, az sem tudott segíteni...de végül elfogyott, egész jó lett.

5) Próbálom kitalálni, miket süssek karácsonyra, miket adventre, a sulis rendezvényekre, de még elég képlékeny a dolog. 

6) Réka ugyan meggyógyult, vagy nem is volt beteg, de Zalán lázas, egyelőre tünet nélkül, úgyhogy szerintem számára nem lesz iskola jövő héten.

7) Megjött mindkét gyerek fogászati "szakvéleménye" az iskolaorvostól, kérhetünk időpontot fogszabályzásra, bár nekem vannak kétségeim, hogy szükséges e. Idén már biztos nem kerül erre sor.

8) Rékának nagyon sok tanulnivalója van, Mikuláskor megyei  német verseny és bár csak most derült ki, hogy indul, megvan szórva tesztekkel és feladatlapokkal. Egyébként egy csoda figyelni az, ahogy a gyerekek egyre többet tudnak németül, erről külön posztot is tudnék írni, de hát az idő drága dolog, szóval itt csak annyit, hogy nagyon tetszik az, ahogyan nálunk tanulják a nyelvet, sokat beszélnek, kevés a nyelvtan és mégis valahogy tudnak ragozni. Vagy hát Réka érzi, tudja a végződéseket anélkül, hogy a száraz nyelvtan megjelenne a könyvekben. Lenyűgöző számomra ez....

9) Egyébként ijesztő, de egyáltalán nem biztos, hogy Réka kitűnő lesz. Valahogy az irodalom+nyelvtan+töri humán trió lehet, hogy kifog rajta. Nagyon magasak az elvárások és bár most irodalomból van egy halom ötöse, 100%felmérője, stabil a helyzet, ez a másik kettő tantárgyról az érdem.jegy szegény viszonyok között nem mondható el. Pedig tanul is és tud is mindent, elvileg....aztán valahogy mégis beesik egy négyes. Hogy ennek mennyi köze van ahhoz, hogy nem annyira humán érdeklődésű , nem tudom. Nekem azért is fura ez, mert mindig a töri volt a kedvencem, még az érettségin is "kitüntetéssel" végeztem. Aztán elmentem reál irányba full humánosként, ez már másik téma.

10) Volt fuvola óra is, nyitott. Az is nagy élmény volt, annyira büszke voltam rá. Voltak szolfézsos keresztkérdések, amiből én egy kukkot sem értettem a kottaböngészésből, de Réka képben volt többnyire. Kicsit megzavarta, hogy ott ülök benn az órán, tette vette magát egy kicsit, de mindegy, édes volt, aranyos volt.

11)  Dióka is járt orvosnál pénteken. Az történt, hogy elkezdett köhögni. Soha én még kutyát köhögni nem hallottam és Tibi sem, így először csak lestünk. Mivel közeledett a hétvége, péntek reggel Tibi elvitte az állatorvoshoz. Nem biztos, hogy kennel köhögés, de biztos ami biztos alapon kapott antibiotikumot és még hétfőn kap egy másik dózist. Lepisilte a doktorbácsi ajtaját, elég ciki volt, bár biztos nem az első jel volt az övé ama ajtón....Azóta tök jól van, sehol egy köhögés, úgyhogy ki van cserélve. Ma vettem neki a Pepco-ban egy olyan puha, finom,szürke plédet...Tibi fogta a fejét, de nem nagyon érdekelt. Az jobb, ha gyapjú takarót nyűvi? Naugye. És megérdemli. Mert imádnivaló.

12) X Faktor-t nézi még valaki rajtam kívül? Kedvenceim a rappelő fiúk és Gabi. Gabit várom győztesnek. 

13) Holnap vasárnap, mit csinálnánk más, mint tanulunk. Szabolcsi töltött kápit főzök és elvileg kakaós csigát is. Közben kitalálta Zalán, hogy át szeretné rendezni a szobáját, hát jó. 

14) Minap pánik hangulat fogott el, hogy hogy lesz idén az ajándékokkal. Elsősorban a gyerekekével....de azóta írtak listát és van sok ötletem. Hogy a rokonokkal mi lesz, még nem tudom, de ma majdnem vette egy fincsi meggypálinkát tesómnak, úgyis holnap szülinapja lesz. Azóta lehiggadtam, majd csak alakul valahogy. 

15) Ma pont 24-e van, vagyis egy hónap múlva szenteste. A gyerekek kacsát kértek, sütve, és lesz még sült hal krumplisalátával, vagy valami ilyesmi. A desszertek dolgában jól összevesztek a gyerekek, mert javasoltam az aranygaluskát, de az fúj...bejglit...az sem aratott nagy sikert, hanem mákos gubát kértek. El is gondolkodtam egy kelt tésztás , vanília sodós változaton, az már majdnem aranygaluska. Bejgli úgyis lesz, mert az alap és még zserbó is lenne, ha nem utálná nálunk mindenki. Hogy lehet azt utálni, én nem tudom, de ez van. 

