Nem tudok aludni....úgyhogy írok a mai értekezletről.
Szeretem azt a bandában, hogy olyan sokan részt szoktak venni a szülői értekezleteken. Még az erőssen hátrányos helyzetűek képviseletében is ott volt 3 anyuka, ami kb. a fele arányt jelent....
Szeretem azt a bandában, hogy olyan sokan részt szoktak venni a szülői értekezleteken. Még az erőssen hátrányos helyzetűek képviseletében is ott volt 3 anyuka, ami kb. a fele arányt jelent....
Mindenkinek ahhoz az asztalhoz kellett ülnie, ahol a gyermeke mered órákon, mivel a kitöltendő papírokat mindenkinek név szerint a saját padjára tették. Erre fél óra késéssel befutott egy híres dráma főszereplőjéről, Otellóról (na jó, nem....) elnevezett kisfiú anyukája és a tanárnéni külön kérése ellenére nem velünk szemben ült le, mint illett volna, hanem székét félre húzva PONT elém, kitakarva ezzel a osztályfőnök jelentős részét. Hát ilyenkor jó, hogy nincs nálam egy husáng....
Igazgató bácsi minden osztályba bekukkantott, így minket is pár mondatban köszöntött, majd felvázolta a majdani tagozatos dolgozatokkal kapcsolatos tudnivalókat.....Én még nem akarok tudni erről semmit, Réka úgyis tagozatos lesz, nem parázok, nem görcsölök, laza vagyok és kiegyensúlyozott....- ezeket mantráztam, míg őt hallgattam. Örültem egy kicsit, amikor elment....
Szokás szerint lediktálták nekünk a különböző szünetek és tanítás nélküli munkanapok dátumait...amitől hirtelen nagyon hosszúnak tűnt ez a tanév. És hiába bíztattam magam, hogy ez is gyorsan el fog illanni, mint az előző, majd meglátom, azért ebben most még erősen kételkedem.
Osztályfőnök előadta általános intelmeit, miszerint a kedves anyukákapukák legyenek szívesek nem beleszólni a gyerekek ültetési rendjébe, amely a pedagógusok hatáskörébe tartozik, lesznek szívesek nem egymásnak esni a folyosón (szülő), más gyerekének meg különösen nem (itt összenéztünk a "padtársammal".)
É. néni megosztotta velünk gondolatait magyar nyelv és irodalom témakörében. Apáczais könyveink vannak, öt vagy hat, már nem is tudom pontosan, ehhez jön négy darab füzet, melyből az olvasás és írás lesz gyakran forgatva. Létezik még egy gyakorló, amibe otthon lehet mindenfélét írkálni, másolni, tollba mondani, gyakorolni és jár érte pirospont avagy csillag is. Tavaly ilyenünk nem volt, na majd idén...szerintem be is telik egy....Negyedik a dolgozat füzet.
Tananyagilag négy fő témaköre van az évnek, megtanulják a mondatfajtákat például, mind az ötöt már idén, ezt szokták szeretni a legjobban a gyerkek, témaköre is a tagozatos dolgozatoknak. Legnehezebb a "máshogy írjuk ahogy ejtjük" című történet, hát itt gyakorolni kell és gyakorolni valamint gyakorolni.
Kötelező olvasmány Janikovszky Éva és Berg Judit egy-egy műve, illetve kéretik beszerezni a "A Sirály a Király" című alkotást is.
Kötelező olvasmány Janikovszky Éva és Berg Judit egy-egy műve, illetve kéretik beszerezni a "A Sirály a Király" című alkotást is.
Annyi bizonyos, hogy a nagy "nemtanulok" korszaknak vége, hétvégente vagy délutánonként akár fél óra erejéig muszáj ismételni, gyakorolni, tanulni. Ez van, na. Egyébként gondolkodtam azon, hogy ez mennyire van így, érdemes e azért maxra járatni a lányt, hogy a top 3-ban maradjon.....nem tudom....a gyakorlat majd úgyis megmutatja. Ott van képességei szerint a top2-ben is szerintem, de azért tenni kell, hogy ténylegesen úgy is teljesítsen. Hogy aztán milyen áron, mekkora áldozatok lesznek, az a jövő zenéje.
Matematikából heti egy alkalommal létezik tehetséggondozás, ami egyben felkészít a tagozatos dolgozatokra (gyanítom, hogy ebben a félévben pár ezerszer el fog hangzani ez a két szó) , erre a legjobb 10 matekos jár az osztályból kb. Ebből a csoportból fog kikerülni az, aki majd versenyeken indul, idén már lesz szép számmal mindenféle verseny, Zrinyi és Kenguru, ez a kettő maradt meg a csöpp fejemben...Réka jobban szereti a matekot továbbra is, magyarból is jó, de valahogy nem érdekli annyira. A matek tehetséggondozást élvezi, jó matekosnak tartja magát (nem tudom még mennyira az). Ha olvasni kell, elbődül, ha írni kell, az is baj....A matek házival valahogy soha nem kell nyösztetni, sőt.
