Hú, annyi mesélnivalóm lenne! Nem is tudom, hogy hol kezdjem....
Valahogy olyan "utánam az özönvíz" hangulatban vártuk a szeptember elsejét....A tanszerek 95%-át megvettük még nyaralás előtt, valamikor július végén, augusztus elején, de aztán gyorsan igyekeztünk is el is felejteni, hogy egyszer még lesz itt 2022/23-as tanév is. Ez olyan frankón sikerült, hogy szeptember elsején az órarendre meredve őszintén rácsodálkoztam, hogy másnapra kell tesi cucc Zalánnak. Be kellett valljam Tibinek, hogy fogalmam sincs, hol van a tavalyi tesicipője.... A rajz dobozt is elsején este állítottam össze a hímzőtűtől a filcen keresztül a temperán át egészen a 2 fajta vonalzóig, körzőig. A lista sem volt meg. Hopp, és most jut eszembe, hogy füzetet nem is tettem bele, ezt pótolni kell, mindenképp!
Szóval, kb. adtuk a kivégzésésére készülő rab figuráját, az újévi kismalac Szilveszter napján, na értitek.
31-én, szerdán, az első tanítási nap előtti napon dolgoztam. Most nem vettem ki szabadságot, 9 napom így is odalett csak augusztusban. Igyekeztük kiélvezni az utolsó napot, még a munkahelyemről rendeltem vacsorát, névnapit, hogy még véletlenül se kelljen főznöm, mert sűrű napnak néztünk elébe. Bérletet vettem magamnak és legfőképpen Rékának szeptemberre, mert a csajszi másnap már azzal ment iskolába. Vége a jó világnak, amikor 5 perc gyalog a suli, ha késésben vannak, akkor is 2-3. Most egy picit nagyobb erőfeszítést kell megtennie, szerintem nagyjából fél óra, mire háztól házig ér, itthonról a gimibe, de majd a gyakorlat megmutatja. 10 perc innen a buszmegálló, ha lassan megy, 10 perc busz és még onnan 10 perc séta.
Szóval hazaestem, gyorsan felköszöntöttek a fiúk, volt süti, fagyi, de nem volt idő mélyebben az ünnepre, rohantunk az óráshoz, mert a ballagás óta nem volt időnk Réka csuklójára igazítani az új óráját és most már nagyon időszerű volt.
Az órástól egyből lovagolni vittük Rékát. Van több kimondhatatlanul édes kiscsikó (azt akartam írni, hogy iszonyú, de nem szeretem a negatív jelzőket pozitív dolgokhoz csatolni), akiket nem győztünk eléggé csodálni, hogy mennyire cukik. Réka most Csalogányon ült, ő az a ló, akin elkezdett lovagolni két éve lassan, de már a fürgébbeket, játékosabbakat szeretné, nem a lomha és lusta szürke lovacskát. Viszont nem biztos, hogy megérett ő a tüzesebb lovakhoz, hiszen vágtázni még nem tanult, bár talán már nincs is messze tőle. Nagyon klassz nézni, ahogy lovagol, már annyit fejlődött és ügyes is, határozott is...Én csak úgy messzebbről szeretem a lovakat, látom, értem, hogy milyen szépen, de nem vágyom arra, hogy rájuk üljek, vagy akár a közelükbe menjek....Réka pedig ugye lóbolond, már egész pici kora óta. Babái sem voltak soha, csak ló, paci és még több lovacska.
Lovaglás után hazafelé vettük az utunkat és alaposan bevacsoráztunk, hogy már sütit nagyon nem is volt kedvünk enni, fagyit is csak módjával. Nekem idén nem ízlett az Ország Tortája, pedig általában nagyon lelkes szoktam lenni. Az is lehet, hogy azért, mert túl jóllakott volnam, de semmi különöset nem éreztem benne, túl a szilvalekváron....
Másnap jött a fekete leves....indult a tanév, szeptember elseje. Már hajnali négy óra körül észleltem, hogy szakad az eső, szóval egyből megvolt az alaphangulat. A zápor egyébként nem is állt el egész délelőtt....de senki sem mert panaszkodni egész nap ilyen aszályos időszakban...
A vekker 5:50-kor szól az új időszámítás szerint, ami a frissen kezdett tanév. Mégpedig Réka telefonja ordít, merthogy a mi szobánkban köteles leadni a telefonját éjszakára, ahogy Zalán is. Mondjuk, Zalán hétkor kel, de mindegy, akkor sem lehet hozzá szólni vagy kérdezni semmit, fél nyolcig békén kell hagyni. Akkor meg úgyis indulok dolgozni.
Első nap téliszalámis zsömlét kaptak, kis zacskóban pár szelet chips és csokis perec. Zalánnak pár paradicsom és sonkás szendvics, mert a téliszalámit nem szereti. Neki ment sajt is bele, Rékának nem.
Persze Réka nem talált hajnali hatkor egyetlen hosszú nadrágot sem, pláne feketét nem, hónapok óta szinte kizárólag rövidnadrágban jár mindenhová. Ahogy látom, nincs ezzel egyedül, divat lett valahogy. Mindegy, végül lett nadrág, blézer, esernyő, minden. Az előző este kimosott blúza szerencsére reggelre megszáradt.
