2011. február 20., vasárnap

Úgy kezdeném

...hogy három Réka mondtát szúrok legelőre, aztán majd folytkov. egyszer. Remélem, addigra nem felejtem majd el, mit is szerettem volna....

Numero 1-

Kitalálósat játszunk.
- Réka, melyik az az állat, amelyiknek piros a feneke? - mire Réka habozás nélkül:
- Zalán.

1.Zalánnak még az életben nem volt piros a popsija. Soha, de soha. Nem úgy Rékának, akinek olykor még most is. 
2. Soha, de soha nem emlegettem Zalánt Réka előtt úgy, mint egy állatot....
3. Lestrapált és megviselt záróizmaimnak és Rékának hála, majdnem bepisiltem, úgy nevettem. Cikkcakkban mégis eljutottam a vécére valahogy. 

Numero 2-

Réka magasra emeli a tenyerét...kivár....majd lecsap. Zalán hátára. A puffanás jókora.
 /.../
Negyed óra múlva Réka így fordul Zalánhoz, mintegy...bocsánatkérésként.
- Nagyon sajnálom, Zalcsi, nem vettem észre, hogy mogotted ott a hátad.

Numero 3-

- Réka, szeretnél nézni egy kis JamJam-et? - kérdezem egy reggel.
- Áh, nem, koszonom szépen, de most nem szeretnék JimJam.-et nézni..... - hárít a lány. Mire éppen elolvadnék, hogy a tokéletes választ hallottam és milyen szülő vagyok én, aki holmi tévével macerálja a gyerekét, inkább orülne, hogy eljátszik szépen a babájával, nos éppen itt tartottam, amikor folytatta.
- Ja, de, hiszen most Dóra van, Dórát szeretnék nézni, dededede, Dórát. - és már pattan is a kanapéra és várakozóan mered a tévére.




A 9 hónapos Zalán