Hát tegnap nem volt semmi kedvem tanulni. Állítólag Réka felkészült a pénteki napra, mire hazaértem, Zalán nem nagyon volt képben a német ellentétpárok kapcsán (nagy-kicsi, kövér-sovány), kikérdeztem, nyugtáztam , mit nem tud, befejeztük a házit, aztán ennyi. Lefeküdtem a kanapéra és pihentem egy órát .Mindig így kellene. Fájt a gyomrom, pontosabban émelyegtem, és még nem volt biztos, hogy merre billen a mérleg, rosszabb lesz vagy elfelejthetem.
Hat körül beszéltem anyuval, aki rosszallását fejezte ki, hogy még hozzá sem fogtam a főzéshez a vacsorát illetően. Ahhoz képest, hogy világéletemben hideg vacsorához voltam szokva otthon, mert az ebédet hordtuk a közeli bisztróból évtizedeken át és meg menzás volt am érettségig. Csak mondom. Fél hétkor láttam végül neki és pont fél nyolcra végeztem. Addigra Dió már kenguruként pattant minden mozdulatomra. Sétálunk már, sétálunk már? Nem akartam mélyebben a szemébe nézni, hogy ma tolódnak a dolgok. Réka hatkor bealudt egy youtube videón és nem tudtam felébreszteni a vacsorára sem, sőt később sem, úgyhogy este hattól reggel fél hétig szunyókált. Nincs is kimerülve, ugye? Még jó, hogy itt lesz ez a négy nap.
Készítettem füstölt sajtos tarját, burgonyapürét, pirítottam gombát és pároltam brokkolit. Végül ebből az lett, hogy ugye Réka le sem jött enni, Zalán fintorogva, undorral az arcán lecsipegette a tányérjáról a brokkolit, de semmi mást, a kutyát folyton a hónom alatt találtam, úgy izgatták az illatok, mi meg Tibivel megettük a saját és a gyerekek adagját is.
Negyed kilenc lett, mire elindultunk sétálni, bár mindegy, mert fél hét után úgyis sötét van. Kellemes volt a levegő, Tibi szerint 20 fok, szerintem kevesebb. Ahog y leértünk a Tiszához, a kutya egyből lekuporodott kakálni, majd tett egy kört, de már akkor sántított. Behívtuk , tapogattuk, Tibi hamar megnyugtatott, hogy nincs gáz, nem spriccel a vér a kutya mancsából (járt már úgy egy korábbi kutyájával, majdnem elvérzett a műtőasztalon….) ….Ja, de vérzik. És mire kettő pislogtam, tiszta vér volt a zsebkendő, amit rászorítottunk. A k…va életbe! Már bocs, de ezt gondoltam. Negyed kilenckor már állatorvos sincs sehol, ügyeletről meg fogalmam sincs. Emelte a lábát, de közben vitte volna az orra, édes pofa! Kicsit vártunk, hogy mi lesz, szorítottuk a vérzésre a zsepit, ami csökkent, úgyhogy Tibi meg is könnyebbült, hogy az elvérző kutya réme nem fog megismétlődni. Én azért még paráztam, a sötétben nem sok mindent láttunk, még a vérnyomokat is csak később a sétány kövein. Itt és ott.
Otthon aztán, fél óra múlva kiderült, hogy az üvegszilánk még a sebben van. Egy nagyjából 1 cm-es. Ez úgy derült ki, hogy Zalán hozta a mobilom, aminek van erős zseblámpája és belevilágítottak a sebbe. Én öleltem a lefektetett kutyát, Zalán világított, Tibi a szemöldökcsipeszemmel műtött, Réka aludt, de azt már tudjátok. Lefogtam a másik 3 lábát, a buksiját az arcomhoz szorítottam és így Tibi ki tudta húzni a sebből a szilánkot. Olyan cuki volt a kutya, nem tiltakozott egyáltalán, behunyt szemmel tűrt. El is sütöttem a viccet, hogy „gyerekek, ez megdöglött”… de szerencsére nem.
A művelet után nem sokkal a kutya kidőlt, a foteljába húzódott az emeleten az ágyunk mellet és bealudt. Persze Réka ágyában ébredt, ahol összevérezte a lepedőt, de nem érdekes, úgyis most akartam mosni.
Este tök véletlenül jutott eszembe, hogy reggel ünneplőbe kell menni a gyerekeknek. Hiába, még túl messze az ünnep számomra. Viszont büszke voltam magamra, hogy eszembe jutott. Csak addig szervezkedtem, hogy a fekete „aljakat” megkeressem, kettő nadrágot, a többi lényegtelen, a nyakkendőkről tudtam, hogy az egyik Zalán szobája falán lóg, a másik meg Réka bugyijai között.
Reggel Rékának pontban fél nyolckor ugrott be, amit egy órával hamarabb én már elejtettem neki – a rózsaszín rózsás zoknija nem fog jól mutatni a kis pántos lakkcipőjéhez a kopogós sarokkal. Feltépett a szobájába és egy örökkévalóság múlva jött elő, harisnyában és szoknyában. Már az úton kérdeztem, hogy lesz e tesi és hozott e zoknit , ehhh…nem vagyok elég gondos anya, mert nadrágot is, zoknit is, cipőt is kellett volna neki csomagolni. Csak hát 7:40-kor nekem már nagyon meleg a talpam alatt a talaj, vagy elkések vagy nem és csak arra koncentrálok, hogy végre elinduljunk…
Néztem függönyt a konyha ablakra – 140x140. Ami tetszik az kb. 25-35 000 Ft. Valami roló. Svéd vagy római vagy dán, nem tudom. Hát még átgondolom….mi más lehetne.
Ami lemaradt ezen bejegyzésből: aki sétányon, bármilyen nyilvános helyen, ahol gyerekek sétálnak, kutyák galoppoznak szétdobálja, szándékosan összetöri a piás üvegét, annak azt kívánom, hogy saját maga sétáljon végig egy ilyen szilánk akna tengeren. Cipő nélkül! Soha többé nem dobna el egy PET palackot sem. Hogy otthon nincs sem gyermeke, sem sétára vágyó kutyája az biztos. Hogy lehet ilyen valaki? Miért jó széttörni egy whiskys üveget? A sétányra vezető lépcső hemzseg az üvegszilánktól, valószínűleg nem a mi kutyánk volt az első, akinek a lábát szétvágta egy ilyen szilánk…
Hosszú hétvége indul.
