Na hát szóval, gondolom, nem tőlem tudjátok meg, de megvertük a németeket péntek este. A második félidő már nagyon meredek volt, ahogy tesóm mondta volt, meleg volt a pite, de a végeredmény a lényeg és a fiúk tényleg fantasztikusak voltak, az a Szalai gól.....de amúgy mind, mind előtt le a kalappal, akármi lesz is az olaszok ellen holnap este.
Hétvégénk elég ... amolyan lábadozós volt. Próbáltuk behozni Zalánnal a lemaradásokat, ez több tantárgyból nem sikerült, de a keddi töri dogára már 90%ban felkészült, a német felelésre is holnapra, az Egri csillagokat is elolvastuk a kért oldalig. A többit fedje homály, holnap úgyis folytatjuk.
Csak a szokásos kedvenc kajáinkat főztem a hétvégén. Kaptam tanyasi kapirgálós csirkét, amiből paprikáscsirke lett és nokedli, vasárnap pedig egy nagy kondér brassói. Na, kapirgálós az túlságosan jól sikerült, mert bár nem élt szegényke (na akkor még most is élne, én biztos nem vágom el a torkát), de teljesen egészben volt. Így némi cincogással és sziszegéssel nagyon gyorsan megszabadultam a fejétől - félig nyitva volt a szeme- atyaég - utána már kevésbé láttam benne az állatot, maradt a hús. El is gondolkodtam picit, hogy az én generációm vajon milyen arányban képes még tyúkot (kacsát, libát) vágni, míg anyukám, ha nem is vígan, még gyakran vágott tyúkot, hiszen saját állataink voltak. Valószínűleg itt az összefüggés, nincsenek már itthon haszonállatok, tehát leszoktunk arról is, hogy levágjuk őket. Hasonló történt anyuval is, egy idő után, én úgy emlékszem, végelgyengülésben pusztultak el a tyúkok, csak a tojások miatt volt hátul pár tyúkocska. Ő is szivesebben vette meg a bolti husit....vagy a háztájit, amit valaki más már legvágott.
Tibi egész szombaton dolgozott egyébként, már este 6 körül járt az idő, amikor hazaesett, fáradtan.
Vasárnap nem történt semmi azon kívül, hogy elvittük a kutyát sétálni, mármint Tibi, közben mi Rékával vettünk pár finomságot a Lidliben. Réka makaront szeretett volna venni, de itthon láttam meg véletlenül a prospektusból, hogy hétfőtől lesz kapható, hoppá.....
Azt nem tudom, írtam -e, de vettem a nyáron minden alkatrészt makaronhoz. Úgy terveztem, hogy majd az olasz fajtát sütöm meg, van is hozzá egy tuti jó , részletes recept. Időm, mint a tenger a nyári szünet idején. Azonban nem jutottam el odáig, sajna. Miből gondoltam, hogy szeptembertől könnyebb most eljutok, a tanév alatt, nem tudom. Valószínűleg nem gondoltam semmit, egyszerűben kifutottam az időből. Ugyanígy nem készítettem fotóalbumokat az elmúlt évek fotóiból sem....Ami a tuti - szavatosságra majd figyelni kell azért, elég drága alkatrészekből áll össze. Ami a poén, hogy nem szeretjük igazán az első osztályú cukrászdából származó macaront, viszont a Lidlisből bepuszilnék simán egy egész dobozzal. Jó, hát azok olyan kisebb fajták....méretileg.
Szombat este ért még egy kisebbfajta sokk minket, Diót majdnem elütötte egy autó séta közben. Az volt, hogy ugye normál módon a járdán jön láb mellett, vagy inkább előttünk poroszkál 2-3 méterrel. Ha este sétáltatjuk, nem szoktunk egy teremtett lélekkel sem találkozni szinte, szóval nincs pórázon. Egy ponton azonban le kellett sétálni a járdáról az úttestre, mert fel volt állványozva egy lakóház. Ahogy befordult a sarkon az utca végében egy autó a sötétben, megláttam a fényeit, még gondoltam is, hogy na ez is most jár erre, amikor a biztonságos járdát elhagyjuk.
Szóltam Diónak, hogy jöjjön utánam, én gyorsan visszasiettem a járdára, ám a bolond kutya tett egy kört az állványok alá, majd visszaügetett Tibihez, aki a falkavezér. Ő mögöttem jött, az úttest melletti kukáknál tartott. Persze mire a kocsi mellénk ért, a kutya pont akkor szaladt ki a járdáról az úttestre....éssss szerencsére bekanyarodott a kukák mellett , vissza a járdára, de volt egy sötét pillanat, amikor nem tudtam, hogy az autó elé rohan, vagy okosan követi Tibi nyomát vissza a járdára. Én nem is tudom, mit csinálok, ha elütötte volna az autó....Sokkos állapotban voltam hazáig....Jobban kell vigyázni rá, sokkal jobban. Ki nem tudom mondani, mennyire szeretjük ez a "dögöt"....
