Na persze elvesztettem a fonalat, de mindegy, pedig annyi mindenről szerettem volna mesélni. Így marad az, ami most éppen eszembe is jut.
Idén még nem voltunk kirándulni sehol, ami elég szomorú dolog. Általában csak a Tisza partig jutunk a kutyával sétálni, maximum a Zagyva partjáig, pedig hát úgy, de úúgy hív az erdő.
Igaz, egyetlen egy helyen voltunk, egyik szombaton, egy kellemes szombaton felvágtattunk Szentendrére a Petőfi pihenőhöz Zalán kérésére. Valamelyik jobb sorsra érdemes vlogger vagy youtuber említette, hogy húsvét alkalmából felcipel oda a saját hátán egy fakeresztet, Jézushoz hasonlóan, ez pedig Zalánt jobban megihlette, mint akármelyik iskolai irodalom óra. Úgyhogy fogtuk magunkat és Szendendréig meg sem álltunk. Mondjuk, én elaludtam az autóban és arra ébredtem, hogy a kertek alatt szerencsétlenkedünk, ahelyett, hogy az autót letettük volna és kirándulunk egyet...., de mindegy.
Szerintem pont az ellenkező oldalról próbáltuk megközelíteni a Petőfi pihenőt, mint kellett volna, de egy nagyon rövid túra után egy méretes rétre csöppentünk, ahol már több túrázó lézengett a büfé körül, innen pedig tényleg csak egy ugrás volt a pihenőhely. Igazából ez Pomáz és Szendendre között/felett található a Kő-hegyen és 1845-ben, ha jól emlékszem, tényleg maga Petőfi is megmászta barátaival a hegyet Esztergom felé menet.
Zalán nagyon csalódott volt, mert azt a bizonyos keresztet nem találta sehol, ahogy erre egyébként lehetett számítani. Mert tavaly ugyanígy megjárta a srác a keresztutat, lehet, idén egyesek már számítottak a faanyagra, ki tudja? Mindenesetre volt, nincs fakereszt, maradt a kilátás a hegyről. Réka itt azzal borzolta az idegeimet, hogy a korláton túlra merészkedett, a hajam égnek állt, hogy a mélybe zuhan, csak egy rossz lépés, de szerencsére túlélte ezt a napot is.
Visszafelé, a büfénél ettek a gyerekek egy nagyon finom gulyást és néhány palacsintát, aztán lesétáltunk a hegyről és hazajöttünk kb. Pomázon még megnézhettük volna a Teleki-Wattay kastélyt, ahol minden évben a "nagycsaládnak" találkozója van, de még soha nem mentünk el, ám ez most is elmaradt.
Május elején Zalánnak volt a suliban gála, amit kétévente rendeznek meg és mindig szinvonalas, érdekes, ha maratoni is...Sokat próbáltak rá a gyerekek, Zalánék osztálya is több órát beáldozva készült rá. Erre kiderült egy héttel a rendezvény előtt, hogy már réges-régen nem kapni rá jegyet. Erre azért egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy nekem, nekünk szülőként nem jut jegy....Gondolom, az iskolának az nem volt szempont, hogy a fellépő gyerek felmenője ott legyen, a lényeg, hogy a jegyeket eladja, hogy kinek, mindegy. Állítólag már az első héten elfogytak a jegyek, majd eladták a lépcsőt is ülőhelyeknek. Zalán ofője abba sem egyezett bele, hogy Tibi a színpad mellől készítsen profi fotókat a gyerekek előadásáról, mondván, hogy mindenütt ülnek vendégek, sajnálja....Hát, ha nem kell profi fotó a 6.a műsoráról, akkor nem kell. Korábbi években megszokott volt, hogy minden rendezvényen