Réka mostanában feleselős korszakában van. Az a bizonyos Nem-de-nem-de periódusban. Nem tudom, mit tartogat még majd a kamaszkor ezen a téren, de amit most kapogatok, az kétség kívül klassz előzetes belőle. Néha szinte látom, hogy füstöl a fejem, a gőz a füleimen/orromon távozik, ilyenek....
Nagyon örülök viszont annak, hogy Réka újra RAJZOL!! Van pár hónapja, hogy szinte felhagyott ezzel a foglalatossággal (ha a firkálást nem számítom, és nem számítom). Ha kértem, hogy rajzoljon egy cicát, azt mondta, "nem tudok". Virágot? "Nem tudok. " Gondolkodtam is, hogy mit rontottam el, hogy ez a lány, aki 2 éves sem volt, korát meghazudtolóan csodaszép cicát rajzolt, kislányt copffal, virágot, stb.....Ennek ellenére a kisasztalának továbbra is állandó eleme maradt a füzet és a ceruzák. Hátha egyszer...- gondoltam. És pár napja újra kedvet kapott az alkotáshoz. "Nézd anya, ez egy helikopter." - mutatta rajzát, ami láttán vigyorogtam, mint egy vadalma, mert megvolt az ÁTTÖRÉS. Azóta rajzolt virágokat, tulipánt például, nyuszit, macit, kislányt immár könnyedén, csípőből. Imádom, ahogy a copf nála egy vonal, végén pici karikával....Sokszor táskát vagy kosarat is rajzol a kezébe, ami átlátszó és kakaóscsigát rejt. Olykor soksok csigát. Minden figurája mosolyog, egyik sem csúnya, főleg élénk, vidám szineket használ. Érdekes, hogy színezni nem szeret, valahogy mintha unná.
Mostanában új témája is akad, beléptünk a betűk és a számok alkotásának világába. Nem tartozom azok közé a szülők közé, akik minden áron azon iparodnak, hogy mire gyermekük oskolába kerül, az tudjon írni, olvasni. Mert ha nem, hát buta az a gyerek! Ez badarság. Az igaz, hogy Réka érdeklődését és kíváncsiságát mindig szem előtt tartottam, a betűket is úgy tanulta meg, észre sem vettem szinte a folyamatot, egyszer csak tudta mindet.... Tegnap T és H betűket rajzolt, sugárzó arccal mutatta nekem, hatalmas volt a sikerélmény. Ma reggel egy A betűvel közelített meg. A számok közül az egyes és a hetes a favoritja, bár olykor mindkettőt tükörben rajzolja. Próbálkozik már az ötössel is, ha nem úgy sikerül, nem keseredik neki, akkor cica lesz belőle két hegyes füllel, hosszú farkincával.
Elmélyülten alkot. Ceruzafogása itt a kezdeteket idézi, ma már szinte mindig úgy fogja a ceruzát, ahogy kell. Magabiztosan vezérli rajzeszközét.
Rajzolni, kérem, komoly dolog!
És a végére egy "Rékamondta":
És a végére egy "Rékamondta":
Egyik este Réka beszalad hozzám a konyhába. Éppen a sütögetés döntő momentumánál tartok, így megjegyzésére, mely így szól "Anya, kakálnom kell." nem reagálok. Hisz önműködő ő már ezen a téren (is). Réka kiszalad Tibihez, aki a nappaliban éppen Zalánt ringatja.
- Apaaa, kakálnom kell! - Tibi túl elmélyülten ringat, nem régen ért haza, ilyenkor mindig ezzel van elfoglalva, úgyhogy Réka higgadtan visszatér hozzám a konyhába és kijelenti.
- Jó, akkor bekakálok....
