Nem jutott eszembe fényképezőgépet vinni a kórházba, Tibit pedig be sem engedték az osztályra..... Viszont a tablet velünk volt, Réka pedig olykor unatkozott, hát olykor fotóztunk. Amelyiken nincs rajta őkelme, azokat a képeket mind ő készítette SK.
MiniDíva gipszben, infúzióval, otthoni pléden kotlóstyúkot játszva. Még műtét előtt, de már igen éhesen. Nagyjából fél óránként jártunk a vécére pisilni 50 méterre arrébb. Élmény volt. Hogy most a vécére járás hogy jön ide, ne kérdezzétek! Ez ugrott be, no.
Az egyszemű fecskék. Hiába mondottam volt Rékának, hogy a MÁSIK szemük a MÁSIK oldalon találtatik, Rékán nem tudtam meggyőzni. Szerinte a csőrük állása másra utal, súlyos fogyatékosságra. Odakinn parti fecskék "vijjogtak" virradattól pitymallatig, szóval fecskével tele volt minden.
A szomszéd ágy. Ezen hevertem én 3-3 órát két napon át. Az ablakokon túl másik kórterem, azon túl játszószoba, azon túl megint kórterem és íííígy tovább....
Hihihiiii....mindjárt megyek a kés alá! Ez annyira vicces, ugye, anya?
AZ a bizonyos szék. Melyen az idő java részét töltöttem. Itt kínomban elloptam a szomszéd ágyhoz tartozót is.
Műtét után másnap nehéz volt ágyban tartani a csemetéket. Éppen irányt mutatok a leánykának. ODA tessék feküdni, de izibe'!
Limonádé csöpögött a vénájába.... Réka szerint.
A kórházi pizsama. Réka sírva fakadt, amikor ráadtam. Könyörgött, hogy vegyük le. Megtettem, mert túl sűrűn jártunk a vécére. A nadrágba éppen kétszer belefért volna, egyetlen másodpercig sem maradt meg nádszál derekán. A felsőt pedig a gipszre és "pillangóra" tekintettel maximum a vállára teríthettem volna. Műtét előtt muszáj volt felvenni, mert csak "kincstári" pizsiben mehetett a műtőbe. Később valahogy eltűnt a pizsi az ágy végéből....
A táska, ami mindig mindenhová kíséri mostanság Rékát. Kórházba is, naná. Sőt, kórházon belül is MINDENHOVÁ. SzomszédNénitől kapta, selejtezés után. Az igaz, hogy én is vettem neki egy ennél - szerintem - sokkal szebbet, vadonatújat, de mit lehet tenni, neki ez tetszik, a régi, a pici, amit kidobtak volna....
Béla és én első nap, nem sokkal becsekkkolás után. Szemben az orvosi szoba, ami éppen raktár? Vagy valami olyasmi.
Akartam még írni mozgó, enyhén kiálló Réka (banya)fogról, ezzel kapcsolatos borítékolható szorongásomról....postán megérkezett diákigazolványról (ennek van már vagy egy hónapja) és pszichológussal történt e-mail váltásról, de majd legközelebb!
