Mostanában korán kelek, mert rájöttem, ha ébredés után nem pattanok ki az ágyból (némi túlzással) utána, mindenem fájni fog. Ez már a vénség kezdete, nincs kétség. Szóval 7 óra körül elhagytam a hitvesi ágyat és készítettem reggelit. Szeleteltem hajszálvékonyra angolszalonnát, házi szalámit, Tibi hozott friss kenyeret és kiflit és ezt faltuk mindenféle isteni zöldséggel, retekkel, újhagymával, medvehagymával, paradicsommal, meg még amit találtam a hűtőben. Házitejet ittunk hozzá. Ez már valahogy fél 9 körül volt, nem tudom, hova lett az a másfél óra....
Viszont, ami a lényeg, reggeli után elpakoltam,tettem-vettem és visszaheveredtem az ágyra a most olvasott könyvemmel. Én ilyet soha nem engedtem meg magamnak, hacsak nem voltam beteg. Isteni volt, nem sokkal később el is szundítottam egy fél órára, Dióval magam mellett. Közben egy Kádár L. Gellért podcastot hallgattam, olyan nyugtató hangja van, hogy mesét kellene felolvasnia, én tuti hallgatnám minden este, pedig nem vagyok gyerek. Dió is horpasztott egyet, bár neki ebben nincs semmi különös, minden délelőttöt átalszik. Mielőtt elaludtam volna, arra gondoltam, hogy ez mennyire mennyei érzés és mennyire KELLL.... Ellazultak sorra az izmaim, nyugalom volt és béke....Kell ez a csönd, a saját gondolatok levezénylése (bár néha már sok belőlük, olyankor inkább olvasok). Most már látom, eddig nem nagyon esett ez le nekem.
Aztán délután feltettem főni a sonkát, készítettem egy kis fokhagymás sajtkrémes csirkeroládot bacon szalonnával és tiramisut. Ez utóbbiban Réka is segített, ami jól jött, majd remélem, segít a répatortában is holnap és a rákóczi túrósban is....Kértek a gyerekek Kálci féle felhőpogácsát is, ami a pogácsák pogácsája szerintem. Habkönnyű és mire észbe kapsz, már fél kilót meg is ettél belőle frissen, langyosan.... hopsz....és jajjj....Még epres sajttorta pohárkrém is van a tervek között. Nem biztos, hogy marad a pohárkrémhez eper, de nem baj, lesz itt elég süti, azt hiszem hétfőre....
Este Hunyadi, utolsó rész. Alig várom.