Első rész

Minden évben eljön az a nap, amikor a nyílt órákat rendezik a suliban, általában november közepén. Ilyenkor kettő db óra megtekintésére van lehetőség. Idén igényelt némi szervezést a részvételünk, mert Zalánnak kedden volt nyílt órája és szerdán 10-től volt tanítás, szerdán meg fordítva. Tibi Zalánéra látogatott el, Rékáéra mentem én, mint tavaly. Sajnáltam, hogy lemaradtam Zalánéról, mert nagyon cuki osztály az övé is, úgyhogy jövőre megyek az övére is. 

Tibi beszámolójából annyi kiderült, hogy a nyelvtan órát átszunyókálta Zalán, közben a fél osztály majdnem kiesett a padból. Német órára viszont felélénkült és ügyes volt, sokat jelentkezett és jókat is mondott. 

Rékáéknak idén egy matek és egy német óra volt a bemutató óra, ami azért klassz, mert mindkét tárgyat csoportbontásban tanulják és így 14 fős csoportokat szemlélhettünk. Egyiknek sem volt bemutató óra szaga vagy íze, nagyon is el tudtam képzelni, hogy így zajlik egy német óra vagy a matek. Matekon a téglalapról, téglatestről, valami hálóról ismételtek és megtanulták kiszámítani a felszínét, ugyanígy a kockának is. Ügyesek voltak, felkészültek, nem kellett senkire rászólni, úgyhogy teljesen pozitív volt. A tanár bácsit ismerjük, szeretjük, fura még mindig, hogy ő taníthatja Rékát, pedig felsős tanár...de hát Réka is felsős, lassan megszokom.

 Német órán nem ért meglepetés, nagyon pörgős óra volt. Összefoglalt egy kicsit a banda a hétfői TZ-re. Egyik oldalt figyelt az okos tábla, másik oldalt régi jó öreg tábla és a kettő között a csapat (ugyanaz, mint matekból) . Sokat beszélnek órán és nagyon ügyesek , tényleg. Élmény volt benn lenni. Mindig van egy bevezető, milyen nap van, milyen az időjárás, amolyan kis csevegés, majd rátérnek az anyagra. Most a Wo és Wohin kérdésre adódó válaszok voltak a középpontban, a Futur a werden-nel, az 1-2 lecke olvasmánya Rebekkáról, bútorok, lakásberendezése. Nagyon pörgős óra volt, nekem, túl pörgős is és én nem is tudtam, hogy magyarul nem nagyon szólal meg a tanárnő. Utólag megkérdeztem Rékát, hogy egyébként sem szólal meg magyarul?? Azt felelte nem, de ha a tekintetükben látja az ürességet, akkor elmondja magyarul is a mondandóját.

Ennyi volt, baktathattam kifelé az iskolából, bár előtte még Réka kikunyizott egy 500-ast büfére és rohant tesi órára. Oda már nem kísértem el.

Na még folytatom majd.

Érdekes lesz

Végül Réka harmadik helyezést ért el az iskolai énekversenyen. Ahhoz képest, hogy nem egy kifejezett pacsirta, ahhoz képest ez meglepő eredmény. Meg amúgy is. Nem is volt hajlandó elénekelni nekünk a „verseny darabját”, akárhogy kérleltük. Kapott egy oklevelet, amit rögtön ott is felejtett a padban a rajziskolában pénteken, és egy tábla Milka csokit. Elég gyorsan elfogyott. Nálunk a 300 g- os is elég gyorsan elfogy. Szóval le a kalappal Réka előtt! Igaz, Olvasás Hete rendezvényen értek el már dobogós helyezést itt meg ott, de ez most új. Sokoldalú a drágám. A legrosszabb, hogy én, mint az anyja, azt gondoltam, hogy nem tud énekelni, égek, mint a rongy, pofám leszakad, ahogy apukám mondta volna. 

Szombaton korán ébredtem. Van egy visszatérő álmom, most is ez macerált. Úgy van valahogy, hogy esszét kell írnom az Argó című filmről. Nem láttam az alkotást, de ennek az álom szempontjából nem volt jelentősége, álombeli énem látta. Sokszor. Össze is hoztam a fogalmazást, de közben új kívánalmak keletkeztek, nem volt jó, amit írtam és át kellett alakítani. Közben meg olyan volt minden, mint egy vizsgán, de mégsem. Fura volt, nem is tudtam utána visszaaludni. 

