Találóskérdés

Mi az?

Díszpárnán 10 db szárazbab, amelyre Zalán ráül, határozottan nem véletlenül.
..
..
..
..
..
..
..
..
..
Dínó papa a tojásain kotlik

Zalános

Zalán kitörő örömmel a képén tör ki a csoportszobából, kezében egy rajzot lóbálva.
- Nézd mit rajzoltam!
- Ó, be' szép! Ez a mi házunk? - pont úgy néz ki. Mellette pálcikaemberke, amolyan Zalán módra. Megfordítom a lapot, amin egy szépséges királylány feszít.
- Azt is én rajzoltam!- fűzi a kommentárt Zalán.
- Komolyan? Ez zseniális! Nagyon ügyes vagy.
Ahogy öltözködik, alaposabban szemügyre veszem a rajzot. Gondosan megmunkált, fitos orr, cicomás ruha, puffos ujj....Ha Réka rajzolja, elhiszem, de Zalán...nem jellemző, hogy úgy mondjam. Gyanú fészkel a lelkemben.
- Ezt Alexa rajzolta? Vagy valamelyik kislány? Segítettek benne? - kérdezem a cipőjét magára rángató Zalánt.
- Nem, én rajzoltam.
- Na de komolyan, Zalán. Ki rajzolta ezt? A ház már éppen eléggé gyönyörű.
- Én rajzoltam. - vág szomorú képet. - Nem hiszed el nekem?
- Hátttöööö...Te rajzoltad?
- Én hát!
- Oké.

 

Itthon kértem egy reprodukciót, de szégyellősen-huncutul elvigyorodott, hogy most túl fáradt hozzá. Még azt el tudom, képezelni, hogy egy mesekönyv képét átmásolta, de inkább idegenkezűségre gyanakszom. Annyira igyekszik szegénykém, hogy még néhány idegen tollat is képes lenne meglengetni? Nem tudom. 

 

Egyébként sokkal többet kellene foglalkoznom vele, együtt rajzolni, kreatívkodni, nem beletörődni az időhiányba és abba, hogy a Ketteskéknek sokszor ez a sorsuk. Múltkor panaszkodott, hogy nem tud hóembert rajzolni (önbizalom dolga volt az egész, mint annyi minden nála), kicsit bíztattam és sikerült neki, nagy volt az öröme. Januártól azt hiszem egy darabig lesz időm foglalkozni a gyerekekkel, a cégünk Pest megyébe költözik. Mivel nem vállaltam a fel- és hazautazást, másik állást kell keresnem. Mondom, hogy egyik jó történik velünk a másik után.

 

Most hallom, hogy a törökök lelőttek egy orosz gépet. Na tessék.

Abba sem hagyja

Mármint Réka a köhögést. Tegnap vissza kellett vinni az orvoshoz, mert stagnált a köhögése. Vagy még inkább rosszabbodott. Igazából már a hétvégén látszott, hogy ebből nem lesz gyógyulás, de azért a remény nem halt meg. Csak hétfő reggel. Tibi - nagyon helyesen - nem vitte el suliba. Szegény szét is köhögte volna magát. Nyugalomban még csak csak elvan, de pl. ha hideg levegőre kimegyünk, illetve onnan be, hát készen van teljesen, hogy a szívem szakad meg érte. Szóval beláttam, hogy semmi helye suliban. Nem csak arról van szó, hogy kettőt köhent....

 

Fél ötre értünk a rendelőbe, ahol legalább 30-35 roma kisebbségű várakozott csapatostul. Ők úgy járnak orvoshoz, hogy egy a beteg és 5-6 a kísérő. Ez felettébb megnehezíti többi  várakozó dolgát,  úgy nyüzsögnek, mint a méhek (bár ez nem jó hasonlat), jobbról balra el, majd balról jobbra el. Ahová először leültünk, onnan valósággal el kellett menekülnünk. Annyira büdös volt, hogy Réka orra nem bírta tovább két percnél. Volt egy pont, ahol határozottan sírhatnékom volt és sokadszorra is felmerült bennem a kérdés, hogy mit keresünk mi még mindig ebben a rendelőben. Ja, igen, ragaszkodunk a doktornőhöz.

 

Egy időszakban még biztonsági őrt is alkalmazott a doktornő (gondolom ő), aztán valahogy a sorszámot is osztogató hölgy eltűnt és maradt a következési sorrend eldöntése a jámbor betegek tömegére. Szerencsére többnyire egymással kapnak össze, szerintem maguk sem tudják követni, ki, mikor , kivel érkezett...abban sem vagyok biztos, hogy valamennyien betegek, sokszor csak az igazolás a lényeg.

 

Megfigyeltem, hogy 5 órakor, a rendelés elvi végén már nem zárják be az ajtót, magyarán simán ráérünk fél hat tájban megtámadni adott esetben a rendelőt, nem maradunk le semmiről. Azaz de, a többségi kisebbségi szemléről és showműsorról...Más is rájöhetett erre, utánunk csak is átlagos emberkék következtek, akik sem büdösek, sem hangosak, sem koszosak nem voltak.

 

Valamikor fél hat körül Réka az ölembe vackolt és elaludt. Ha semmi más jele nem lett volna a kórságának, ez is elég lett volna az aggodalomra. Aztán felébresztettem szegénykét, ahogy mi következtünk. Kaptunk persze antibiotikumot, írattam ki D vitamint és Sinecod-ot (aminek a neve majdnem nem jutott eszembe, csak az, hogy "COD" és hogy az valami hal....hát pislogott volna a doktornő, ha ezt elővezetem neki...:)) Csak annyi megjegyzése volt, hogy tényleg nagyon gáz lehet a köhögés, ha az előző üveg elfogyott. Megnyugtattam azonban, hogy nem egy egész üvegről van szó, régi maradékról csupán. Ennek azonban mindig kell otthon lennie, mert ilyen köhögéses nyavalyában ez az egy, amitől tud aludni szegény Rékám.

 

Pénteken, amint elfogy az antibogyó (ami nem bogyó, hanem egy lötyi), és nem köhög ennyire kínzón, mehet elvileg suliba. Addig is függőben van a szerepe a Mikulásos darabban és ma nem mennek el a zongorás főpróbára a zeneiskolába sem, mert nem igen lenne képes belefújni a furulyába... Ezt leszámítva még 3 hét a téli szünetig.