...úgyhogy van időm bőven pötyögni. Ha lenne olyan világbajnokság, hogy lehet minél tovább elhúzni az időt, mire készen lesz a lecke, Zalán verhetetlen lenne. Pf...
Nem tudom, valahogy nem vagyok túl jó formában. Nem akarok panaszkodni, meg nyavalyogni, de olyan fáradt és nyűgös vagyok valahogy. Reggelente alig tudok felkelni, a hat órai kelés nem is szokott sikerülni. Pedig múlt héten szabin voltam egy pár napig, de semmi hatását nem érzem. Csak azt várom csikorgó fogakkal, hogy vége legyen a májusnak és szintén fáradt gyerekeimet ne kelljen macerálni a jó jegyek érdekében.
A főzésből is tök elegem van, úgy kell hat lóval bevontatni a konyhába….Pedig annyi jó receptem van, amit ki lehetne próbálni, de per pillanat tojok mindenre. Tegnap főztem egy kis tokányt, de már köretet nem volt kedvem hozzá főzni, úgyhogy azt az imént kanyarítottam. Tegnap 6-7 között bevackoltam a kanapéra és megnéztem egy filmet. Mondjuk, ilyen is kell. Nem szabad sokat erőlködni.
Egy hónap leállás után tegnap újra bekapcsolt a fűtés...Nem semmi hideg támadt a hét elején. Lehet, hogy ez a fura idő hangol le? Nem tudom, mert amúgy most is süt a nap és tűrhető idő van, én meg amúgy is csak 25 fokig pörgök 100%-on. Eh, és még csoki sincs itthon. A cseh csokit már mind felzabáltuk.
Vasárnap felbontottuk azt a méretes dobozt, amiben bő 16 hónapja kukucskál a zuhanykabin. Vagyishát sok üveglap és pár bizbaz. Annak idején két mesternek sem sikerült kellő lejtéssel megépíteni a kabinhoz a járólapot, lefolyót, emiatt leállt ez a projekt. Pedig KetteskeMester még szét is verte az ElsőMester művét (nem mesterművét, ez fontos!) , hogy aztán csak egy fokkal jobbat csináljon, de nem elég jót. Na mindegy már, egész megszoktuk, hogy elsőre kevés dolog sikerül. Sokszor másodszor sem.
Úgy volt, hogy Debrecenből jön majd egy mókus, egy vérbeli szakember, aki ezt a kabint úgy be tudja állítani, ahogy azt kell. 40-50 000 Ft-ért, csak mondom. Nem, ebben nincs benne a járólap megfelelő lejtésének kialakítása, csak a kabin. Ehhez képest vasárnap Tibi tök jól összerakta a lapokat, amelyek baromi vastagok és nehezek. Már csak a szintén baromi nehéz üveg ajtókat kellene valahogy felakasztani, pár furatot ejteni és kész. Könnyűnek hangzik, de gyanús, hogy könnyű elrontani is és akkor gáz van. Mérges gáz. Máris jól néz ki. Hogy aztán hogy hömpölyög majd a víz minálunk, hát én vagyok a pesszimista, Tibi az optimista, szerinte nem lesz árvíz. Hamarosan, talán nem újabb évek kérdése, kiderül.
Az biztos, hogy a kartondoboz eltűnése az étkezőből máris dobott a hangulatomon, pedig még a kabin nem működik. Jöhet nyáron az új, nagyobb , családi étkezőasztal, amin elfér lecke és vacsora, egy tál gyümölcs, pár szál világ és nem csak ezek valamelyike….de jó is lesz! A mostani étkező asztalka pedig bekerül a konyhába, így majd ott is lehet falatozni, meg mindenfélét rárakni.
Ja, anyák napja a suliban. Azt hiszem, a szülőknek sikerült viccesen felfogni Réka irományát, legalábbis az ofő kiemelt belőle egy mondatot nevetve a végén: „Szeretem nagyon a kutyánkat, anyát, apát….” Édes, nem? Hát nem annyira. Voltak olyan gyerekek, akik jobban vágták, hogy anya mit akar hallani és olyasmiket írtak le, hogy „köszönöm, hogy te vagy az anyukám, te mindig megvigasztalsz, mindig mellettem állsz, rád mindig számíthatok, te mindig megnevettetsz.” Ezeket sokkal jobb volt hallgatni, mint Réka sztoriját útban a kutyához témakörben. Na mindegy, nem lovagolok rajta, mert már elengedtem az egészet, nem is foglalkozom vele, csak most, hogy mesélek róla, visszajönnek azok a gondolatok, amiket akkor végigjátszottam….Olyan kis boldogon voltak a gyerekek, amikor szűk két nap után hazajöttem Németországból, hát csak nem utálnak, na. Még nem!
Egyébként volt egy helyes kis slideshow a gyerekek fotóiból, - anyák napjára visszatérve - kisebb kor, jelen kor, anyával egy fotó…Ezek egész picit meghatóak voltak, olykor viccesek. Azt vettem észre, ahogy nőnek a gyerekek, valahogy már nem akarom szétbőgni magam az anyák napján. Túl régen voltak ici-pici csomagok. Könnyen lehet, hogy csak azért, mert sok megható verset nem mondtak, sőt, egyet sem. A végén kaptunk egy szendvicset, két kókuszgolyót és egy bögre finom gyümölcsteát, ezt mind a gyerekek készítették nekünk. Klassz volt. Már olyan nagyok, 11-12 évesek, jaaaj….
Hétfő óta suli gála láz van, ami holnap lesz. Két évente kerül megrendezésre és minden osztály előad valamilyen műsort. A fuvolások fuvoláznak is. Egész héten próbáltak, mint az állat. Tegnap tanítás sem volt. Szóval meg lesz a programom holnap fél 7 és fél 9 között.
Más téma. Tök véletlenül találtam egy tesót Diónak. Mármint hogy megtaláltam az egyik tesóját. Képzeljétek el, egy kínai pasas vette a tenyésztőtől, ahonnan mi is, pesti fickó, majd nagyjából fél év múlva ősz elején kihajította a kutyát egy üres telekre a műanyag dobozával együtt. Két hónap múlva került ideiglenes befogadóhoz, majd nagy nehezen a tulaj sms-ben lemondott róla így örökbefogadták, két másik vizsla mellé került harmadiknak. Azért borzasztó, hogy ki vannak szolgáltatva szegény kutyusok az embernek. Lehet arany élete és pokoli élete is és hogy melyik lesz a kettő közül, az csakis a tulajon múlik...A lényeg, hogy rendeződött Diót tesójának a sorsa és most már nagyon boldog ő is. Egyébként hasonlítanak, ami talán nem meglepő, hiszen mindketten vizslák és még tesók is, de bőven van olyan testvére Diónak, aki egészen másképp néz ki, szóval hát na.