odáig voltak Tibi fotóiért. Most 10 percre sem engedték be, de elfogadtuk persze. Csak éppen így Zalánnak nem volt kedve fellépni a gálán, főleg, hogy a párja az egyik műsorszámban kidőlt betegség miatt, szóval....ehhh.......Mivel aznap, a gála napján iskola nem volt - nagyon komolyan vették a készülést- egész nap próbáltak a színházban, ezért Zalán már iskolába sem volt hajlandó menni, este pedig nyilván az előadáson sem vett részt. Előre megírtam az ofőnek, hogy a kialakult helyzetre tekintettel, Zalán nem vesz részt a gálán...nem írt rá semmit. Tanulság, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meg kell venni a jegyeket arra a nyomorult gálára. Note to self. Hogy aztán más gyerekek unokatesói láncolatban ott tudtak lenni, sógor, koma, jóbarát, szomszéd, az más kérdés. Akkor nagyon szomorú voltam, hogy nem jutott jegy, persze furdalt a lelkiismeret, aztán bosszús voltam, végül lapoztunk az egész felett és azóta sem volt kedvünk megnézni a videón rögzített műsort....Nyolcadikban, ha minden körülmény úgy alakul, lesz még gálára mód, ráadásul akkor túl lesznek felvételin és minden más megpróbáltatáson, próbálhatnak nyugodtan....Remélem, akkor már jut jegy, biztos, hogy amint lehet venni, ott toporgunk a suli titkárságán....
Rékáék lazítanak mostanában. Írtak a szünet után kompetenciát két napon át, aztán jött az érettségi szünet, ami meglepetésemre csak azt jelentette, hogy délután kellett iskolába menni napi 3 tanóra erejéig. Pénteken pedig osztálykirándulásra mentek most Debrecenbe. A nagyszabású Rákóczis kirándulások után ez nagyon alap volt, elslattyogtak az állatkertbe, ahol szabadprogramot kaptak, aztán elcsípték a 4 órás vonatot és hazarobogtak. Kb. ennyiben össze lehet foglalni a kirándulást. Hogy esetleg buszt bérelnek és ki-rándulnak a városból két napra, az szóba sem jött. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, de nem is lényeg, talán majd jövőre már két napra is elmehetnek. Az biztos, hogy az ofő nem az a fajta lelkes szervező pedagógus...
Zalán is a héten kapott értesítést, hogy kirándulni mennek június 1-2-én. Hogy, hogy nem, ők is Debrecenbe fognak utazni és mint mindig, vonattal. Valamiért náluk soha szóba sem jött a buszbérlés, ami Rékáéknál olyan kényelmes volt és alap....Hogy mennyire jönne ki per koponya, busszal, azt nem tudom, és hogy milyen hajlandóság lenne megfizetni a bérelt buszt. Én azok közé tartozom, akik szánnának erre pénzt, mint ahogy Réka volt osztályában volt...Zalán osztálya sem szegényebb szociális rétegű, csak valamiért az osztályfőnök szűk budzsével számol. Persze még aznap hazajönnek, mert az aktuális ofők még soha nem vitték el őkeg két napra, pláne nem háromra....Viszont másnap Cserkeszőlőre utaznak a fürdőbe JÁRATOS busszal!!! Nem akartam hinni a szememnek, amikor olvastam a papírost. Hogy hogy fog járatos buszra 30 fő felférni, fogalmam sincs, de a sofőr biztos érdekesen fog a csipet csapatra reagálni....Mindegy, biztos megoldják valahogy. Bízunk benne, hogy addigra az időjárás is tavaszira fordul...
