Kellett nekünk a minap a játszótéren múlatni az időt, amíg ránk nem szakadt az öreg este (5 óra is elmúlt keményen) Most mindkét csemete + én náthásak vagyunk....Rékánál csak "könnyű" orrfolyás, az is ritkás, semmi egyéb, ment is reggel oviba. Zalán viszont tegnap óta édes szimbiózisban él a porszívóval. Nem tudnám megmondani, hogy csak ma reggel hányszor szipkáztuk az orrát....sokszor, no.
Súlyos elmaradásaim vannak blogilag, annak ellenére, hogy szerintem tök sokat pötyögök a laptopon mostanság is...Nem írtam:
- az oviról, mindarról a benyomás-csomagról, amit szeptember óta gyűjtögetek,
- Rékáról, aki ebbe az oviba sem szeret járni és mostanában olyan hihetetlenül és már-már betegesen anyás lett, hogy csak keresem az okokat, de nem találom....
- nem jegyeztem fel, mi minden jellemzi a majdnem-másfél-éves "Zalán huszárt"...
Viszont, most be fogok számolni a névnapi buliról. A többiről pedig majd szépen sorjában, ahogy az ihletem megengedi.
Először is, az idei, negyedik (bizonyos számítások szerint az ötödik) névnapja volt az első olyan, amelyet Rékám nagyon várt, max. fordulaton átélt és egész délután kimondhatatlanul boldog volt. Előzetesen, az évek alatt úgy terveztem, hogy névnapok körül nem csapunk majd nagy haccacárét, pici ajándék, puszi-puszi, "boldog névnapot, drágám", pár falat aprósüti és ennyi, jónapot. Hiszen mi felnőttek sem visszük túlzásba az ünneplést, már az ajándékról is leszoktunk (sajnos....)
A dolog a Réka nap körül ott kezdett elszabadulni, hogy tortát sütöttem, mint afféle elő-szülinapra. (Mondjuk, aprósüti, sem semmilyen más süti nem volt.) Ajándéknak nem 1 db könyvet csaptunk a csokor virág mellé, melyre Réka úgy vágyott, hanem a csokorhoz Réka tudtán kívül választott magának ajándékot. Egy "aprócska" halacskát.
A halacska, úgy általában régi kedvenc. Nyáron egy kis kék (Teszkós) felfújható példánya volt, melyet nagyon szeretett. Sajnos, valahogy Sümegen maradt, sejtem is, hogy hol, valamelyik fehér fürdőköpeny zsebében. Mivel máig nem küldték utánunk és Réka vágyakozott egy másik halacska után, egyszer az egyik játék webáruház polcán szembe jött velünk egy rózsaszín bálna.
- Azt szeretném halacskának! - mutatott Réka határozottan a cirka 3 centis halacskafotóra.
- De Réka, az a halacska egy bálna. És hatvan centi. Ekkora! - mutattam neki a mérőszalagon a bálna valódi méretét.
- Nem baj, de finom puha és elfér majd az ágyacskámban.
A dolgot ennyiben hagytam, kételyeim voltak a plüss hal iránt fellobbant szerelem tartósságában. Mert máris láttam a szomorú jövőt felfestve a falon, hogy Rékám majd egyszer ránéz a halacskára, esetleg kétszer, aztán soha többet. Így járt szegény Dóra baba is pl. És még vagy negyven plüss. Aztán szabaduljak meg a megunt játékoktól, ahogy tudok...
Igen ám, de nagyjából két hét múlva Réka elém járult, felnézett rám a nagy kék szemeivel és megkérdezte, mikor hozza már a postát bácsi az ő halacskáját??? Hoppá...Valahogy kimagyaráztam, hogy messzi országból utazik hozzánk az a hal, úgyhogy idő kell neki, de nem sokára befut, ne aggódjon! Mint kiderült, Spanyolországban készült a hal, nem is lódítottam akkorát. Amikor másnap és a rákövetkezendő napon is kérdezősködött a hal után, döntöttem és megrendeltem a méretes cetet névnapjára.
Réka aztán, a Rékák napján ahogy hazaért az oviból, izgatottan szaladgálni kezdett fel és alá a lakásban. Szerette volna feldíszíteni a nappalit azokkal a díszekkel, melyet szülinapkor szoktunk használni. Póló-harisnya együttesét nejlon harisnyára és csinos ruhára cserélte. Nagyon- nagyon várta Apát haza, a vendégekkel együtt. Vibrált körülötte a levegő.
Apa az egészséges életmód jegyében egy "Mekis" Happy Meal-lel lepte meg a lányát, amint hazaért. Réka sikítozott az örömtől, amikor meglátta a kezében a barna papírtáskát. A sajtburgert és egyáltalán, a sima burgert kevésbé szereti Réci, McRoyal-nál alább nem igen adja....Felköszöntöttük Rékát a csokor virággal, kezébe nyomtuk a ajándéktasakba gyömöszölt bálnát és olyan jó volt látni az örömét, tisztára karácsonyi "fíling" lepte be a szobát.....Réka boldogan falatozott - olykor nyomott egy sült krumplit Zalán szájába is - még az egyébként tiltólistás kóláját is megkapta (amit szorgosan igyekeztünk elinni előle)
Egyszer csak csengettek, megérkeztek a vendégek, Ildikó (nagynéni), Norbi és Niki, unokatesók, M. mama? Hurrá!!!!!....Láttam Rékán, hogy nagyon fel van pörögve, szinte túlságosan is izgatott...Aztán egyedül Norbi köszönt be a bejárati ajtón, rögtön hozzátéve, hogy a többiek is várhatóak hamarosan. Réka lefelé görbülő szájjal jelent meg mellettem a konyhában.
- Ildikó és Niki nem jöttek......- megesett rajta a szívem, drága Rékám, hogy várta őket!...
Nem sokkal később befutott mindenki, teljessé vált a létszám, meg volt a leánykám öröme. Volt tánc, móka, kacagás, tortaevés, ajándékokban gyönyörködés. Én meg csak bámultam volna a névnaposomat álló este, tán reggelig is, hogy milyen boldog, milyen nagy örömet szereztünk neki, úgy mindannyian. Nem kell sokat várni az újabb bulira, közeledik a leányka negyedik szülinapra, amit már ő is tud jól.
Őööö...és fel van adva a lecke, mert arra a kérdésre, hogy milyen tortát szeretne szülinapra, azt felelte őkelme:
- Az mindegy, csak Dóra legyen a tetején.
Hogy honnan a búbánatból szerválok egy marcipánból vagy cukorból készült Dórát a tortájára, halovány lila gőzöm sincs. Szép az élet, ha tele van kihívásokkal!
Őööö...és fel van adva a lecke, mert arra a kérdésre, hogy milyen tortát szeretne szülinapra, azt felelte őkelme:
- Az mindegy, csak Dóra legyen a tetején.
Hogy honnan a búbánatból szerválok egy marcipánból vagy cukorból készült Dórát a tortájára, halovány lila gőzöm sincs. Szép az élet, ha tele van kihívásokkal!
