Hangosan gondolkodom

Azaz inkább írásban gondolkodom. Lássuk csak, hogy állunk. 

- kettő darab gyermek, egy iskolás, egy ovis lefektetve. Villanyoltás időpontja: 21.30. Marha késő, de nálunk sajnos ez az alap. Holnap 21 óra a cél. 

- Zalánnal váltócipő (ami szandi) beszerezve

- Rékának fehér blúz kivasalva, kitűző a tárcámban, nyakkendő (ami sál) tudom, hol lóg, cipő a folyosón, harisnya(ák) a kanapén. Táskája bekészítve (írólap, tolltartó, üzenő füzet, sima füzet, tisztasági csomag.) Ez utóbbi nem....izé...pzs, kézfertőtlenítő, törölköző hibádzik. Lehet, holnap itthon is marad. 

- Zalán részére ágynemű, váltócipő, lepedő, fogkefe, ovis zsák, csere ruha, törölköző egy táskába összekészítve. 

- Saját magam részére ruha (szoknya és blúz) kikészítve, kivasalva. (Alig tudtam kitalálni, mit vegyek fel, hogy túl ne öltözzem a bulit, de alul sem....)

- Reggel Réka táskájába betenni az uzsonnás dobozt almástul és Dörmistül, illetve a kulacsot, melyben tea fog lapulni. Majd a nap folyamán, később valamikor remélem, víz. Holnap még nem dukál tízórai, úgyhogy reggel el kell vágtatnom a kisboltba is friss kifliért őfelségének. Szandi is kell a táskájába, ne az ünneplőben szántsa fel a suli udvarát. 

(Tök nagy a csönd a szomszéd szoba felől....csak nem alszanak?!)


Mit hagytam ki?

- Főnökömnek szóltam, hogy 9-10 körül érek be holnap a reggeli évnyitó miatt. Szerintem egyébként 9-re vége lesz mindennek. 2-3 vers, max 4, az igazgató bácsi megnyitja a tanévet (Jaj, de fog fájni! Mi a fene van velem?!), majd átvesszük a tankönyveket, átöltöznek a gyerekek játszósba az ünneplőből és máris kereket oldunk.

Még emlékszem milyen volt tavaly. Aggódás, folyamatos rágondolás....Hhhhh.....Az idei évben már több a rutin. 

Fúúú, nagyon álmos vagyok. És még csak 10 óra. 

Szerintem meg van minden. Asszem....az úszó cucc és a torna cucc még sehol nincs, illetve valahol a szekrény labirintusában keringenek, de talán azzal még ráérek. Vagy nem. 

Folytköv. a szülői értekezleten, ami szerintem szerdán meg is lesz. Csodálkoznék, ha nem. 

Nagyon vidám tanévet kívánok mindenkinek! Kis elsősnek, nagy elsős gimnazistának, érettségi előtt állónak, egyetemistának és mindenki másnak! Szülőnek és diáknak egyaránt. Eredményes, boldog tanévet nektek és magunknak! 

Elkiabáltam

Beismerem, elkiabáltam. Ezt az ősz dolgot. De a fene gondolta, hogy még augusztus végére bepaszíroz a Teremtő egy hőségriadót? :) Pusztító volt tegnap a hőség, úgyhogy a gyerekek pancsoltak is egy utolsót (?) mamánál és engedélyt kaptak 2 db jégkrémre is. A medencét már nem vettük elő, egy hektó víz kell kb. bele. Ha otthon lettünk volna, talán belemegyek. Mármint hogy elővegyük. Én a hűvös lakásban pihentek egész délután. Jövőre beszerzünk otthonra is egy kis pancsoló medencét (ha még akkor ott lakunk, ahol. Félek, igen.)

 

Marha felkészült voltam már július közepén-végén a tanszereket illetően, ehhez képest tegnap kaptam a fejemhez, hogy Zalán kinőtte a váltócipőjét. Illetve a tornacipőjét is. A váltócipő, mint olyan eddig komolyan eszembe sem jutott, talán mert a suliban majd csak október végétől kell (majd szólnak). Igen ám, de van még ovis tagja a családnak! Vasárnap ugye minden zárva, úgyhogy sakk-matt....Majd ma Tibivel vesznek egy szandit váltócipőnek. Ügyes vagyok, nem mondom.

 

Ma lesz még egy próba az évnyitóval kapcsolatban a suliban. Réka elszomorodott, mert azt a hat versszakot, amit megtanult, végülis, mint kiderült hárman szavalják. Én - bevallom - egy picit megkönnyebbültem, mert túlizgultam volna ezt a hat versszakot, lehet, hogy széket, repülósót, vizet, infúziót is kellett volna mellém adni, hogy ne dobjam el magam izgalmamban a nagy premieren. Így viszont hárman majd csak megbírkóznak azzal a pár versszakkal. Réka azzal ébredt tegnap, hogy bezzeg E. (Ő, akiazigazgatólánya) hibázott is többször, nem is veszi jó helyen a levegőt, mégis több versszakot mond, mint ő. Tibi szerint mindenki kettőt mond. Vagy egyet és a többit együtt? Már nem tudom. Na mindegy. Mondtam neki, hogy lényegtelen, amit rábíznak csinálja meg hibátlanul és szépen, a többi nem számít. Azért görbült lefelé a szája széle, nem lehettem túl meggyőző.

 

Szombaton volt Szolnok napja, ami egy egész napos rendezvény, több helyszínen, rengeteg programmal. Idén a lényeg számomra az volt, hogy  37 fok van, ráadásul Tibi délig dolgozott, úgyhogy én takarítás, rendrakás, szortírozás, szőnyegpucolás, mosás, teregetés projekbe fogtam, ami egy szúnyognak köszönhetően már hajnali hatkor elkezdődött és fél négykor végződött, amikor is lezuhanyoztam. Az ablakokon most sem lehet kilátni és van egy halom vasalnivaló, de egyébbiránt minden szekrényben rend van, és egyáltalán, mindenhol rend van és tisztaság. A lépcsőházat is felmostam, a ház előtt is söprögettem, a lépcsőfordulóban is rendet raktam. Ja és az összes cipőt (frissen örökölt és régebbi) kisuvickoltam.

 

Közben a fiúk Rékával javaslatomra ellátogattak a Járműjavítóba (a MÁV alá tartozik, szervizeli a vonatokat, ahogy tudom), ahol éppen nyílt nap volt Szolnok napja alkalmából. Volt ott működő gőzmozdony, IC+ vonat (vagymi), víztorony (régi ,de felújított), bemutató a cég történetéről és még sok más, amiről nem tudok beszélni, mert nem voltam ott. A gyerekek piros orcával (ugye nem volt ősz aznap) és két hatalmos lufival tértek haza. Zalán ki sem fogyott a szóból sokáig. Nagyon tetszett neki. Másnap reggel ezzel ébredt:

- Anya, olyan kár, hogy nem jöttél velünk megnézni a vonatokat....

- Ó, hiányoztam?

- Nem, csak nagyon érdekes volt....olyan jó volt...

 

Szóval szerintem megyünk jövőre is. Ha nem lesz ezer fok, én is ott leszek.

 

Ma pedig fél hétkor ébresztettem őket, hogy szokják a koránkelést. Csak Réka esetében jártam sikerrel. Zalán meg sem rezzent, pedig annyi puszit kapott és olyan hangos volt  a Chuggington....Hát majd holnap élesben. Fél nyolc körül a suliban kell lenni Rékával. Jaj, úgy sajnálom, hogy véget ért a nyári szünet......!