 Rékának rendkívüli fuvola órái voltak, szóval rohanás volt a zeneiskolába. A kapunál falba ütköztünk, kutya (élő állat, szóval kacsa, liba , béka sem, bár nekik biztos nem szóltak) nem mehet be a suli területére. Pedig klassz kis parkos a kert, 3 kijárat, járdák, de mi a Kutyával kinn ragadtunk. Én nem vagyok egy liberális elme (fúj), de abban benne lennék, hogy a kutyákat sokkal több helyre be lehessen vinni. Már láttam egy olyan "kocsmát" az egyik főutcában, ami kutyabarát, szóval oda be lehetne vinni Diót is. Majd. SZigorúan elméletben, mert most még a gyakorlat az lenne, hogy végigcsókol a kutya mindenkit ötször, akár akarja az illető, akár nem. Ettől fele banda minimum kellőképpen bosszús lenne, méltán, és semmi másról nem szólna az egész , mint a kutyáról, mert ő nem hagyná, hogy ne így legyen. A kutya egyébként azt hiszi, hogy mindenki a barátja és ő mindenkit szeret. A vadidegennek is ugyanúgy csóválja a farkát, mint mikor én hazaérek. Tudom azért, hogy szeret. Érzem. Hiszen én viszem sétálni és én vagyok az, aki a farhátból ínycsiklandó vacsorát tud kerekíteni. Na ugye. 

Szóval fuvola. Rékának. kicsit lógott az orra, mert könnyű darabot kapott a félévi vizsgára és még csak a díszítő elemeket sem teheti bele. Mivel majdnem annyit fuvolázik otthon,  mint amennyit énekel, én olyan nagyon nem lepődtem meg. Még az őszi darabokat sem tudja hibátlanul. Utána vásároltunk - LIDL , közben a kutya megsétáltatódott a Zagyva partján, majd otthon nekiestünk Tibi szülinapi tortájának és a sütinek. Nem terveztem aznapra semmilyen tanulást, nekem is kell legalább két nap a hétből, amikor nincs lecke. Inkább rendbe raktam a konyhát, rendet raktam a szekrényekben, az olyan megnyugtató és boldogság hormont termelő. Idáig jutottam, de így van. Ugyanez történt az ágyneműs/törölközős szekrénnyel is. 

Aztán megkértem Tibit, hogy a padlásról hozzuk le a téli ruhák mindegyikét, a karácsonyi díszeket és még amit találok. Ebből az lett, hogy mindezt teljesítve kitaláltuk, hogy passzírozzuk be Toyót a garázsba!   Ez még nem történt meg, amióta januárban beköltöztünk, eddig az építőanyagok ide voltak bezárva, mikor mi. Azonban jön a tél, ideje volt a Toyot beengedni. Tibi kételkedett a sikerben, de harmadik nekifutásra, mint a mesékben, becsukódott a kocsi mögött az ajtó, a gyerekek pedig vadul tapsoltak a fennt az ablakokból a kutyával együtt. Szóval a Toyó egy év után újra száraz helyen.  Valamit érezhettünk, mert mára virradóra le is esett az első hó. Bár nem maradt meg, délután már plusz fokok voltak. 

Szombat este még futottunk egy kört az Obiban, mamánál jól megvacsoráztunk, aztán csak punnyadtunk a tévé előtt, bár én elfáradtam a mozgalmas szombatban….
Vasárnap tanulás volt. Este főztem vacsorát, vasaltam, mint egy robot, semmi különös nem történt már. Illetve megint megfürdött a 9 hónapos és 1 napos kutya. Bársonykutya lett belőle. Tiszta, mint a hó. 

Elvileg még pont egy hónapot dolgozunk idén. Illetve én, a többiek egy picit tovább, én vagyok olyan vén, hogy sok szabim van. Mindig félek az év végétől ,mert az pörgős szokott lenni , talán már nem először írom ezt. Most rögtön kedden – szerdán nyílt nap a suliban. Zalánéra Tibi megy, Rékáéra én. A múltkor, amikor betipegtem Zalánért a suliba, elordította magát az egyik kisbarátja, hogy „Most látom anyukádat másodjára. Először az anyák napján látttam” – azt hittem, elsüllyedek, bár hogy nem járok a suliban, az pusztán logisztika. Zalánnak egy matek és egy magyar órája lesz, Rékának egy német és egy matek, mindkettőt csoportbontásban tanítják, úgyhogy biztos érdekes lesz.

