Ami Rékát illeti, szerdán ő is utoljára járt suliban ebben a tanévben. Mint utólag kiderült, nyugodtan elbattyoghatott volna a suliba, mert csak valamikor 2 óra után vágtunk neki a Büdipest (Két kis dínó után szabdon) felé vezető utunknak.
Szerdán már zsongott az iskola a hetedikes szülőktől, akik az iskolát dekorálták a másnapi ballagásra. Majdnem teljes pompájában virított a suli, nagyon szép volt és ettől rögtön meg is hatódtam, hehe. Főleg, amikor tegnap még meg is nézhettem a ballagási képeket...Hát kedvem lett volna bőgni.
Sajnos L. tanárbácsiról lemaradunk. Abban reménykedtem, hogy a mostani 8b után pihen egy évet (nem mintha annyira fárasztó osztály lenne, de hát négy évet csak lehúzott velük) és akkor besétál jövőre az 5b ajtaján, akik addigra Rékáék lesznek. De túltaktikáztam, mert L. bácsi máris osztályt kap, mégpedig egy német speces után egy simát. Ez a megszokott vetésforgó, csak reméltem, hogy kivétel erősíti a szabályt. Viszont Zalánnál ugyanígy fog kijönni a lépés és sima osztály után megint tagozat dukál majd neki....vagy a kéttanosok....De ez már annyira távoli, hogy nem is érdemes rajta gondolkodni. L. bácsi nagyon jófej, iskolán kívülről ismerjük és emberileg nagyon toppon van. Hogy mint matek tanár milyen lehet, nem tudom, de mivel bombajó felvételi statisztikát produkáltak (fél osztály elitbe jutott be, konkrétan a Verseghybe MINDENKIT felvettek, aki oda jelentkezett....) ezért matekból sem lehet kutya.....
Ez tehát már a csütörtök, amiről Réka lemaradt. Szerdán délután viszont a rajziskolából vittem haza Rékust, ami elég stílszerű, onnan, ahol a legjobban érzi magát az egész iskolában. Még a füleinken is táska lógott. Amikor kiléptünk az iskola kapuján, minden cuccal felszerelkezve, hogy itt a vége, fuss el véle, én felhőtlenül boldog voltam és meg voltam könnyebbülve. Hogy végre vége. NIncs TZ, felmérő, felelés, házifeladat, verseny, röpdoga, szövegértés, semmi. Láttam Rékán, hogy az ő fejében nem egészen ezek a gondolatok peregtek, picikét szomorkás volt...Tudtam, hogy arra gondol, hogy a cimborákat hanyagolni fogja. Illetve jellemző rá, hogy a sulit szereti, a tanulást kevésbé. Megvigasztaltam, hogy hamarosan jövet táborba, rá se rántson! Készítettünk még pár fotót Rékástul, sulistul aztán nagy vidáman hazakarikáztunk. Az év egyik legszebb napja volt, az biztos.
