Egyszer valamelyik kiránduláson a buszon beszélgettek a csajok, hogy kinek hová jártak a felmenői, rokonai egyetemre, fősulira, valami ilyesmi. Csak arra emlékszem, hogy elhangzott az ELTE Jogi Kar, a Corvinus, a Műegyetem és amikor a Cambridge-i Egyetemet is felfűzte Réka a mondandói sorába, az ofő eléggé döbbentem hátrafordult az ülésében Réka irányába, hogy mi van?!
A keresztlányom pedig tényleg felvételt nyert 3 éve Cambridge-be és most július másodikán át is vette a diplomáját a Homerton College-ban. Fantasztikus 3 év lehetett, annyi mindent magába szívhatott, ami egyszerűen kimondhatatlan és itt nem elsősorban a Harry Potter filmmel való számos hasonlóságra gondolok. Egészen biztosan felejthetetlen és kíváncsi vagyok, milyen hangulatban hagyta el a kolesz szobáját és az egész egyetemet....Ahogy őt ismerem, amolyan nem végleges búcsút vett a helyszíntől.
Cambridge-be nem mehettünk, 2-3 meghívót kaptak a végzősök per fő összesen, ráadásul útlevelünk sincs, viszont Tibi unokaöccse is idén nyáron vette át diplomáját Gödöllőn, öt év után, ráadásul a keresztlányomat megelőző napon, azaz pénteken. Ez a hét tehát a diplomaosztók időszaka volt.
Féltem ettől a bulitól a nagy meleg miatt, de szerencsére nem szabadtéren rendezték meg, hanem a Gépész kar aulájában. Egyből hangulatba jöttem, amikor megláttam azt a hatalmas bronz dísz falat az aulában. Réka szerint olyanok voltak, mint a becsapódó bombák a túloldalról nézve, nekem apró magocskák jutottak eszembe, amelyek utat törnek maguknak a kemény, adott esetben (és jelen esetben a nagy aszályban) száraz talajban és ez az élet egyik nagy csodája....de tényleg, belegondolunk, hogy ez mekkora csoda? Hogy lesz vetőmagból kalász és abból kenyér például?