Pillanatképek a mi kis életünkből

Reggel, amikor ébresztett a telefonom, hirtelen nem tudtam, melyik sütemény illatú gyermekem fekszik mellettem, aztán egész gyorsan rájöttem, hogy Zalán. Az alulöltözött Zalán. Nem is emlékeztem, hogy aludtunk el, én valószínűleg a jobb oldalamra feküdtem és már hortyogtam is. Amúgy nőiesen. Dió ellenben ismét Rékánál aludt egy picit hajnaltájt, bár reggelre visszatért a helyére. Talán azt gondolja, így nem bukik le…. Zalánnak vanília illata van és ehhez nincs köze a tusfürdőnek, mert az apjáét használja, ő meg biztosan nem az enyémet. Réka kifelé megy a babás illatból, de neki is süti szaga van. Ennivaló gyerekek. Majdnem mindig. 

Zalán tegnap azzal fogadott fülig érő szájjal, amikor hazaért a suliból, hogy na milyen volt a temetés?? Majd gyorsan hozzátette, hogy volt ugye süti? Egyébként tényleg volt, legalább 3 féle, a gyerekeknek is jutott kóstoló. 

Réka nemrégiben elhagyta a természetismeret mf-jét, rendelhetek újat. Nem annyira régiben elhagyta a tolltartóját, de mondtam neki, hogy nem veszek másikat, ha gondolja, kaparjon össze az itthon készletből egy tolltartóra valót és kész. Vagy vegyen saját zsebből újat. Ez utóbbit nem gondolta jó ötletnek. De még szerencse. Mert Tibi irodájában, a fűtőtest mögé beesve tegnap megtalálta a gázszerelő. Azt az örömöt….Sajnos mf nem került elő, holnap vehetek vagy rendelhetek újat. Hogy kinek kell az, nem tudom, bár az igaz, hogy az elveszett tárgyak között nem kerestem. 

Zalán kedvesebbik tantónénije pár napig  távol van a sulitól, addig frusztrált párja (mármint nem a férje, hanem párja a tanítóságban) helyettesíti többnyire, német órán meg a másik csoport tantónénije…hát várjuk vissza a kedvesebbiket….nagyon. Persze Zalán, a kötelességtudat mintaképe…ja nem…Szóval ő továbbra sem készíti el a hf-ot a napköziben, illetve igen, de rosszul. Random számokat beír, random betűket, aztán jónapot. Kár, hogy ellenőrzöm otthon. Hát szóval van oka, hogy jobb napokon is csak négyes a szorgalma. Jajjj...

Viszont megint elkezdett vadul vívást imitálni a jedi kardokkal itthon és minden nap kardozni kell vele, persze laposra ver…szóval megint elgondolkodtam, hogy le kellene vinni vívni, először a kicsikhez, aztán majd látjuk. Egyelőre a vívók nem költöztek vissza a régi helyükre, több mint egy éve át vannak helyezve, szóval marad egyelőre az itthon kardozás. Egyébként Réka harmadikban kezdte, de akár ötödikben is elég, sőt….Energia levezetésileg mondjuk addig focizhatna, de Tibi tiltakozik….

Réka csütörtökön megy ének versenyre, de még mindig nem hallottam, hogy hogy szól a népdal az ő torkából. Remélem, nem lesz nagyon rossz élmény a versenyről, nem akarom lebecsülni, de tartok ettől a versenytől. 

A kutya ma megkapta a veszettség ellenit és mivel be van gyulladva már megint a füle, arra is fülcseppet. Ha nem hat, valami mást kell kitalálni. Azt nem fejtette még ki a doki, hogy mit. Fura, mert vizslákra nem jellemző a fülgyulladás, nyitott a füle, nem olyan, mint a spánielnek. Na mindegy, remélem, nem süketül meg középkorára szegényke....A váróba valószínűleg valaki tüzelő szukát vitt, mert a Kutyának remegett a pofája és habzott is, még jó hogy nem nézték veszettnek.  Vicces lett volna, ha Tibi megjegyzi a többi várakozó gazdi előtt, hogy "Hoppsza, veszettség elleni oltásért jöttünk, de lehet, hogy késő????" Bársonybuksi most is itt alszik mellettem. 

Vacsora rántott hal és kukoricás rizs, fokhagymás tejföllel...Hát nem egy gasztro csúcs, de tulajdonképpen finom lett. Volt birsalma kompót is. Zalán nem nyúlt a halhoz, megette a kukoricás rizst, majd egy tál fahéjas kukoricapehellyel egyensúlyozott az étkező felé....Bezzeg a tegnapi brassóit kétpofára falta mindenki. 

