Éjjel azt álmodtam, bajszom nőtt. Ráérősen belepillantottam a tükörbe, mintegy futólag, de megakadt a szemem a ritkás, ámbátor hosszú, fekete szőrszálakon az ajkam fölött. Pánik, horror, elkeseredés öblögette az ártatlan kis lelkem....Mióta járok én így az utcán? Hányan ismernek úgy, hogy az a "bajuszos nő a két gyerekkel"? Minek van tükör a fürdőszobában? Minden este (minimum akkor) lesem magam fogmosás közben perceken keresztül benne és nem akadt meg a szemem a borzalmas férfiasságomon???
Mondhatom, tök jó volt felébredni. Megtapogattam a kérdéses testtájékot, nem nőtt bajszom, huhh....
Május vége óta ülök a beutalón. Péntekre van időpontunk a gyerek sebészetre f....tyi ügyben. Múltkoriban az úszótanfolyamon elbeszélgettem egy anyukával, T.-vel, aki tapasztalt nyisszantás ügyben, mégpedig a "körbe" fajtánál....Nagyon meleg volt, de minél többet mesélt, én annál jobban fáztam. A műtét valamilyen bódításban zajlik, hogy tubusos vagy nem tubusos, arra nem tértünk ki. Műtét alatt a műtő előtt várakozhat a szülő. Ahogy visszahozzák a szobába a csemetét, rögtön felébresztik, aki aztán fájdalmában rögtön sír is. Egyszerre egy felmenő lehet a gyerek mellett. Nyissz előtt természetesen EKG és labor is rajta lesz a napirendünkön. EKG még valahogy, de vérvétel? Hogy a bánatba'? Itt már szédültem is. Hazabocsátás a műtét napján délután, amennyiben minden oké és kerek. Azaz...izé...amilyennek lennie kell, na. Gyógyulási idő kb. 1 hét.
Na persze előre szaladtam, mert még szakorvos nem látta ama nemes testrészét Zalánnak, de Tibi, a szakértő szerint a műtét esélye a mi esetünkben 99%. Úgy ránézésre és hátrahúzásra....Vannak szteroidos kencék és valami alányúlásos technika....de a szűkület az szűkület, a letapadás meg letapadás. No, meglátjuk. Egyelőre nem gondolok arra a napra, nem képzelem el, milyen lenne az a nap nekünk a kórházban, mert nehezen viselem idegileg. Eleve a vizsgálatok, utána hogy elviszik tőlem, tök idegen emberek (tb-s egészségügy, nem magán, amelyben valahogy tapasztalati alapon több a bizodalmam) és elaltatják, matatnak rajta Isten tudja mit és meddig.....majd visszahozzák a kis ártatlanomat magatehetetlenül, fájdalmai lesznek, amin segíteni nem tudom, mennyit fogok, de sejtem....az utózöngéről már nem is beszélek.
Majd összeszedem magam, elvégre a kölök egészséges, parányi (?) korrekciót igényel csupán, nem kell itt a majré meg a hisztéria, nem igaz? Szóval pénteken gyerek sebészet. Időpontot nem kaptunk a nagyon kedves hölgytől a telefon túlsó végéről, csak egy napot, amelyen megjelenésünkre számítanak. Viszünk 1-2 napi hideg élelmet, innivalót, mesekönyveket....valahogy az az érzésem, szükségünk lesz rá.