Amúgy a tanulmányokról inkább ne beszéljünk! Réka nem tesz erőfeszítést egyáltalán, de ezt betudom a kilencedikes kamaszlány gondolkodásának. Ami bíztató, hogy már több visszajelzés érkezett a tanáraitól, melyek értékelik a képességeit, gondolkodásmódját, ahogy következtet....aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég. Az biztos, hogy késő éjszakába nyúlóan nem szokott tanulni és állítása szerint a többiek sem a régi osztályából, sem a matekosok, sem a kéttanosok, sem a bikémesek. Nem mintha az rajtam segítene, ha tudnám, hogy más gyereke tanul, de mindegy. Amellett első gimiben annó én sem tanultam sokat, igaz, nem is jártam erős gimibe. Nyilván bosszant olykor, hogy nem tanul eleget, de mivel nagyjából hetedik óta ez a helyzet, ha nem is megszoktam, de valahol beletörődtem. Illetve Réka talán elég nagylánynak mondható ahhoz, hogy annyit tanuljon, amennyit akar. Ha nem akar, nem akar. Réka még mindig a szorgalmasabbik gyerekünk a kettő közül, sosem marad itthon felszerelés vagy felejt el dolgokat, reggel önállóan kel és megy iskolába, nem kér traszfert haza, kitartóan jár a nyelvsuliba angolra, szóval igazából panaszra nincs okom. Sok panaszra. Persze, lehet, hogy sírva fakadok,ha meglátom a bizonyítványát...
Netflixen a Firefly Lane új évadát néztem legutóbb, Szentjánosbogár lányok - nekem tetszettek az eddig évadok és ez a befejező is klassz volt, csak elég sokat bőgtem rajta, úgyhogy ilyen téren elég megterhelő volt....
Múlt héten megint végigszaladt rajtunk egy betegség hullám, pedig normál esetben április-májusban nem szoktunk dögrováson lenni. Csak hát ez megint egy barátságtalan tavasz, alig tudok bringával melóba tekerni, mert vagy hideg van reggel, vagy esik az eső, esetleg orkán erejű szél fúj....Én múlt pénteken éreztem magam nagyon kutyán, folyamatosan folyt az orrom és rosszul éreztem magam, ennyi volt a tünet. Este egy kád forró vízbe áztattam magam, majd bedőltem az ágyba Zalán mellé, aki éppen a mi ágyunkban nyomogatta a laptopját és többre nagyon nem is emlékszem. Hétfőre lerobbant Zalán, de szerdán ismét iskolába ment, hogy a kompetenciákat megírja. Ugyanekkor Tibi is kidőlt, durvábban, mint Zalán és még mindig nincs teljesen jól....Réka megúszta.
Jövő héten már ötödik hete járnak ide reggelente a Mesterek, szinte hiányozni fognak, ha egyszer nem érkeznek pontban reggel 7-re. (Nem, azért örülnék, ha kész lenne minden.) Dió is megszokta már őket, ha beugró ember van, azt mindig kiszúrja és megugatja az erkélyről. A múltkor arra lettem figyelmes, hogy lenn van a kutya, én engedtem le pisilni, de 5 perccel később folyamatosan ugat. Lenéztem és mit látok, reggelizik az egyik pasas és előtte ül a kutya és figyeli, hogy mi a menü. Akkorra már valahogy nem volt kedve ugatni Diónak....
Mindegy, elvileg a héten kész lesz a nemesvakolat is, elmehet az állvány, de nincs szűk határidő, nem bontják el az állványt, ha letelik az öt hét. Ez megnyugtató némileg. Járt nálunk a héten redőnyös is, mert a pár éves redőnyünk fogta magát és leszakadt egy este a hálóban.....A bádogos is dolgozott nálunk pár napot, szóval van itt sürgés-forgás rendesen.
Ja és ami fontos infó, ma újra méréseket végeztünk és kiderült, hogy Zalán elhagyott engem magasságilag. Nem hiába mondja mindenki újabban, hogy folyamatosan nő a gyerek, szemmel is látható. Még a múltkor egyforma magasak voltunk, erre kész, passz, már elhagyott. Ennek megfelelően elég jó étvágya is van. Nem fog ki rajta a spenótfőzelékem sem, igaz, nagyon finomra sikerült pénteken. Jövő héten szülinapot ünneplünk, Zalán is betölti a 13.-at.....az én drága kisfiam....:)