Tegnap megint megkérdezte valaki, hogy megszoktuk e már a lakást....Nem, bakker, rémálmunk van minden éjjel és forgolódunk az ágyunkban, akár egy kísértetkastélyban...Egyébként beszéltem ma az asztalossal egy leendő ajtó miatt az emeleten, tegnap meg a burkolóval (ez új) apróbb munkák témájában, a zuhanykabin sem áll lenn, szóval van még munka, de mostanában nem akarok mesterembert látni, majd tavasszal. Vagy inkább a tél vége felé, amikor talán jobban ráérnek a mestörök....

További reakciók megjelenítése

Indul a hét

Ez egy nyugodt kis hétvége volt. Először is szombaton ünnepeltük Réka névnapját, ennek alkalmából együtt kitakarítottuk, rendbe raktuk a királylány szobáját. Még ablakot is pucoltam. Tiszta ágynemű, pormacskák eltakarítása az ágy alól, minden. Utána ebédre rántott gombát sütöttünk Tibivel, majd meg is ettük nyomban. Voltunk vásárolni is, nem tudtam ellenállni néhány tündéri karácsonyi dekorációnak (hm , ennyit arról, hogy túl korán indult a karácsonyi szezon. Még annak ellen tudtam állni, hogy szaloncukrot vegyek, az úgyis elfogyna 1-2 héten belül...)

Vasárnap Réka sorversenyen volt 10-14 óra között. Ezzel volt egy kis bosszúság, mert abszolút nem kérik ki sem a szülők, sem a gyerekek véleményét, engedélyét, hogy vajon akarunk e menni versenyre, sőt az sem érdekel senkit, ha nem, be van nevezve és kész. És hát ugye hétvégéből elég kevés van, lehet saját program, uram bocsá, tanulni kell dolgozatokra. Nem mellesleg semmiféle készülés nincs egyik versenyre sem, így aztán nem meglepő, hogy elég szerényen szoktak szerepelni. Most speciel utolsók lettek. Persze fontos a részvétel, meg minden, de azért álljon már meg a nászmenet, milyen kérvényt kell írnom és kinek kell címeznem, hogy a gyerkőcöm békén hagyják és ne vigyék olyan versenyre, amire a kutya sem készül. Sőt, olyanra se vigyék, amire készülnek! 

Amíg Réka oda volt a versenyen, Zalánnal megcsináltuk a leckét, amit pénteken a napköziben kellett volna megírnia, khm....Átnéztük a szavakat, tollbamondás, meg minden. Jókat rötyögtünk, olyan kis cuki. Utána még írt egy fogalmazást a macit takaróról, állítólag minden nap ír egy fejezetet. Most a "hejesírást" és a külalakot ne nézzük, de maga a történet aranyos és legalább ír! A telefonmegvonás bünti él, de ha nem figyelek, simán elrejtőzik az apja telefonjával vagy Rékáéval....

Rékának persze a verseny után, fáradtan már nem volt kedve tanulni, sem önállóan , sem nyösztetve, úgyhogy rámentünk a minimumra, ma felelnek németből és írnak termismből, plusz indul az Olvasás Hete program, úgyhogy nem fognak unatkozni. Plusz délután szolfézs. 

Este elvittük a kutyát sétálni, nagyon boldog volt. Találkoztunk egy vizsla pajtival, akivel nyár óta összejárunk a Tisza parton, de valahogy nem úgy sült el az egész , ahogy vártam. Egyrészt már úgymond nagyok, nem nagyon játszanak, csak játszák nagyfiút, morognak, tolják egymást. Játszanak, nincs vér, de ebből áll a játék, utána mindketten külön köröket jártak, amikor kimorogták magukat. Másrészt a másik kutya gazdája tett megjegyzéseket , amik ugyan nem voltak bántók, meg semmi, de mindig azt érzem, hogy kompenzál azért, mert az ő kutyájának nincs törzskönyve. Engem ez soha nem érdekelt, helyes kutya, jóval engedelmesebb, mint Dió, nem kell nagyon tornázni, hogy tetszen nekünk vagy bárkinek. Na mindegy. 

Este Réka besiklott az ágyunkba, összebújtunk és nagyon jót aludtunk...

Most pedig itt az új hét.

10 órakor temetés, nagynénémet temetjük. Isten nyugosztaljon, A. néni! Remélem, már sokkal jobb neked! 

