Egyik kedvenc filmem a Brian élete. Nem tudnám megmondani hányszor láttam és hányszor nevettem magam könnyesre, hisztérikusra egyes jeleneteken. Van az, amikor az ex-leprás kunyerálna egy kis alamizsnát Briantől. A leprából kigyógyult őkelme, immáron makk egészséges, Jézusnak hála, majdnem kicsattan, és hát pont az a baj, mert így nem jut "bevételhez". Ki szán meg egy egészséges embert adománnyall? Kolduló karrierje így még dugába soha nem dőlt. Amíg próbálkozik Briannél, Michael Palin, azaz az exleprás úgy szökdécsel körülötte, mintha valami mégsem lenne rendben emberünkkel, nem annyira fizikális, mint inkább mentálisan....de semmi gond, mert ahogy teszi, az nagyon vicces. Legalábbis szerintem.
Ez a filmjelenet jut eszembe, valahányszor valahová sétálunk Rékával. Az én lányom nem tud normálisan végigmenni az utcán. Nagyon ritkán sikerül neki. Pedig egyszerű, jobb láb, bal láb, előre, nagyjából egymás elé….neeem. Ő szökdécsel, üget, mint egy ló, csapkod a szárnyával, mint egy madár vagy szárnyas unikornis, tudom is én, de csak egészen ritkán viselkedik normálisan. Legalábbis szerintem. Többnyire ütem sem nagyon van a mozgásában (lásd Palin), gyakran kizökken a saját tempójából (lásd Palin)és vált, hogy az már követhetetlen. Egyhelyben is képes lenyomni egy mozgássort, úgyhogy igazából sétálnia sem kell ahhoz, hogy Miss Palin váljon belőle.
Engem mindez általában mulattat, kicsit később inkább bosszant, Tibit egyfolytában szórakoztatja. Szerinte Réka nem csak akármilyen gyerek, de egy csodálatos gyerek….így nála minden belefér a viselkedésébe (nyilván MINDEN azért nem). Nem is elfogult....Mondjuk, überhipercuki, az tény, de mégis, nem lehetne, hogy erről a Palin féle mozgáskulturáról leszokjon??
Ez úgy jutott eszembe, hogy tegnap baggyogtunk ki a tüzijátékra a hömpölygő tömegben, az emberi hangyabolyban, ahol persze volt zenei aláfestés is. Na hát zenére aztán végképp bekattan a Réka. Legalább fél órán keresztül nyomta a Miss Ex Leprás magánszámát. Jajjj nekem.....
Még 10 nap 20 óra, és kezdődik az iskola. Tesóm kitörő örömmel várja, én pont ellenkezőleg. A gyerekek - mármint az enyémek - valahol a kettő között.
