2013. szeptember 9., hétfő

Kontrollon


Az orvos csak annyit mondott, valamikor 9 és 12 között jelenjünk meg nála ellenőrzésen. Úgyhogy beestünk fél 12 körül. Az utóbbi 3 napban nem sokat javult Zalánom (illetve a szóban forgó szerve), ami miatt a hétvégén eléggé el voltam keseredve. Alul meztelenül, macis takaróba burkolva vittük a rendelésre. Nem volt senki az égegyadta világon az adatfelvételes nővéren kívül. Ott hátrább, a gyermek pszichiátria előtt ücsörögtek páran, de szerencsére mi nem oda vártunk. 

Igaz is, mégiscsak érkezett utánunk egy kisfiú az anyukájával. Talpig felöltözve, esőkabátban és farmerben. Ugyanarra gondoltunk, ahogy némán figyeltük Tibivel. Mármint nem az anyukát, én legalábbis nem, nem is volt szimpatikus, mert protekcióval mindenhová soron kívül bejutott a kisfiút. Aznap műtötték, amikor Zalánt. És FEL VOLT ÖLTÖZVE. Az én fiam meg egy szál fü...iben várt az orvosra....Na jó, az nem volt a homlokára írva, hogy miféle operációt hajtottak végre rajta. Ezzel nyugtatott Tibi is.

Dr. T. még pötyögött valamit a gépén, amikor elé járultunk. Szólt, hogy elég lesz letolni a gatyát és az asztalra csüccsenni....Nohát azzal nem volt gond, se nadrág, se gatya, se semmi....Nem csodálkozott, inkább nevetett egyet. Zalán nagyon katonásan viselte a megpróbáltatásokat (a doki ránézett és hozzányúlt nemes szervéhez), nem ordított, nem játszott kismajmot, csöndesen figyelt.  

Minden rendben, kicsit lassabban gyógyul a dolog, mint illene neki, ennyi. Vastagon vazelinnel kenni, betétet szintén, betét a gatyába....és kész. Kérdezte főorvos úr, hogy ez a tippje sem jött be nekünk? Sajnos nem. Kétszer próbáltuk, mindkétszer ugyanoda jutottunk, ahol 2-3 napja voltunk. Pörk le, seb vérvörös. Ami nem jó, egyrészt mert nyakunkon az ősz, nem járhat már sokáig ruha nélkül, úgy aggódom, hogy megfázik, ráadásul  a szobafogság sem jó senkinek....Talán ha extra adag vazelinnel kezelem a betétet....akkor más a helyzet. Közben nehezítő körülmény, hogy Zalán piszkálja a gyógyuló micsodát, viszket neki, leszedi a varrt, ami - mivel nem magától pottyan le - kezdheti elölről a gyógyulási folyamatot. 

Kontrollra nem is kell többet mennünk, végeztünk a kórházzal. Még 2 hét és sokkal szebb lesz a f.....i dr. K. szerint.  Azt már nagyon várom!

Kórház után megálltunk a patikánál, ahol kértem még egy tégely vazelint, mert az első dózison már túl vagyunk. Közben vesztemre megkérdeztem, nem árulnak e valamilyen betétet, amit Zalán gatyájába tehetnék, hogy az kellőképpen puha és párnázott legyen.  Örülök, hogy Tibi nem jött be velem a patikába, ő már így is rám szólt, hogy ne híreszteljem fűnek-fának Zalán intim problémáját....senkinek mi köze hozzá?? :) Erre ott a patikában kiteregettem mindent, meztelenre vetkőztem - képletesen persze. Közben  az a kabaréjelenet jutott eszembe, amikor a Bodrogi Gyula óvszert akar venni a patikában......Hangosan el kellett mondanom mindenki füle hallatára, hogy mire gondolok és mire is kell az nekem. Ráadásul, mintha idegen nyelven beszéltem volna, nem értették, mit akarok. Adjak rá pelenkát! De nincs pelenkám és én valami puhábbat szeretnék. Mondjuk valami TENA? De minek? Mert fáj neki !   Hogyhogy fáj neki? Mert nemrégiben műtötték, úgyhogy fáj neki. De mi fáj? A ....izéje, az! Ja, akkor kell húzogatni, ugye? Neeem kell húzogatni. Miért nem kell? Mert már nincs mit!! Megműtötték, az isten szerelmére, körül lett met....ve. Jaaaaa....Na végre, felfogták. És akkor majd lenő neki a bőr? Na, mégsem fogták fel. Neeem, lenyisszantották neki a.....ott. Jaaaa....Azt hiszem, ekkor végre tényleg felfogták. Erre megszólított egy egészen másik sorban ácsorgó, erősen foghíjas, sötétbarna arcú nő, színes ruhában, hogy Bepantennel kenegessem, az a jó. Megköszöntem neki. Nagy nehezen hátulról előhoztak a csajok egy doboz Tena betétet. Tisztaságit. Ekkorra rájöttem, hogy inkább gyógyászati segédeszköz boltban kopogtattam volna. Gyorsan kivágtam, hogy megveszem, legfeljebb jó lesz nekem. Ezen meg jót nevettek....

Hát szóval még több türelem kell a hámosodáshoz....

Ui: Azt muszáj lejegyeznem, hogy annak idején, amikor a műtét napján elköszöntünk dr. K-től, Tibi hajszál híján kézcsókolomot köszönt neki zavarában. :) Vigyorogtam egy jóízűt....