Pénteken este még csak kapart a torkom, szombat reggelre fokozatot váltott és gyilkosan fájt , de ami még rosszabb, az arcüregem is bejelentkezett. Viszont meg tudtam főzni az ebédet. Vasárnapra reméltem, hogy jobb lesz a helyzet, de minden csak meredeken rosszabb lett. Egyenesen nyomorultul éreztem magam, minden porcikám fájt, a bőröm érintésre is, úgyhogy nyaaaaffff.... influenza vagy covid vagy valami vírus, ki tudja. Mikuláskor voltam utoljára lerobbanva, bár akkor inkább a gyomrom, úgy emlékszem....ami annyira nem is volt régen, de annyi kórság és nyavalya vett körül mostanában, a gyerekek is hazahoztak finomságokat, hogy nem is csoda - újabb betegszabi. A háziorvossal nem beszéltem, de nagyon nem is volt rá igényem, ha rosszabbul lennék, majd felhívom (de remélem, nem lesz ilyen...)
Nem akarom elkiabálni, de egész jól érzem magam.... azért nyugtával dicsérem a napot. Szedek mindenféle vitamint, rengeteget iszom és igyekszem pihenni. Mondjuk, elég gyorsan elfáradtok, süteménysütésbe vagy bonyolultabb konyhai műveletre alkalmatlan vagyok. Reggel a Gilmore Girls egyik epizódja alatt zoknikat pároztattamm, összegyűlt egy nagyobbacska kosárnyi...de leizzadtam, kidöglöttem, úgyhogy nem végeztem teljesen. Tibi szerint viszont semmi bajom, mert túl élénk vagyok és túl sok teendőre emlékeztetem egy dolgos hétköznapon-munkanapon. Pl. hogy Réka szemcseppjét / krémjét el kellene hozni a patikából. Jó, hát Tibi mondta, hogy el fogja felejteni fél óra múlva, én csak emlékeztettem jó feleség módjára.
Réka is itthon van egyébként, mert a szeme nem teljesen oké, van is időpontunk dokihoz, még odébb, jövő hétfőre.... Hajnali hétkor így aztán írtam doktornéninek, fotóval illusztrálva a helyzete.... és válaszolt rá meglepetésemre, hogy tett fel a felhőbe gyógyszert, pedig beutalót vártam, vagy valami indikációt, hogy nyomuljunk be a rendelőintézetbe, de úgy kb. rögtön....Szóval Réka még holnap itthon tengődik (törire bejelentkezett telefonon keresztül), szerdán remélhetőleg újra iskolaképes...Ma viszont sütött gofrit, juharsziruppal és tejszínhabbal, ami isteni volt, biztosan egy lépéssel közelebb vagyunk a gyógyuláshoz...
