2015. május 28., csütörtök

Van 10 percem



Igazából nincs, csak beteges írási kényszerem. Annyi mindent tudnék mesélni, annyi témám lenne, amit ki tudnék elemezni.....majd' szétrobbanok. :)

A héten zárás van, ami egyet jelent az idegbajjal és a bolondokházával. Tegnap fél ötkor kinyomtam a gépem és rohantam a buszomhoz, kis táskámban vittem haza a munkát. Felkaptam az oviból Zalánt, majd öt óra után 7 perccel beestem a suliba is. Itt a bibi, mert csak ötig van napközi, utána a portás néni gondjaira bízzák a gyerekeket (szerintem ilyen nem is szokott lenni....csak velem..) A tantónéni éppen a telefonját nyomkodta a tanári asztalnál, oldalán Rékával, gondoltam, hogy engem próbál elérni, azt meg egyenesen tudtam, hogy a saját telóm otthon hever lemerülten. A cégeset nem adtam meg a sulinak. Elfelejtettem.
 
Igazából kedves ez a I. tantónéni, kedvelem is, de az marhára tud fájni, hogy elmarasztalnak, amiért nem mentem időre a gyerekért. Én tudom, hogy van egy rend, amit be kell tartani, ez pedig az, hogy 17 óráig van napközi....De ha nem érek oda, akkor nem érek oda. 7 perc egyébként sem a világ, nem? Persze nem  "szólt be" és nem szidott le, egészen finoman lebegtette mindezt, amit az én érzékeny műszereim nagyon jól vettek. Két megjegyzést tett, hogy szegény gyerek, háromnegyed 5 óta egyedül van illetve, hogy nagyon aranyos kislány.....(gondolatban meg szinte hallottam, ahogy folytatta: nem ezt érdemli......
 
Persze lelkiismeretfurdalásom támadt és egészen habfinoman szégyeltem is magam. Azt még megjegyeztem bocsánatkérően, hogy most hazaviszem a gyerekeket és nagyjából este 8-ig egyfolytában dolgozni fogok. Nem annyira mert építem a f....a kis karrierem, hanem mert egyszerűen készen kell lenni, nincs mese és mellébeszélés. A kolleganőm egy másik cégnél hajnal kettőig szokta nyomni nem ritkásan. Ez utóbbi 2 mondatot persze már megtartotam magamnak.
 
Hát igen, így van ez.... - felelte a tantónéni. Hát így. Nem tetszik, de ez van. Ez egy ilyen hét, majd lesz könnyebb is.
 
Ma összevont anyáknapja és évzáró lesz az oviban (Az Isten áldja meg őket, nem tudtak volna már két műsorral készülni?? - morgott anyukám.), úgyhogy Tibi gyűjti be Rékát. Még négy óra előtt. De csak mert neki kötetlen a 12 órás munkaideje.....