Mit kérek karácsonyra?

Tibi sokszor megkérdezte már az utóbbi időben, hogy mit szeretnék karácsonyra. És mivel túl sok mindent szeretnék, ezért gondolkodás nélkül azt feleltem neki, hogy semmit. (Nem, még mindig nincs lelkiismeret furdalásom az Ikeában elköltött összegek miatt.) 


Semmit. De most komolyan!

Pár napja eszembe jutott, hogy mégis minek örülnék a legjobban. Elő is vezettem az itthoni Nagyfőnöknek.

- Azt kérem karácsonyra, hogy amikor fizetünk a pénztárnál az éppen adott hiperszuperben, ne szólj egy szót sem. Egy árva hangot sem. És csúnyán se nézz rám egyáltalán! - ezen Tiborom jót mulatott, bár én tök komolyan gondoltam. Merthogy alaphelyzetben úgy szokott viselkedni egy egy nagybevásárlás záró jeleneténél, azaz a fizetésnél, mint akit kiraboltak. Rosszabb esetben Apát hallva a  pénztáros családon belüli erőszakot gyanít a házunk táján. Pedig nincs.

Viszont meglódult a fantáziám, hogy mi mindent kérnék is kiscsaládomtól. Ami a jó bennük, hogy egyik sem kerül egy fillérbe sem.

Zalán: Drágám, gyógyulj meg már végre!!!!!!!!! Ha nem lesz a porszívó a nappaliban Szenteste, máris boldog leszek!

Réka:

- Ne mondd, hogy úúútálod az óvodát és soha többé nem teszed be oda a lábad, ha minden délután hat ökörrel kell onnan hazavontatni!

- Este 10-kor lámpaoltás és csönd legyen a hálóban. Tessék aludni!

- Egyél sok gyümölcsöt és zöldséget, a répa és a banán nem elég!
- Ne járkálj itthon mezítláb! Egyáltalán ne! Apa szerint anyát is azért kellett "átfújni" petevezetékileg, mert nem ismerte a papucs fogalmát gyerekkorában.
- Ne kapj hisztériás rohamot, ha nadrágot adok rád, esetleg a zöld kabátod tiszta csak. És a "nyakas" felsőket is hordanod kellene, irgum-burgum!
- Ha mérges vagy, ne ordítsd azt, hogy "Apa, nem vagy az apukám!", főleg az oviban nem, mert Apa az apukád.
- Ha ruhát vennék neked, tedd meg, hogy felpróbálod az üzletben! Becserélni, kicserélni macerásabb.
- Fogadd el, hogy immáron Zalánnak is van egy Zhu-Zhu-ja, ami értelemszerűen nem a tiéd!

- Hagyd el a reggeli nagyjelenetet, ami az ébredéstől az oviba indulásig tart és olykor totál leszívja az agyam megmaradt energiáit is!

Tiborom:

- Ha azt nyarvogom, hogy nincs egy göncöm sem, ne válaszold azt, hogy csak három szekrény van tele a ruháimmal, mikor ÖSSZESEN van három szekrényünk!

- Ha szólok, hogy reggeli/ebéd/vacsora tálalva, ne várd meg, míg minden kihül fagyásig, kéretik az asztalhoz sétálni szépen!
- Nem illik macerálni a másikat azzal, hogy az túl sokáig zuhanyzik és hogy Afrikában még ivóvíz sincs, nemhogy....

- Ha csokoládét veszek, ne hördülj fel hangosan, mintha libamájat pakolnék a kosaramba kilószám! Vagy Mozart golyót, raklapnyit. Csak 3 tábla Milkát veszek, azt is akciósan!

- Ne markolászd a hasam, azt mormogva, hogy "hmmm...finom tésztahas...." Rosszat tesz az önbizalmamnak.
- Ha azt mondom valamire a gyerekeknek, hogy "NEM!", ne légy jófej apuka, aki azt mondja "Na jó, legyen..."
- Vezessük be a "szabadnapok" fogalmát! És vacsorára legyél mindig itthon, lécci!

- A "mindjárt otthon vagyok" ne jelentse azt, hogy még kb. másfél órát kell rád várnunk....
- Hm...más nem jut eszembe...

Ha ez mind teljesülne, csodajó ajándékokat kapnék!