Helyzet

Tegnap beugrottam a suliba Zalánért, mert a közelben akadt már dolgom. Közben Tibi már ott volt és éppen haladtak kifelé a folyosón a suliból, amikor lecsapott ránk az ofő. Ott a kavargó szülő-gyerek tengerben kipakolt, hogy csináljunk valamit Zalánnal, mert megint el van varázsolva. Nincs kisvonalzója és már a múlt héten sem volt felszerelési etikából. Éppen olyan horderejű problémák foglalkoztattak, hogy ahhoz képest a kisvonalzó nem tűnt fontosnak....Végül nem válaszoltunk semmit, legalábbis én nem. Mert rövid válaszom nem volt, a bőhöz meg nem volt sem lehetőség, sem kedvem.  Mert szerintem nincs semmi Zalánnal. Mármint semmi új. Ő egyszerűen ilyen. Nyilván nevelési hiba is, hogy nem izgatja, hogy nincs kisvonalzó a tolltartójában, az sem, hogy a TOLLBAMONDÁST mindig alá kell húzni kék ceruzával, sőt ennél nagyobb dolgok sem. Én már elég sok mindent elengedtem vele kapcsolatban, a kitűnő bizonyítványt, a hibátlan tökéletes diák illúzióját és igyekszem arra koncentrálni, ami tényleg fontos.  Hogy megközelítően úgy teljesítsen, mint amire képes. Pótoltuk , keresett egy kisvonalzót a készleten lévő ezerből, egy játékos dobozból előkerült az etika cucc is, úgyhogy a világ biztosan jobb hely lett mindettől....

Otthon aztán szembesültem, hogy semmilyen házija nincs kész Zalánnak , úgyhogy a napközit megint ellógta. Sőt, amíg összeütöttem a vacsorát, addig sem tanult semmit. Úgyhogy szépen elvontam a telefonját bizonytalan időre. Mivel ma péntek van, ez elvileg érzékenyen fogja érinteni. Vagy nem.

De jó is történt, nem hallgatom el, mert kapott egy ötöst környezetből (felelt!!)  és németből is, illetve annak megfelelő százalékot. Német 95%. Ez még mindig olyasmi, amiről nem tudtunk, mert én soha nem tudok semmilyen dolgozatról. Mondjuk, Zalán azt sem tudta megmondani, miből írták a dolgozatot, nem érdekes. 

Jövő héten olvasás hete. Erről az jut eszembe, mennyire imádtam ezt a sulit , amikor Réka elsős volt, azért, mert amikor elsős volt, olyan nagyon jó programok mentek az olvasás hetén és mert minden tökéletes volt akkoriban. Szuper tantónénik, szorgalmas, az elsős anyagot régen elsajátított gyerekem volt. Most meg van egy ötödikes, nagyon sokat követelő tanárokkal, minden tartárgyból (kivive rajz , tesi, technika, dráma. ) mérsékelt mennyiségű szorgalommal (mármint Rékának, nem a tanároknak). Illetve nehezített a terep egy másodikossal, aki ugyan kéttanos németes, de fütyül a felmérőkre, a házira és egyáltalán sok mindenre. Ugyanakkor önbizalomhiányban szenved, elképesztően jóképű (legalábbis nekem) és kiskamaszokat megszégyenítően szemtelen nyomokban. Hát kérem, ki mondta, hogy könnyű gyereket nevelni? Mennyivel könnyebb volt, amikor még almapürét tömtem az arcocskájukba vagy az volt a kérdés, hogy kétszer alszik napközben vagy háromszor....!

Azt álmodtam az éjjel, hogy Réka öklendezik az ágyában és hány. Felriasztottam Tibit, átrohantunk a Réka szobájába, aki nyöszörgött a hirtelen jött lámpafényben és nagyon határozottan tagadott mindent. Még hányingere sincs, hangsúlyozta. Zavarodottan bújtam vissza az ágyba, ezek szerint álmodtam. Még mindig jobb volt így mint éjnek évadján ágyneműt cserélni. Múltkor megint azt álmodtam, hogy terhes vagyok. Olyan fél idős és még örültem is neki. Az is egy kafa álom volt….Egy frászt! Pont elég feladatom van, hogy max terhelés alatt legyek, 2 gyerek, 1 kutyagyerek, 1 munkahely, 1 férj plusz egyebek.

A gyerekek fel vannak háborodva, hogy november elején már karácsonyi reklámokat kell nézniük, azért biztos ami sicher alapon megírták a karácsonyi kívánság listájukat. Némelyikről nem is tudom, hogy micsoda. Ezzel párhuzamosan elkezdtem agyalni a karácsonyi kajákon is. Az szinte biztos, hogy lesz mézeskalács sütés még mikulás előtt, ha lehet. Addig talán leesik az első hó is, még ha most elég valószínűnek tűnik, hogy van olyan egyáltalán, hogy tél....Aztán linzer és hókifli és bejgli karácsony reggelére. De a többit nem tudom. Talán egy jó méteres kalács, aranygaluska vaníliás borsodóval. Annyi mindent sütnék. Valami finom réteges- krémes süti is jó lenne , csokival a tetején, de ilyet nem ismerek tuti finomat, úgyhogy még keresgélek. Mézes krémes, zserbó, francia mákos…ilyesmi, de a zserbót nem szereti senki, csak én, a többit pedig még soha nem próbáltam.

