2013. december 17., kedd

Státusz itt és ott



Újabb randim volt ma a kapuban a Trans-O-Flex-es fiúval. Rájöttem, hogy a tullis csomagokat ő hordja ki bő 100 km-es körzetben. Tudom, mert amíg ő telefonált, ráértem az aláíró tömbjét böngészni. Még ő nem is sejti, de csütörtökön reményeim szerint ismét csöngetni fog, most rendeltem meg a gyerekek utolsó ajándékait, kisebb játékokat, amelyeket anyuék nevében kapnak....Pipa!!! Ja, leszámítva, hogy Rékának még venni szeretnék egy könyvet, Jill Tomlinson sorozatából a cicásat. 

Abban értettünk egyet a minap, pontosabban azt szögeztük le a némán pislogó gyerekek előtt, hogy szerény karácsonyi ajándékokat fognak kapni idén. Ez annyit jelent nálunk, hogy nooormális mennyiségű meglepit találnak majd a fa alatt és nem esem túlzásokba. Nagyon igyekszem. Réka pl. kap egy társasjátékot, egy Lego Friends-t, amire már úgy vágyik (persze hogy a lovas vagy csikós nemtommi) és azt a bizonyos könyvet. Zalánnak beszereztem mindent és megkönnyebbülten vigyorognék is, mert nem volt könnyű menet, ha nem telefonált volna az előbb tesóm egy nagy játék Outletből a fővárosból, hogy ugyan segítsek már, mit vegyen Zalánnak? Szóval zajlik az élet....Egy hét múlva karácsony.
Persze kacsa és fa még sehol.

Hogy a státusz vizsgálatról is szó essék....

Hétfőn (12.09-én) státuszra voltunk hivatalosan a rendelőbe. Doktornéni+védőnéni+ 6 éves oltás. Ez utóbbit el sem igen mondtam Rékának, csak érintőlegesen, mert köhögött és folyt az orra. Pontosan érkeztünk, de fél órát várnunk kellett a tanácsadáson, ami alatt Réka kishíjján elbóbiskolt az ölemben (elhoztam az oviból ebéd után).  Már pont azon töprengtem, milyen lesz, ha karomban egy alvó majdnemhatévessel masírozok be a rendelőbe? Vajon érdeklődnek a döbbent várakozók, hogy elájult e a gyerek vagy egyszerűen ilyen.....miben segíthetnek? Mikor is Réka inkább mégis az ébrenlétet választotta. 

Doktornéni mindent rendben talált. Az oltást januárra elnapoltuk, mert a hat éves oltás is csak olyan, hogy csakis teljesen egészséges gyerkőc kaphatja meg. Ahogy itt végeztünk, átmasíroztunk a védőnéni főhadiszállására. Itt kiderült, hogy Réka teljesen jól lát és hall, picit alacsony a vérnyomása, 19 kg és 115 centiméter. 

Itthon előzetesen már többször fogalmaztam a védőbeszédem, mivel indokoljam, hogy leánykámra összesen és mindösszesen 1 db kilót sikerült rápakolni az elmúlt 12 hónapban. Először is ugyebár 4 hete beteg. Ősszel 19,5 is felkúszott a mérleg nyelve és háttt...az étvágya is igen hulllámzó. Meglepetésemre a védőnő egy mukkot nem szólt, még felvetésemre is annyit felelt hogy 19 kg teljesen megfelelő egy hat éves gyereknek, örüljek, hogy nincs túlsúlya, mint manapság már annyi óvodásnak. Nem tudom, mi ütött a védőnénibe (akit egyébként szeretek ám), valamelyik évben 3 kilót gyarapodott Réka és még azt is kevesellte, most meg szupi ez az egy....Na mindegy, képzeletben össze is téptem a védőbeszédem.

Negatívum, hogy továbbra is lúdtalpas Réku, ezen a helyzeten nem ért el látványos eredményt a supinált lábbeli. Ezen picit elszomorodtam. A lábtornára Rékámat nagyon nehéz rávenni (már amikor nem felejtem el. Emiatt végtelenül szégyellem magam, de sokszor akkor jut eszembe a pipiskedős-sarkonjárós történet, amikor már a gyerekek mélyen alszanak és magam is félálomban kuksolok a paplan alatt.....) és ha sikerül is, 2-3 perc a maximum, amit ennek a tevékenységnek hajlandó a drága idejéből áldozni. 

Iskola előtt dukál még neki egy újabb szemvizsgálat, amit már a tavalyi státuszon is beharangoztam, hogy hamarosan lesz időpontunk a rendelőintézetbe, osztán úgy állunk, hogy még a telefont sem emeltem fel. Egyéb teendő nincs. Bár én egy orthopédiát szívesen beiktatnék a naptárunkba január magasságában. Szóval január szuri, orthopédia, február-március szemészet mindkettő csemetével. 

Védőnénitől távozva ért utol a logopédus az elmaradt (immáron duplán) szűréssel kapcsolatban. Megegyeztünk, hogy másnap 3 órakor ott a helyünk a nevtanban. Tudtam, hogy Tibi oda lesz és vissza a lelkesedéstől, újabb Zalán baby-sitting nézett ki neki....