Gondoltam, majd írok részleteket a "nagy balesetemmel" kapcsolatban, de már akkora késztetést nem is érzek rá és 10 ujjal úgysem tudok gépelni. Pötyögni pedig elég bosszantó egy idő után. Na mindegy. A lényeg, hogy túléltem, bár még egy hét, több hét, mire rendbejön (gondolom, helyrejön). Pénteken reggel másodszorra is átkötözték a balesetin és azóta csak várni kell, hogy meggyógyuljon, vigyázni, hogy ne kezdjen el megint folyni a vér....Bocs.
Igazából egész elégedett voltam az egészségügyi rendszerrel. Amivel nem minden esetben, az az emberi oldala a dolgoknak. Ami nem is penz kérdés.
Reggel nyolcra hétfőn nem mertünk bevágódni a rendelésre. Dél körül indultunk, mert kettőig volt betegfelvétel. Igen ám, de nem indult be az autó. Soha még ilyen nem történt, szóval a sokadik próbálkozás után autóból kiszáll, kanapére visszafekszik, amíg Tibi megszerelte a slusszkulcsot...Szerintem egy óra körül beértünk végül a rendelőbe. Az ujjam közben kétszer átvérezte a zsebkendőket, eléggé kivoltam... Odamentem a Check-In pulthoz, elrebegtem, hogy a balesetire mennék, mert elvágtam a kezem. Ott gondolom, az adataim alapján felvettek a várakozók sorába és felküldtek az emeletre, hogy majd szólítanak. Negyed órát sem várakoztunk fenn, behívtak. Egy portásnak látszó, sportcipős pasas jött elő valamelyik rendelő mélyéről mellettünk, szerintem ő volt az orvos. Nagyon rám sem nézett, igazából egyetlen mondatára emlékszem, hogy kaptam -e öt éven belül tetanus ellenit, a többit intézték a nővérek, na ők voltak jó sokan. Kettő vitte fel az adatokat, egy adta be a szurit, kettő fogta a mancsom és kötözött, vagy nem tudom. Nekem úgy tűnt, hogy legalább öten sürögtek-forogtak. Amikor szép vastag és méretes kötés meredezett az ujjamon, na akkor megnyugodtam. Főleg, hogy már a fertőtlenítő sem marta az ujjam gyilkos módon, mint állat. Az egyik nővér, amelyik kötözte a kezem, olyan kedvesen művelte mindezt, mintha az anyukám lett volna, igazán kedves volt tőle, mert tele volt a gatyám. Ilyenkor az ember hálás minden emberi megnyilvánulásért. Csak egyszer toltak le finoman, mert bár szóltak, hogy ne lógassam a kezem, mert akkor átvérzik a kötés, valahogy a szuri elterelte a figyelmem és hát lógattam, na. Lógattam. Vessetek a mókusok közé! De azután igazán vigyáztam, hogy jókislány legyek. Megbeszéltük (vagyis közölték), hogy 2 nap múlva, szerdán átkötik majd a sebet, aztán csá.
Két nap múlva reggel hétkor ott csücsültem a rendelő előtt, de nem ám egyedül, voltunk vagy huszan. Szerencsére haladt a banda, aki kötözésre várt, az kötözésre várt. Aki gipszre, az megint másik ajtón ment be...valami ilyesmi. Ugyanaz a nővér kötötte át a sebet, aki 2 napja felvitte az adatokat a gépbe. Ő már nem volt olyan kedves, mint a tegnapi sebkötöző. Egyrészt egyből letolt, mert rossz helyre tettem a táskám, aztán volt még ilyen baja meg olyan, na mindegy. A lényeg, hogy rendben volt a seb. Egy mérettel kisebb kötést kaptam és mehettem, ahová akarok. Kicsit panaszkodott a háttérben a kötözőm, hogy dec 24 munkanap nekik, erről egy másik nővérnek látszó pasival beszélgettek. Én nem tudtam mit mondani, csak együttérezni, mert mi decemberben mindig csak 2 hetet dolgozunk, a többi pihenő. Idén is dec 15 az utolsó munkanapunk. Szóval itt is negyed óra alatt végeztem, 8 órára régen hazaértem, pedig félig gyalogoltam is, a suli környékén vett fel Tibi autóval. Pénteken elaludtunk és majdnem 8 órára értem be a rendelőbe és úgy tűnt, nincs menekvés, újra ugyanaz a hölgy fogadott kötözésre. Én már nem is nagyon szóltam semmit, abból baj nem lehet. Arra azért rákérdeztem, hogy naponta kötözzem-e majd otthon, de kissé élesebben válaszolt a hölgy, hogy dehogy, ők sem naponta kötözik, hanem kétnaponta. Ez mondjuk igaz, de gondoltam, jobb rákérdezni, mint nem.
Ahogy arra előre figyelmeztettek ( a kötöző) vigyázni kell a sebre hetekig, mert ha beleverem valamibe az egyrészt fáj, másrészt vérzik a seb és akkor megint nehezebben gyógyul. Egész nehéz épen tartani, eddig talán ma sikerült először, hogy nem ütöttem volna meg.... de majd csak gyógyul.
Hát ennyi. Bocs, ha olvashatatlanul pötyögök és összefüggéstelenül, nagy formában nem vagyok, az biztos. Holnap Tibi kötöz, jajjjj....