A Sakkpalota programról sok minden nem derült ki, illetve olyasmi, ami már nem hangzott volna el. Ezt sajnáltam egy picit, de majd utána nézek az interneten, mi fán terem.
Százegynéhány "valamit" (szerintem bab lesz az) kell majd beküldeni a gyerekekkel, hogy a százas témakört gyakorolhassák. Ez nem egészen világos, hogy mit és hogy, talán a tizesek átlépését vagy magát a tény, hogy 100 dolog az mennyi? Mindegy, veszek majd szép babocskát és leszámolunk belőle százakárhányat....
Réka a vége felé már nagyon unta a banánt, ugyanis apukája elfelejtette haza vinni a suliból időben....úgyhogy ott ücsörgött velem szemben és rajzolgatott.
Kolompár anyukát vagy apukát nem sikerült megismerni, mert bár Rékával szemben ül a négyes asztalnál a csemete, nem jelent meg a szülői értekezleten egyik felmenő sem. A. anyatársam kérte, hogy ültessék onnan el a lánya mellől a fiúcskát, mert soha nincs sem felszerelése, de még ceruzája sem és finoman szólva távol áll az ideális padtárstól, de egyelőre állítólag nincs hová ültetni.
Ma (szerdán folytatom ebédidőben) papírgyűjtés 8-10 óra között (nem ám egész napos, ááááá!), pénteken Rákóczisok napja, szóval nem lesz tanítás csak bulizás. Fogadó óra majd valamikor októberben, ellenben matek felmérő már jövő héten.
Zsongott a fejem, mire haza értem a sok infótól és észben tartandó dologtól. Más lesz ez a második no, egész más, mint az első. Több az elvárás a gyerekekkel szemben is, nincs sok atyala-patyala. Azt sem mondanám, hogy nagy szigor, mert az én gyerekem soha nem köszönt sziával a tantónéninek és csak idéntől ragaszkodnak a magázódáshoz. A többi is ilyesmi színtű, amiben követelmények vannak. Nem lehetetlen elérni őket. De ott figyel a tananyag, nem pusztán számok és betűk, valódi elsajátítandó ismeret anyag és nem is kevés. Hát majd csak lesz valahogy, jövőre úgyis megint minden rosszabb lesz. :)
Hazaslattyogtunk, eljátszottam Tibinek, hogy az irodában hagytam a kulcsot, nem tudom bemenni, amíg haza nem jön, de végül egészen véletlenül előkerült a kulcsom a táskám mélyről és behatoltunk. Ezután estem neki a töltött paprikának. Elkészíteni, sajnos, nem enni.
A Sakkpalota programról sok minden nem derült ki, illetve olyasmi, ami már nem hangzott volna el. Ezt sajnáltam egy picit, de majd utána nézek az interneten, mi fán terem.
Százegynéhány "valamit" (szerintem bab lesz az) kell majd beküldeni a gyerekekkel, hogy a százas témakört gyakorolhassák. Ez nem egészen világos, hogy mit és hogy, talán a tizesek átlépését vagy magát a tény, hogy 100 dolog az mennyi? Mindegy, veszek majd szép babocskát és leszámolunk belőle százakárhányat....
Réka a vége felé már nagyon unta a banánt, ugyanis apukája elfelejtette haza vinni a suliból időben....úgyhogy ott ücsörgött velem szemben és rajzolgatott.
Kolompár anyukát vagy apukát nem sikerült megismerni, mert bár Rékával szemben ül a négyes asztalnál a csemete, nem jelent meg a szülői értekezleten egyik felmenő sem. A. anyatársam kérte, hogy ültessék onnan el a lánya mellől a fiúcskát, mert soha nincs sem felszerelése, de még ceruzája sem és finoman szólva távol áll az ideális padtárstól, de egyelőre állítólag nincs hová ültetni.
Ma (szerdán folytatom ebédidőben) papírgyűjtés 8-10 óra között (nem ám egész napos, ááááá!), pénteken Rákóczisok napja, szóval nem lesz tanítás csak bulizás. Fogadó óra majd valamikor októberben, ellenben matek felmérő már jövő héten.
Zsongott a fejem, mire haza értem a sok infótól és észben tartandó dologtól. Más lesz ez a második no, egész más, mint az első. Több az elvárás a gyerekekkel szemben is, nincs sok atyala-patyala. Azt sem mondanám, hogy nagy szigor, mert az én gyerekem soha nem köszönt sziával a tantónéninek és csak idéntől ragaszkodnak a magázódáshoz. A többi is ilyesmi színtű, amiben követelmények vannak. Nem lehetetlen elérni őket. De ott figyel a tananyag, nem pusztán számok és betűk, valódi elsajátítandó ismeret anyag és nem is kevés. Hát majd csak lesz valahogy, jövőre úgyis megint minden rosszabb lesz. :)
Hazaslattyogtunk, eljátszottam Tibinek, hogy az irodában hagytam a kulcsot, nem tudom bemenni, amíg haza nem jön, de végül egészen véletlenül előkerült a kulcsom a táskám mélyről és behatoltunk. Ezután estem neki a töltött paprikának. Elkészíteni, sajnos, nem enni.
