Igazából egészen máshol kellene lennem most éppen. A hűtő polcai sikálásért sikítanak, ahogy a vécécsésze is, (persze nem egyszerre és ugyanazzal a cuccal esnék nekik). Vasalni valóm is van pár raklapnyi sajnos. Most, hogy belegondolok, mosni is ildomos lenne egy-két adaggal, valamint elpakolni jó mélyre a téli ruhákat, ágynemű csere sem ártana. Viszont elhatároztam, hogy mindezek helyett én most fellázadok a kötelesség tudatom ellen. Robotol a fene. Másból sem állok, mint a munkából és a házimunkából. Úgyhogy amíg a gyerekek "csendespihenőjüket" költik (nálunk ez az ebéd utáni moccannisemtudokdenemmisakarok feeling) és írok pár bekezdést.
Csütörtökön kivettem 3 óra szabit (jó sok, nem? Viszont nagyon jól esett!!), hogy bemasírozzak Zalán óvó nénijeihez fogadó órára kettő órára. Kicsit tolódott az előző apukával a csevej, így várnom kellett, de legalább megszeretgethettem az emeleten Rékát. Az ő bandájuk éppen lefelé tartott az udvarra játszani.
Igazából sok lényeget nem tudok kiemelni a fogadó óráról. Volt némi "okos, értelmes kisfiú, értékes tagja a csoportnak " maszlag, amit szerintem minden anyukának/apukának ledarálnak. Majd kielemezték, hogy sokat javult a szocializációban a gyerök, játszik a többiekkel, részt vesz a közös munkában, imád mozogni, tornázni, a gyerekek elfogadják. Egyetlen probléma van csupán, nem áll szóba egyik óvónénivel sem. Erről volt szó érintőlegesen az "ajtós" kommunikácikóban (ez az, amikor a csoportszoba ajtajában elhangzik pár mondat), bár én nem gondoltam, hogy egyáltalán nem beszél velük.
Hova tovább, magától nem is szól hozzájuk, ha kérdezik, akkor sem felel. Kérdezték TŐLEM, hogy ennek mi lehet az oka? Mivel éppen paprikásabb kedvemben csöppentem az oviba, azt feleltem, hogy hát ők a szakemberek, ezt lehet, hogy nekik kellene tudni vagy idővel rájönni. Egyrészt. Másrészt nekem az ovi olyan, mint egy fekete doboz. Tudom, mi megy be és mi jön ki, de hogy napközben mit kavarnak, foggalmam sincs. Erre helyesbítettek, hogy mitől gátlásos, félénk a gyerek? Lehet, hogy azért, mert mi, szülők is ilyen gyerekek voltunk? Sőt, nem törjük rá/borítjuk rá az asztalt senkire. Illetve megemlítettem, hogy amennyiben azt szeretnék, hogy nyisson feléjük az én Zalán fiam, lehet, hogy nem kellene akár finoman is, de "zsarolni". Nem kapsz fogkrémet, csak ha kéred, nem motorozhatsz, mert nem beszélsz hozzánk. Ez utóbbit kategórikusan tagadták, Csilla is, pedig róla mesélte ezt Zalán itthon. Lehet, hogy álmodta, kiszínezte a történetet, de én nem hiszem. Mindegy, nem gondoltam tovább a történetet.
Lehet, hogy rosszul teszem, de én nem sokat foglalkozom ezzel a nembeszélekazóvónénivel történettel. Talán egykori fulltájmanyu üzemmódomban rágódnék a témán még pár hétig, most azonban lezártam annyival, hogy csütörtökön megkérdezem erről az ovi pszichológust, mit javasol, hogyan tudnék Zalánnak segíteni. Nekem nagyon sok ötletem nincs. Legalábbis egyelőre. Inkább időt adnék neki még, hogy beszokjon az oviba. Később majd járhat ide, járhat oda, szokja a felnőtteket, a társaságot, egyelőre meg szokja az óvó nőket.
Egyéb gondom egyébként nincs velük, mármint az óvó nőkkel. Nekem be-be szólogatnak, finoman, két értelműen, mint Bridget Jones-nak egyik "barátnője", dehát a jó óvó néni sem tökéletes ember, ugyebár. Ami még piszkálja a csőröm, a gyakori kacsalábas szandi Zalán lábán. Eddig kétszer szóltam, fogok harmadjára is hamarosan. Nem kérem, hogy cibálja le a szandit a lábáról, Isten ments! De megkérheti szépen a Zalán gyereket, hogy ugyan vegye mán le, cserélje át! A kacsalábas szandi nekem egyenes asszociáció oda, hogy nem figyelnek a gyerekekre ELÉGGÉ.
Ahogy baktattam hazafelé, olyan érzésem volt, mintha nem is jártam volna fogadóórán. Sok értelme nem volt. Viszont legalább 3 óra szabim támadt az ovira hivatkozván....Kedvem lett volna fagyizni vagy itthon aludni egy jót, viszont úszós nap volt, hát ovi után az uszodát vettük célba.