Karácsonyra kacsát sütök, ezt szavazta meg a banda, mint mindig, ropogósat, krumplipürével és káposztával. De lenne rántott hal és burgonyasaláta, franciasaláta is, az  ebédre.  Na már kezdem túlvállalni magam. Idén azt szeretném, ha itthon lennénk szenteste, amilyen nem volt már 3 éve. Anyukám velünk töltené az ünnepeket. Első karácsony az új otthonunkban, január 2-án költöztünk be. (Ettől azóta is kiver a víz, nem tudom, hogy éltük túl….) 

Ajándék fronton el vagyok veszve, még ott tartok, hogy holnap Réka névnap. El akar menni a Pepco-ba dekort venni a szobájába, annak ellenére, hogy kapott már ajándékot bőven, ékszert , csizmát. Attól tartok, nem fogok tudni neki ellenállni és elmegyünk tényleg. Úgyis szeretnék venni egy puha plédet a kanapéra a nappaliba. Aztán jön a Mikulás és vele Advent és még az adventi naptárhoz semmi ötletem sincs….aztán Réka szülinap és csak utána karácsony. Sőt, jövő héten Tibi szülinap, majd egy hétre rá sógornőm szülinapja, sőt tesóm szülinapja, huhh….És akkor még ott van a sulis karácsonyi vásár, amire illik valamit sütni vagy legalább szendvicset kenni. Réka szülinapja alkalmából az iskolába is illik vinni sütit. Hogy milyen, lövésem nincs.  Talán valami finom kakaós-diós- rumos szeletet? Vívós karácsonyi bulival idén már nem lesz gond. De karácsonyi zeneiskolás buli szokott lenni az utsó pillanatban. Máris fuldoklok, hehehe…
És mire észbe kapok, ott leszünk, hogy január 2, másnap ismét meló, véget értek az ünnepek. Most még ezt nehéz elhinni, de így lesz....

Ja és....

....nem is mondtam, a hétvégén vettünk végre téli cipőt Zalánnak. Nem annyira azért, mert marha hideg van, hanem mert ráértünk éppen. Én nem tudok úgy bemenni egy cipőboltba, hogy ne kellene mindkét gyereknek cipőt venni, akkor is, ha csak az egyiknek van rá szüksége. Tudom, csak egy gyerekkel kellene bemenni, de még az sem jött össze. Ebbe átmenetileg beletörődtem már. Így esett, hogy Réka is kapott egy fekete velúr csizmát, fele árban a mamától kapott névnapi pénz terhére. Csak odakinn a parkolóban vettem észre, ahogy az apja előtt billegett, illetve cigánykereket hányt (megdobja a vérnyomásom tőle, hogy még mindig bárhol és bármikor dob egy cigánykereket, mint egy ….nem is tudom mi.) hogy biza ennek a csizmának van némi sarka. Telitalpas, de akkor is. Hm….Lánykám boldogsága viszont elsöprő, azóta abba jár iskolába, bár bunda bélése van és 20 fok, de nem érdekes. Hhhh...nőcisedés beindult, még szokni kell.

Ja azt sem meséltem, hogy a tegnapi nappal lezártam a biciklis szezont. Ha a városban tekernék talán nem így lenne, de így ipari területen, a kósza kamionok között és még nyomokban hideg is van, fél négykor már sötétedik…elég volt. Még ha negyed óra is az egész. Áprilisban folyt. köv. Hiányozni fogsz, drága bringám!

Meg az sem írtam, hogy az idióta kazán beüzemelő szakszervizes két hónap után kinyögte, hogy ő nem rendelt még semmilyen alkatrészt a lerobbant-sosem volt jó - vadonatúj garanciás Bosch kazánhoz. Még jó, hogy nem én hívtam fel így két hónap után, hanem Tibi, mert biztos leordítom a haját. Hogy te elmebeteg, erre várunk két hónapja, mi szerencsétlen lúzerek. Kár, hogy hetente nem telefonáltunk rá, akkor ez nem történt volna meg. 

A szerelő két mondat között megjegyezte, hogy ő be van táblázva december közepéig. Engem ez vajon hol érdekel? Mintha nem totál ő felejtette volna el ….Azt már nem is mondom, nem elnézést sem kért, meg semmi….És mindez egy ismerőstől. Hát újítson fel lakást, akinek kalandvágya van és baromira unatkozik! Aki mazochista, akinek milliói vannak fővállalkozóra, akinek van hol laknia amíg felújít, akinek kötélből vannak az idegei, aki negyven alatti. Én nem zuhanyoztam egy jóízűt január 2 óta….Azóta a hibás nyomásszabályzónak hála, csak forró vagy hideg víz áramlik érdemben a csövekből, szóval marad a kádfürdő. Még jó, hogy nem dobtuk ki a fenti kádat….Na mindegy, már nem bosszankodom, tegnap séta közben beszéltük meg Tibivel mindezt, szépen lesétáltam a mérgemet. Hogy honnan jön az alkatrész és mennyi időbe telik és ettől vajon tényleg helyre jön e a kazán, no azt persze nem tudom.

