A kertünk szakadó hóesésben. Immáron kb. 18 órája esik a hó egyfolytában
Napok óta másról sem szólnak a híradások, mint hogy hétvégére itt az ítéletidő, fél méteres hóval, amelyre '86-87 (?) óta nem volt példa, hófúvással, külvilágtól elvágott falvakkal. Egy megyeszékhely belvárosában lakunk (fogjuk rá), így él a remény, hogy jöjjön bármekkora hó, nem halunk éhen....Mindazonáltal két apró gyermekkel nem kockáztathattam. Valahogy mégis hülyén éreztem magam, amikor rendhagyó módon csütörtök este ejtettük meg a szokásos hétvégi nagybevásárlást. Akkor még nem tudtam, hogy pénteken tényleg elözönlik az emberek (my fellow citizens) a szupermarketeket és enyhe pánikban felvásárolnak minden ehetőt. Főleg kenyeret és vécépapírt vettek. :)
Emellett tudtam, hogy Apa hófúvásban csak végső esetben, sűrű szemforgatások és nyavalygás mellett fogja elővenni az ótóját, mely nagyjából a negyedik-ötödik számú szerelme. Így a kecske is jóllakott, káposzta is megmaradt, avagy a kamrát is megtöltöttük még idejekorán, a havazás előtt és a kocsi is a finom száraz garázsban tölti a hétvégét, legalább. Mindenki boldog.
Reggel elbotorkáltam a kisboltba friss kenyérért, kifliért...tisztára úgy éreztem magam, mint egy eszkimó. Idióta módon nem vittem magammal a kesztyűmet, hazafelé, megküzdve az északi, frankó vízszintes széllel, futásra vettem a figurát, majd bemenekültem a kapunkon..,..
Szóval szakad a hó. Itt a tél a javából.
