2012. március 19., hétfő

HH

Jaj, de csodaszép volt ez a négy nap! Úgy kellett, mint egy falat kenyér, szívtuk magunkba minden percét és úgy éltük meg, mint egy mini nyaralást. Már egy héttel ezelőtt, vasárnap készültem rá, számoltam a napokat, mint egy gyerek, hogy csak három munkanap, három nap ovi és itt a hosszú hétvége. Ennek megfelelően 15-én, csütörtökön rengeteg energia zubogott bennem, egy halom házimunkát magam mögött sikerült tudni. Később Réka kérésére biciklire pattantunk (Zalán motorra, Tiborom lábbuszra) és nyakunkba vettük a környéket. Nagyjából öt-hat éve, hogy két percnél többet ültem bicaj nyeregben....és ezt estére meg is érezte az alsó fertályom. A játszótérnél megálltunk egy kis játékra, egészen addig, amíg Zalán immáron elviselhetetlen mértékben követelni kezdte, hogy menjünk motorozni. Így hát hazacsorogtunk, ebédeltünk és itthon töltöttük, ami még hátra volt a napból. Idén odáig "süllyedtem", hogy meg sem néztem, milyen ünnepi rendezvények vannak városszerte és egyáltalán semmilyen március 15-re akár távolról utaló programra sem mentünk el. Hmmm. Remélem, ez változni fog jövőre....mert mégiscsak nemzeti ünnep volt.

Pénteken Dunakeszire utaztunk a bátyámékhoz, ott találkozott a szűk család apraja és nagyja. Nagyon szép napot töltöttünk itt, volt jóízű ebéd, még jólesőbb beszélgetések, gyerekekben gyönyörködés bőven. Este 8 órát közelítette az idő, amikor a gyerekeket képesek voltunk autóba rakni és haza indulni. 

Szombaton a nagybevásárlást követően M. mamához furikáztunk, ott ismét élveztük a finom, meleg időt, Réka a kerékpárját. Kacsákat etettünk volna a Tiszánál, de kiderült, otthon maradt a kacsáknak szánt eledel, pffff....A kacsák tök csalódottak voltak. Réka kerékpározott, amíg úgy elfáradt, hogy nem leszállt róla, inkább ledőlt, mint egy páncélos lovag, merev tagokkal.


Ha már Rékát említem, én nem tudom, mi ütött ebbe a lányba a hétvégén, de extrém hisztis napokkal örvendeztetett meg minket végig. Szófogadatlan volt, hisztis és általában semmi nem volt jó neki, amit elterveztünk. Így maradt el a szolnoki vadaspark + játszótér látogatás, mert neki elmondása szerint nem volt kedve hozzá. Hát jó, semmit nem szabad erőltetni, a vadaspark sem zár tán be mostanság, majd megnézzük legközelebb....


Zalán rádöbbentett bennünket, hogy a langyos idő előcsalogatta a szúnyogokat is. Negyed óra sem telt belé, két vérszívó is meglátogatta fincsi homlokát....ő pedig nem értette, mit csinál rosszul, hogy mindketten "lekevertünk neki egyet" Apával, hogy a vérszívót kinyírjuk....Ennek ellenére pont két piros púp éktelenkedik szépséges homlokán, éppen a szemei között.

Vasárnap L. mamaék következtek, ahol - hasonlatosan az előző napokhoz - ismételten egyik finom falatot a másik után tüntethettük el. A helyi játszótérre is kilátogattunk, de idő előtt távozni kényszerültünk, miután Zalánt nem tudtuk lebeszélni róla, hogy kavics zuhatagot zúdítson kisebbekre és nagyobbakra egyaránt a büdös kölke. 


A hétvégén autót is vezettem, mamáékhoz és haza (kb. 40 km). Összességében jól ment, jól ment, nem mondom, hogy rosszul ment...bár a hídnál, a körforgalomnál Tibi leizzadt, amikor némi habozás után mégis úgy döntöttem, az a másik autó odébb jár még, behajthatok a körforgalomba. Szerinte túl közel volt.....És hazaérkezve a leparkolást sem vállaltam be, nehogy felkenjem a kocsi dísztárcsáit a patkára....Nagyjából 80 centire álltam meg az út szélétől a (nekem) vaksötétben, aminek Tibi nagyon örült.  


A Keszin készült képekből teszek fel egy párat.



Egész délután Rékát kergettem a pulcsijával. Eredménytelenül.

 Zalán volt az egyik, aki még nem nőtte ki a minicsúszdát.

Én


Höhöhö....és még van, aki azt mondja, hogy Zalán rám hasonlít. Szerintetek? :))


A Lányok: Réka és Dalma


A Fiúk: Ákos és Zalán