Mit is mondtam?

Avagy egy párbeszéd házunk tájáról.

Réka: - Mit csináltál a rajzommal??? Tönkretetted. BUTA vagy! 

Zalán: - Nem. Nem vagyok. Én okos fiú vagyok. - vágja ki Zalán, akár egy kiskakas.

Réka: - Te??? Dehogy! Buta vagy, nagyon!

Zalán: - Nem. Okos fiú vagyok. Okos fiúúúú! (erőteljesen Rékaarcba mondva)

Réka: - Már hogy lennél okos, nagyon is buta fiú vagy!

Zalán: - Te vagy a buta! Buta fiú vagy!

Réka: - Én lány vagyok, nem vagyok fiú!

Zalán: - De, de. Fiú vagy!

Réka: - Nem vagyok fiú...

Zalán: - Buta fiú vagy!

Réka: - Vááááá...neeem, láhány vagyok....

Zalán: - Okos fiú vagyok! (mérgesen csücsörít) 

Itt figyelemeltereléssel szétcsaptam köztük. :)

Mintha írtam volna valami olyasmit, hogy mostanság kevesebbet veszekednek a gyerkőcök, mint amire számítottam....Kár volt leírni, mert amióta itthon vagyunk újra (nyaralás után), nekem úgy tűnik, egész nap megy a perpatvar, szópárbaj, tettlegességbe fajuló vita (nem én ütöm őket persze, megteszik ezt helyettem ők egymással.) Szóval mostanában biztos szerzek néhány ősz hajszálat és szarkalábat a szemem alá, aaaz biztos.

***

Ez inkább egy  "Rékamondta" lesz, ide biggyesztem inkább. 

Réka: - Menjünk már a játszótérreeeeee!....

Én: - Majd ha összepakoltátok a legót. Ma már háromszor összeraktam, most rajtatok a sor.

Réka: - Neeem akarom...neem.

Zalán: - Óh, fáradt vagyok...

Én: - Okés, akkor nem megyünk ma játszótérre. (lehelem könnyedén) Semmi gond.

Réka: - Nem igazság....- de nem csinálnak semmit.

5 perc múlva

Réka: - Mikor megyünk már játszótérre??? - kérdezi ártatlan, kerek szemekkel.

Én: - Majd, ha minden legó darab a dobozban fog figyelni. 

Réka: - .... (forgatja a szemeit)

Ez még megismétlődik néhányszor, minden egyes alkalommal Réka úgy tesz, mintha először kérdezősködne játszótérileg. Végül:

Réka (kérlelőn): - Anyaaa, kérlek szépen, menjünk el a játszótérree!....

Én: - Mi a helyzet a legóval?

Réka Zalánhoz fordul és a bajsza alatt ezt morogja: - Anya ma olyan bonyolult! 

***

Fogmosás közben:

- Anya, hol van a szered?

- Micsodám?

- A szered.

- Micsodám?

- A SZERED!

- Nincs semmilyen szerem.

- Dehogynem!

- ......- némán töprengek.

- A szered, anya! Amiben a tusfürdőd és a fogkeféd volt a nyaraláson. - magyarázza Réka.

- Anya, a nesssszeszeredre gondol! - kiabál be Tibi a hálóból.

Hurrá, nyaralunk! - 2012 - 2. rész

Hogy senki nem tette elém a reggelit vagy a vacsorát, megviselt némileg. Éreztem, hogy a nyaralás drága ideje, pont úgy, mint a strand homokja, kicsúszik a kezeim közül. Mégis, valahogy nem esett (annyira) nehezemre a főzés,  mert (beszélgető)partnerem is volt hozzá....Azért az önellátásnak is meg van a maga ára. Mire összeszedtük magunkat mind a nyolcan (rögtön azután, hogy sk. készítésű pizza pihent a pocakokban) sűrű viharfelhők gyülekeztek az égen. Meleg volt, igen meleg, azonban az ég színe baljós. Mindegy, mi mentünk a strandra, fütyülve mindenre. Már a parton jutott eszembe, hogy inkább a szabad strandot kellett volna igénybe venni, ha már viharjelzés van érvényben Balatonpart szerte és nem a fizetős homokos partot, apróság....

Az feltűnt, hogy mindenki kifelé tartott a strandról vagy legalábbis csomagolt összefelé, míg mi felállítottuk sátrunkat, esernyőinket napernyőinket. Furán kihalt  volt a part....Mire kettőt csobbantunk a vízben, el is eredt az eső...király! Majd elállt, hurrá. De aztán megint csepergett. Később abbahagyta....de csak hogy aztán egyenesen szakadjon. Nem szeretek napozni, utálom a meleget 30 fok felett, de azért nem ilyen lovat akartam.

Remek ötletlen tűnt, hogy két napernyőt is vettünk, esernyőnek egyenesen szuperek voltak. És a strandsátor sem a naptól vagy uv-től védett bennünket - egyelőre -, hanem a záportól. 

Réka a takaró sátor alatt zápor idején

Kitartottunk, kitartottunk elszántan, hanem aztán az eső még szívósabbnak látszott, erősödött, nem akart szűnni, tán a szél is feltámadt, már nem emlékszem és végül sokadmagunkkal, feladtuk a kínlódást. Elegem lett. Azzal nyugtattam magam, hogy azért 1-2 óra megadatott a gyerekeknek a pancsiból, még ha olykor minden irányból kapták a vizet, nem csak a Balatonból....és hát... lesz itt még jó idő! Az optimizmus fontos.

A napi programunkat a balatonszemesi Bújdosó pincészet borkóstolásán folytattuk, mivel mindenképpen helyet kívántunk adni ama hagyománynak, hogy néhány liter kiváló bor nélkül soha el nem hagyjuk a Balaton régióját. 


Tramini és Chardonnay...egyik ámulatból a másikba estem. Friss házi kenyér és válogatott somogyi kézműves sajtok...nagyon sajnáltam, hogy Tiborom birtokolta a slusszkulcsot, így a borból egyáltalán nem ihatott. Valami nagyszerűről maradt le. Jó hangulatú kb. 1 órát (?) töltöttünk lenn a pincében, nehezemre esett távozni, jobb lett volna inkább beköltözni. 

Lenn, pincében

Réka és nagy példaképe Niki, akit végig árnyékként követett. Átmenetileg felfüggesztette "anyás" mivoltát. Nikis lett helyette.

Itt készült rólam szinte az egyetlen vállalható fotó, persze csak akkor, ha combtő tájban "megvágtam". Zalán egyébként úgy elfáradt a balatoni pancsiban, hogy még az autóban elaludt és csak a borkóstolás végére tért magához, addig édesen aludt a karjaimban, mint egy kisbaba.


Nem sok bort ittam, egyetlen pohárkával csupán, úgyhogy nem a nemes nedű számlájára írható, hogy már fogalmam sincs, mit történt a nap hátralevő részében..........