Tizedik, jubileumi

Elvileg most telt le az úszótanfolyam "alapképzése", azaz az első 10 alkalom. Ez persze elmélet, mert ennyi idő alatt csak az egészen kiváló képességű gyerekek tanulnak meg rendesen úszni (az oktatónk felfogása szerint). Vagy még ők sem. Nekünk meg ez majdnem sikerült. :)

Jóóóól ment, nagyon jól. Kicsit még olajozni kell az összhangot és gördülékenységet a mozdulataiban, picit szögletes - már amennyire egy mélyvízbenúszninemtudó anyuka ezt meg tudja állapítani....de igen, megint ma is jobban ment. Én voltam olyan büszke. Ez a lány határozottan ÚSZIK. Ügyesen. Vízbe merül, siklik, kartempó, halad előre, felbukkan levegőt venni, lábtempó és így tovább...majd átér a túlpartra, visszafordult, rögtön keresi az oktató tekintetét. Aztán általában vissza úszik a sor végére valami instrukcióval gazdagabban. A két pisi per óra mindenesetre maradt. 

Holnap elvileg Réka már a mély vízben úszik egy próbálkozás erejéig, ezt Gyuri bácsi ma beharangozta neki...Hát kíváncsi leszek, mert az mégiscsak MÉLY VÍZ, még nekem sem ér le ott a lábam....Rékán ki is tört a majré, amikor megemésztette a mély víz hírét...Váááá! Nyugtatgattam persze, hogy a tanmedence kis vízben sem állt le egyszer sem a medence túlsó végig, nem totál egál mekkora a víz?? (Hangom kissé hamisan csengett, amikor én is csak sekélyke vízben tudok úszni...de ezt Réka talán nem hallotta meg, remélem....)

Hát hogy aztán Gyuri bácsi "varázsereje" legyőzi e Rékában a félelmet a mély víztől, én nem tudom. 

Egyébként szuperjó délutánt töltöttünk a strandon. Maga a tanfolyás is valahogy hosszabbra sikeredett fél órával (a gyerekek nem vették észre), utána is jót mókáztunk egészen ZÁRÁSIG. Kevésbé jó hír, hogy Zalán ma délutánra belázasodott, így ő pancsolás helyett az apukája irodájának vendégszeretetét élvezte és nurofen után aludt 5 órát!!! Tegnap lila szájjal szaladgált előlem a medence partján, lehet, hogy megfázott, majd meglátjuk. Egyelőre minden úgy zajlik, ahogy a sümegi nyaralás előtt, vagyis kevés tünet és Nurofennel féken tartott láz. Jajjj....

Taxi

Annyi minden mesélni valóm lenne....Persze semmi eget rengető, csipp-csupp ügyek inkább, de érzésem szerint abszolút kihagyhatatlan dolgok a blogból (pl. hogy fodrásznál jártak a gyerekek, Zalán az apa-féle fodrásznál, Réka az enyémnél.....és még sok ilyesmi...Viszont egyelőre nem érek ide a bloghoz sosem, az "írókám" is bedöglött egy picit, úgyhogy megint az úszásról fogok írni, átvitorlázva néhány tervezett témámon.

Tegnap szállt vízbe Réka kilencedjére a tanmedencében. A szokásosnál jóval korábban beestünk a strand területére, olyannyira, hogy Gyuri bácsi előző csoportja még javában macskaűrhajózott. Réka majdnem össze is zavarodott, nem értette, miért tartom vissza.

Amikor Tibi hétvégén elmondta, hogy víz alatt tök jól míveli Réka a kar és lábtempót, bizakodtam a további töretlen folytatásban. Először még fogta az oktató a kezét, csak levegőt vett és lábtempózott. A második körről lemaradtam, mert marha fontos gyerek ruha tranzakció részleteit beszéltem meg egy apukával a padon (csúnya, anya!). Mire feleszméltem, Réka a sor végére navigálta magát ippen....Legközelebb azonban nagyon figyeltem. Éééés gúvadhattak ki a szemeim, mert Réka ÁTÚSZTA a tanmedencét keresztben. Hurrááááá!!!!! Kartempó, levegővétel, kartempó levegővétel, ügyi volt nagyon! Az oktató a hátára vette és vissza úsztatta a sorba. Ez nagy jutalom, úgy hívják TAXI. 

Amikor ismét Réka következett a sorban, meglepődtem, azt láttam, hogy csak az egyik karjával kartempózik (ha egyáltalán) a másikkal befogja az orrát. Vicces látvány volt, de haladni haladt. Az oktató is elcsodálkozott, kicsit közelebb lépett hozzá, szándékosan úgy helyezkedve, hogy Réka neki ússzon. Ahogy Réka érezte az akadályt, le is állt, az orrát még mindig befogva...:) A folytatásban, néhány métert a medence széléig aztán megint a szabályos-szabványos mellúszásban úszta végig a csajszi. 

Érdekes, hogy a kezdeti nehézségek ellenére mennyire Gyuri bácsi rajongó lett Réka. Felfigyeltem arra, ahogy tegnap délután odaszólt csengő hangon az én leánykám a medencében tevékenykedő oktatójának: "Csókolom, Gyuri bácsi!". Szeretet volt a hangjában!! Felnéz rá. Issza minden szavát és szorgosan dolgozik, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Szerencsére nem görcsöl, szépen nyugodtan munkálkodik. Az oktató rövid pórázon fogja a tanoncait, nincs rosszalkodás a vízben, maximum az úszás egyes elemeinek gyakorlása. Katonás fegyelem van, nincs bohóckodás és ennek vagy másnak, nem tudom, de meg is van az eredménye, mert olyan ügyesen fejlődnek valamennyien, hogy csak na.

Ahogy Rékám kijött a vízből nagyjából 1,5 órával később az úszótanfolyam végéhez képest, össze-vissza dicsértem, milyen ügyes. Valahogy olyan fura volt nekem, csodálkozott, mit vagyok úgy oda. Mintha az egész teljesen természetes volna. Átúszta a medencét? Hátaztán? Azért jár úszni, nem? Mit ebben a nagy szenzáció??? (Majd belekukkantok kedvenc tanácsadó könyvembe (Beszélj úgy - féle), mert lehet, hogy nem jól dicsérek?? :)) 

A héten másik csoportba kerültünk, korábban kezdődnek az órák, pénteken egyenesen reggel 8-kor....Háááát....első hallásra Mission Impossible-nek tűnt. Kérdeztem Rékát, hogy mit gondol, van esélye, hogy mi oda eljutunk??? Fel kellene kelnie reggel 7-kor nagyjából. Azt mondta, naná, menni akar!!!! Ébresszem fel! Nohiszen, éppen ettől tartok, hogy nem fog sikerülni. Persze a medencébe csobbanva felébredne ő hirtelen....