2015. november 8., vasárnap

A lábadozó és az ordítógép



Pénteken éppen azon morfondíroztam a kis laptop-om előtt az irodában, hogy délután vissza kellene vinni Zalánt az orvoshoz. A hétvége miatt és mert nem igen javult semmit. Illetve csak rosszabbul lett. Nem sokkal később telefonált anyósom Zalán mellől, hogy 39,4 a láza és mindenképpen orvos lesz ennek megint a vége. A láza végül kb. egy óra múlva lement, így maradtam a fenekemen  fél négyig. 

Pénteken megérkezett Réka téli csizmája is a futárral. Jövő hétre tök jó időt mond azóta, de nem baj, jön itt még kutyára hideg! Már 34-es méretnél tartunk. Lehet, elég lett volna a 33 is, de mivel az őszi cipői mind ilyen méretűek, hát ilyet már nem mertem rendelni. Gyönyörű lila, akárcsak a dzsekije. 

Úgy néz ki Zalánnak minden ajándékát megrendeltem karácsonyra, már csak tippeket tudok adni, ha valaki a családban kérne ilyet tőle. Réka is alakul, de fejből nem tudom, hogy hogy áll a helyzet, már kell a noteszem és lassan egy excel file is. A futár hoz még egy nagy csomagot, várhatóan kedden. Nincs olyan futár cég, aki ne találna meg gond nélkül a munkahelyemen, hehe. Habár az MPL-es megkérdezte pénteken, hogy én vagyok e én.....

Délután (még mindig péntek) a helyettesítő orvostól kapott Zalán antibiotikumot, amitől látványosan javulni kezdett. A láza már az első adag után sem ment fel, úgyhogy 5 nap kínlódás után gyorsan a gyógyulás útjára lépett. Remélem, a  bélflórája sem megy totál tönkre, pótoljuk, amit csak lehet szorgalmasan. 

Szombaton terítékre került az a téma itthon, hogy Zalán abbahagyja a focit. Ennyi és nincs tovább. Tibi simán elfogadta a döntést. Mint általában ő mindig mindent, ha nem munkáról van szó. Én szerintem a kívánatosnál jobban a szívemre vettem az egészet. Hiszen alapvetően, ha mélyen magamba nézek, nem látom őt, Zalánt, felnőtt focistaként. Vívóként vagy úszóként igen, de focistaként? Hát nem. De nem is erről van szó. Mozogjon és élvezze, ez a kettő a lényeg. Nyerjen belőle magabiztosságot, legyen egy közösség tagja. Mi meg ilyen könnyen feladjuk? Pár órával később megjött hozzám piri és megvilágosodtam.....illetve lehiggadtam/elpárolgott a gőz a fejemből....Aztán elfogadtam, elvégre nem egy Manchester United szerződést utasított el, foglalkozom is én ilyen mélyen ilyen dolgokkal!!! Aztán délután megjegyezte Zalánkám, hogy szerdán megy edzésre, hápersze.....Ilyenek ezek a mai gyerekek!

Szombaton reggel még egy kabaré jelenetet leforgattunk itthon kamerák nélkül. Az volt a címe, hogy RÉKA TANUL. Egész héten egy percig nem ült a könyvei felett. Oké. Péntek délután összeírtam a barátosnéje anyukájának, hogy miből mi a házi a hétvégére és ráncoltam a homlokom sűrűn, hogy biza ez jó sok. Nem lesz elég rá a vasárnap délelőtt. Szóval belecsaptunk a lecsóba szombat reggel. Zalán mélyen aludt. Matek házi, matek TG házi....eddig még ment is volna a dolog, ekkor nem panaszkodott Réka. Hanem aztán a magyar házinál, nevezetesen az olvasó napló javításánál, itt és amott, elszakadt nála a cérna és amikor mama felhívott, hogy a tej az forralt tej a hűtőben ,  már csak azt hallotta, hogy ordít, mint a sakál. Hogy ő aztán nem akar tanulni és nem és nem. 

Na most mondhatnám azt, hogy ezt rá kell hagyni a gyerekre, ha ekkora ellenállásba ütközünk, aztán majd rájön, hogy nem tanulni nem annyira követendő magatartás. Én még ehhez kicsinek tartom a Rékát, majd talán felsőben. Nincs kész a házi? Nincs is kedve hozzá? Nem baj, anyuka megoldja, anyuka türelmes és 3-4 kör hisztit és raplit simán kíbír.....Azt azért megjegyeztem tűnődően és némi fásultsággal, hogy lehet, Rékának jobb helye lenne az A osztályban, ahol bár akár 10-13 roma kisebbség is figyelni fog, de legalább tanulni nem kell.....Megkönnyebbültem, amikor nagyjából az aznapra kitűzött tanulnivalót teljesítettük...Biztosan Réka is. 

Igazából klasszikus TANULOK tevékenységre nem képes Réka, mindent játékba kell csomagolni. Hogy ő másoljon egy fél oldalt, vagy tollbamondást diktáljak neki, majdhogynem ki van zárva. Más cselhez kell folyamodni, játékot kell belőle kicsavarintanom. Szerencsére, nagyon nem kell nyúzni, vág az esze és nagyon gyorsan tanul. Azért van, amiben tudok neki segíteni, pl. a bója szót úgy tanulta meg, hogy pontosjés, hogy arra biztattam, képzelje el a balatoni bójákat, ahogy egy csinos kis J imbolyog a tetejükön. A madarak esetében pedig van kb. 5 madár, ami J-s, minden más LY, szóval kreáltunk egy kis  (varjú, héja, papagáj, szajkó, fürj) felsorolást. Ez már egy bővítmény, mert tavaly még csak "varjúhéjapapagáj"-ig jutottunk.

Ma nem jártunk sehol, bár Tibiék lelkesen tekertek egyet a bicókkal délután, én inkább takarítottam és főztem (mint mindig) illetve fotóztunk is együtt, még délelőtt, készült néhány nagyon szép kép a gyerkőcökről. Holnap újra hétfő, Zalán még betegszabin, Réka pedig egy klassz hét előtt áll, ismét olvasás hete a suliban. El ne felejtsem, hogy reggel ünneplőben kell mennie!