Reggel kicsit elbizonytalanodtam, csütörtökön kellene-e nekem dolgozni. Kevésbé éreztem magam kirobbanó formában, mint kedden, de már a főninek megírtam a munkakezdés dátumát, nem akartam kavarni, hogy mégsem megyek.... Úgyhogy dél tájban a rendelőben találtuk magunkat, hogy kikérjük a táppénzes papírt (majdnem azt írtam, hogy zárójelentést, de nem...). A bejárati ajtón állt egy felirat, hogy felsőlégúti betegeknek kötelező a maszk, mire Tibi felvette a maszkot, mondván, hogy fáj a torka, én meg csak az első néhány percre, aztán a táskám mélyére süllyesztettem...A váró teljesen üres volt, sehol egy teremtett lélek és fél óra múlva vége is volt a rendelésnek, ahogy volt. Örömmel konstatáltam, hogy volt fűtés, mert őszi sűrű látogatásaim során mindig meg lehetett fagyni, a konvektorok hidegen meredtek mindenütt....
Kicsit gyanakodott, vonakodott a házidokink, hogy a hétfői táppénzre jövetel után hogy tudom zárni is a táppénzt 2 nappal később, de nagyon nem vitatkozott. Magyarázkodtam, hogy a hétvégén megszenvedtem a javát, amivel nem nagyon foglalkozott, viszont valahonnan eszébe jutott hirtelen és váratlanul, hogy mi a helyzet a mammográfiával? .....Pislogtam párat, aztán nyeltem is egyet, majd diplomatikusan hallgattam. Még mélyebben kongott a csönd, mikor megkérdezte, mikor voltam utoljára, éééés már lőtte is fel a felhőbe a beutalót, legalábbis azt mondta. Biztos hajlott koromnak van valami köze ehhez, bár 45 felett ajánlott kétévente a vizsgálat, én meg már a 45. szülinapomra is nosztalgiával emlékszem....Hát majd beiktatjuk az ütemtervekbe ezt is.....
Múlt héten vérvételen voltam allergénekre tesztelték a vérem. Nagy meglepetés nem történt, mert egy csomó gyomra allergiás vagyok, ahogy azt tudtam is, némelyik nevét igaz, soha még csak nem is hallottam, de felismertem őket a fizimiskájuk alapján. Allergiás vagyok továbbá a marhaszőrre (!) és a kutyaszőrre is (itt csak bőrtünet van szerintem, bár ki tudja...) éééés parlagfűre is, amire a kezdet kezdetén, zsenge fiatal allergiásként nem voltam érzékeny. Plusz még pár dologra. Ami jó, hogy élelmiszerre egyelőre nem, bár ugye a parlagfűnél van keresztallergia, de mindegy....Úgyhogy mehetek szakorvoshoz a papírral és kérhetek valami gyógyszert, amit nem recept nélküli cucc, mert azok már nem hatnak.
A héten volt egy cuki beszélgetésem egy ismerősömmel gyászfeldolgozás témájában. Neki az volt a véleménye, hogy a gyászév kifejezés nem véletlenül gyászév, hagyjak időt magamnak , elegendőt, gyógyulni a traumákból. Teljesen igaz egyébként, a gyászévről el is feledkeztem....végülis mire az ember megél egy teljes évet már a szeretett személy nélkül, az is egy folyamat...A karácsony megvolt, olyan volt amelyen - úgy éreztem, soha nem lesz olyan, mint régen, vagy akár tavaly, nem is lesz....) és most következik februárban anyu névnapja és szülinapja....Most ott tartok, hogy ha kezembe kerül egy kézzel írott cédulája mondjuk, egy fontos telefonszámmal vagy egy sütirecept, nem kapok egy gyomrost képzeletben, hogy kedvem lenne összegörnyedni.... nem mindig. De előfordul. Fotókat sincs kedvem nézegetni róla, sőt, beszélni sem szeretek róla, úgyhogy nem bánom, itthon ritkán kerül szóba. ...Úgyhogy a helyzet még nem az igazi, de dolgozom magamon....Azt még nem is említettem, de az illetékes kórház környékére sem tudok egyelőre menni, ahol anyu meghalt, legalábbis nem önként...