Füstjelek

Annyi időm sem volt tegnap, hogy bekapcsoljam a gépet és az ebédszünetben fabrikált (átírt) bejegyzésemet felnyomjam a blogra….úgy gondoltam, majd villanyoltás után, de közben jött Réka a Pál utcai fiúkkal (hetedik fejezeten túl) és meg kellett hallgatni a Mi vagyunk a grund című dalt (Vígszínház), mire elkezdtem álmodozni, milyen jó lenne megnézni Rékával a darabot…Persze jegyet nehezebb kapni, mint bejutni a Corvinusra (nem mint turista)….Pedig még akár osztálykirándulásként is fel lehetne fogni. Aztán meg arra gondoltam, hogy nem is olyan szörnyű ez a könyv, mint én gondoltam, igenis egy remekmű, jól lehet rajta pityeredni és olyan szép dolgok vannak benne, ami mondjuk a Ruminiben vagy a Harry Potterben azért nincs, valljuk be! Mindössze életben kellett volna hagyni Nemecseket, akkor nem fájna annyira. Mert már gyerekként is megrázott a halála és most is, kicsit más szemszögből, a gyermekét elvesztő anya szempontjából rettenetes. 

Én, barom elszóltam magam múltkor Réka előtt és elejtettem, hogy Nemecsek a végén meghal . Én nem tudtam, hogy ő nem tudja. Persze gondolhattam volna, hiszen ez második féléves anyag, még a János vitézt sem kezdték el…Gyötört a lelkiismeretfurdalás….bár így talán nem lesz akkora sokk neki és már azt is kitalálta, hogy ő átírja a történet végét és Nemecsek igenis meggyógyul és legjobb, legeslegjobb cimborák lesznek Bokával a grundon, amíg világ a világ…Hát látszik, hogy még nem olvasta végig a könyvet.

Zalán is fülelt, bár ő a Szutyoksárit olvassa. Illetve ilyenkor görcsöt kap, hogy nem ő van a figyelem középpontjában és a kutya macerálásától a cserékkályha tetejére mászástól sok mindent elkövetett, jaj.

Holnap fontos TZ Rékának , irodalom, a mesék világa. Elég kevés jegyük van per félév, alsóban jóval több volt, így a TZ-knek nagyobb a súlyuk. Úgyhogy délután nézhetjük át a meséket, pontosan tudni kell, hogy mi az átvett mesék története, műfaja, annak jellemzői, a történetben mi mi után jön,  ki kinek mit mond és ilyen baromságok. Mindez úgy, hogy én nem ismerem az összes mesét. A természetismereten túl vannak , ki is osztották, németből tegnap megírták, matekot is, bár szidta Réka a tanárurat, mert olyasmi is volt benne, amiről szó sem volt (osztópárok), hát meglátjuk. Matekból elég stabil, amiatt még nem aggódom, de magyar-töri-német nagy kemény négyest alkot, piszok nehéz belőle sajnos ötöst kapni….Folyton visszasírom az eddigi éveket, amikor magyart szinte nem is tanultunk, hhhhhhh….

Hétfőn hazajött Réka azzal a hírrel, hogy ének versenyen indul. Mielőtt megállíthattam volna magam, kiszaladt a számon, hogy „de hát te nem is tudsz énekelni”. Nem sértődött meg, inkább érvelt, hogy ha az ének tanár kiválasztotta őt, akkor csak van hangja. Mondjuk jobb, mint az én kappan hangom, ami totál reménytelen és rettenetes sajnos. Népdalt fog énekelni, olyat, amit még soha nem hallottam és nem is volt hajlandó nekünk elénekelni. A verseny a jövő héten lesz. Bátor lány.

Az esti séták a Kutyával természetesen tovább folytatódnak. A kutya imádja, én már annál kevésbé, ahogy egyre hidegebb lesz, de hát ez is együtt jár egy vizslával, azt meg kell mozgatni….különben valamin bosszút áll. Ha viszont hazatérünk fél nyolc tájban, megvacsorázik, térül-fordul, bújik, simul, majd bevackol a helyére és elteszi magát másnapra. Egy jól megmozgatott vizsla maga a tökély. Meg minden féle....