Réka gyalázatosan úszott a mély vízben gyorson, én kivágtam volna a vízből Gyuri helyében. Pont, mint egy kutya. Feje kinn, a keze-lába hol itt, hol ott. Szabódott is Gyurinak, tudta, hogy nem fog pirospontot kapni a produkciójára. Én is pipa lettem rá egy percre, aztán a tanmedencében később produkált egy nagyon szép gyorsot, úgyhogy elszállt a mérgem. Háton is minden tök jó, csak rá kell szólni, hogy nyomja erőteljesebben azt a lábtempót, szépen szeli egyébként a habokat. Pillangó most nem került sorra, viszont rendezett nekik Gyuri egy mini úszó csapatversenyt, az nagyon bejött a fiúknak, lányoknak, teljesen lázba jöttek. Ahogy a mellettem ülő anyuka ordítva, extázisban biztatta a leánykáját, arra gondoltam merengve, te jó Isten,micsoda idióta szülők vannak.......remélem, versenyúszó nem lesz a lányom, mert ott fogok szívinfarktust kapni valamelyik versenyén. Akár már a megyein is. :)
Közben ma Törpsuliban is jártunk, majd igyekszem erről is írni holnap, igyekszem addig is nem elfelejteni a benyomásaimat a leendő tantónénikről.
Hova tovább, magától nem is szól hozzájuk, ha kérdezik, akkor sem felel. Kérdezték TŐLEM, hogy ennek mi lehet az oka? Mivel éppen paprikásabb kedvemben csöppentem az oviba, azt feleltem, hogy hát ők a szakemberek, ezt lehet, hogy nekik kellene tudni vagy idővel rájönni. Egyrészt. Másrészt nekem az ovi olyan, mint egy fekete doboz. Tudom, mi megy be és mi jön ki, de hogy napközben mit kavarnak, foggalmam sincs. Erre helyesbítettek, hogy mitől gátlásos, félénk a gyerek? Lehet, hogy azért, mert mi, szülők is ilyen gyerekek voltunk? Sőt, nem törjük rá/borítjuk rá az asztalt senkire. Illetve megemlítettem, hogy amennyiben azt szeretnék, hogy nyisson feléjük az én Zalán fiam, lehet, hogy nem kellene akár finoman is, de "zsarolni". Nem kapsz fogkrémet, csak ha kéred, nem motorozhatsz, mert nem beszélsz hozzánk. Ez utóbbit kategórikusan tagadták, Csilla is, pedig róla mesélte ezt Zalán itthon. Lehet, hogy álmodta, kiszínezte a történetet, de én nem hiszem. Mindegy, nem gondoltam tovább a történetet.
Lehet, hogy rosszul teszem, de én nem sokat foglalkozom ezzel a nembeszélekazóvónénivel történettel. Talán egykori fulltájmanyu üzemmódomban rágódnék a témán még pár hétig, most azonban lezártam annyival, hogy csütörtökön megkérdezem erről az ovi pszichológust, mit javasol, hogyan tudnék Zalánnak segíteni. Nekem nagyon sok ötletem nincs. Legalábbis egyelőre. Inkább időt adnék neki még, hogy beszokjon az oviba. Később majd járhat ide, járhat oda, szokja a felnőtteket, a társaságot, egyelőre meg szokja az óvó nőket.
Egyéb gondom egyébként nincs velük, mármint az óvó nőkkel. Nekem be-be szólogatnak, finoman, két értelműen, mint Bridget Jones-nak egyik "barátnője", dehát a jó óvó néni sem tökéletes ember, ugyebár. Ami még piszkálja a csőröm, a gyakori kacsalábas szandi Zalán lábán. Eddig kétszer szóltam, fogok harmadjára is hamarosan. Nem kérem, hogy cibálja le a szandit a lábáról, Isten ments! De megkérheti szépen a Zalán gyereket, hogy ugyan vegye mán le, cserélje át! A kacsalábas szandi nekem egyenes asszociáció oda, hogy nem figyelnek a gyerekekre ELÉGGÉ.
Ahogy baktattam hazafelé, olyan érzésem volt, mintha nem is jártam volna fogadóórán. Sok értelme nem volt. Viszont legalább 3 óra szabim támadt az ovira hivatkozván....Kedvem lett volna fagyizni vagy itthon aludni egy jót, viszont úszós nap volt, hát ovi után az uszodát vettük célba.
Réka gyalázatosan úszott a mély vízben gyorson, én kivágtam volna a vízből Gyuri helyében. Pont, mint egy kutya. Feje kinn, a keze-lába hol itt, hol ott. Szabódott is Gyurinak, tudta, hogy nem fog pirospontot kapni a produkciójára. Én is pipa lettem rá egy percre, aztán a tanmedencében később produkált egy nagyon szép gyorsot, úgyhogy elszállt a mérgem. Háton is minden tök jó, csak rá kell szólni, hogy nyomja erőteljesebben azt a lábtempót, szépen szeli egyébként a habokat. Pillangó most nem került sorra, viszont rendezett nekik Gyuri egy mini úszó csapatversenyt, az nagyon bejött a fiúknak, lányoknak, teljesen lázba jöttek. Ahogy a mellettem ülő anyuka ordítva, extázisban biztatta a leánykáját, arra gondoltam merengve, te jó Isten,
Közben ma Törpsuliban is jártunk, majd igyekszem erről is írni holnap, igyekszem addig is nem elfelejteni a benyomásaimat a leendő tantónénikről.