Ja, ki hagytam, szerda este lovarda után vacsora előtt még beestünk a Dm-be körömlakk lemosót venni, mert Récike feketére mázolta őket kb 2 hete, szóval nem is tegnap. Horroromra, helyenként egészen gusztustalanul lekopott. Így nem engedhettem első nap gimibe....Szerecsére nem tiltakozott és lehet kapni lemosót is...
Amit végképp nem találtam, az Zalán esőkabátja vagy széldzsekije, nem tudom, minek nevezzem, mert nem nagyon hord ilyesmit. Most azonban fázott és nyűgös is volt. Nyugodtabb lelkiállapotban megtaláltam volna a kérdéses dzsekit, de most az istennek se lett meg. Szóval kocsival elvittük Zalánt a suliig, ott kilöktük - vagyis az ABC előtt, mert akkora volt a forgalom, hogy a suli előtt úgysem lett volna hely - majd a már csak csepergő esőben nagy kelletlenül beslattyogott a 6.a-ba. Durva, hogy már hatodikos, mit ne mondjak. ...
Mondtam is a főnökömnek, mire beértem lihegve az irodába 7:59-kor, hogy király ez az új tanév, mintha már 8 órát lehúztam volna, úgy érzem magam....Egész nap nagyon nehéz volt koncentrálni a melóra, folyton elsősorban Réka járt az eszembe, aki már 7 óra előtt útnak indult a buszmegállóba és még jó ideig nem felejtem el a látványát, ahogy kilépett a kapun és határozott léptekkel célba nem vette a buszmegállóját....
Álló nap csak arra gondoltam, hogy vajon ismerkedik-e , tetszik -e neki a gimi és szerettem volna ott lenni vele, látni, amit ő lát, hallani, amit ő hall...
Délután megkaptam a könyveiket és nagyjából este 10-11ig azokkal voltam elfoglalva, plusz füzetek, órarendek, különórák, stb stb. Rékából dőlt a szó, mesélt és mesélt, aminek nagyon örültem, mert az utóbbi időben már nem szokása ez, a legtöbb dolgot elintézi egy szűk tőmondattal....Másnap órarend szerint mentek suliba mindketten, Zalán kapott hétfőre német házit, amit csak ma, az ebédnél vallott be. Rékáék még ismerkednek. Nem csodálom, azért ez nagy váltás.
Az angoltanárnő egyből leszúrta őket, mert nem tudták úgy megmondani az angoltankönyv címét, amiből eddig tanultak, mint az anyjuk nevét....Én értem az ő álláspontját is, hogy a saját tantárgya a fontos, mint minden tanárnak kb., de Réka eddig németes volt, heti 6-7 némettel, 1-2 alibi angollal az órarendjében. Tudtommal nem is nagyon vették elő a könyvet....
Egyébként nyelvből az egész évfolyamot, annak 4 osztályát és vagy 6 programot egybe vettek és 7 csoportba osztották őket (kivéve a kéttant). Még nem tudjuk, németből melyik csoportba került, de gondolom, erősbe, angolból pedig kezdőbe, mert hát kb. az is. Hiába tanul 2 éve angolt, azt nem nevezném tanulásnak. Itt közelező az angol első nyelv, szóval csak az volt a kérdés, hogy a németet folytatja felsőig vagy felvesz egy új nyelvet. Sokáig úgy volt, hogy kezdő franciás lesz, ám végül ezt elvetettük, mert angolból is elég kezdő, nyomja azt, mellette meg ott a német, amit lehet tovább vinni. Szerintem így több pontot lehet gyűjteni a felvételiig, persze még ezer módon változhat a mostani rendszer.
Az ofő szimpi Rékának - eddig - és az osztály is, mindenki olyan nyitott és barátságos, reméljük ez így is marad. Úgy nyilatkoztak, hogy nem készülnek digitális oktatásra, mert nem indokolja a járványhelyzet. Persze az energia árak és az ezzel kapcsolatos nehézségek miatt még bármi lehet, de az iskola kapott extra forrásokat a fűtés biztosítására télre is, így várhatóan maradnak a jelenléti oktatásnál. Meglátjuk. Egyelőre én úgyis csak az őszi szünetig tervezek.....
A sulis menzára nem tudom rávenni Rékát egyelőre, pedig nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy ott eszik, de hajthatatlan. Sok idő elmegy a sorbanállásra, várakozásra, nem is biztos, hogy finom az ebéd...Hát jó, akkor marad a csomagolt kaja és a büfé....Holnap neki is állok fasirtgolyókat és rántott husit gyártani, az kitart neki pár napig.
Ami a különórákat illeti, a fuvora várhatóan pénteken lesz, ahogy a lovaglás is. A külön angol, amit most kezd, még nem tudjuk pontosan, mikor lesz. A külön matek, tavalyról folytatván, szintén csütörtök. A külön németet egyelőre nem vezetjük be. Hogy aztán a gimis programból mit vesz fel, nem tudom, gondolok itt az énekkarra, rajz klubra és ki tudja még mi mindenre van lehetőség.
Szerintem nagyon jó gimisnek lenni, klassz most Rékának. Még akkor is, ha hamarosan, nagyon rövidesen tanulni is el kell majd kezdenie....
Zalánról nem azért nem írok, mert mostoha gyerek, hanem mert hírzárlatot tart és egyáltalán nem akar beszélni a suliról. Ha kiszedek belőle valami érdekeset, mindenképpen megírom.
