2016. május 31., kedd

Ez volt a kedd


Ma nem dolgoztam, egy marketinges tréningen vettem részt. Klassz volt, kicsit fura volt padban ülni, de kaptunk félidőben ebédet és odafigyeltek a kényelmünkre, úgyhogy minden rendben volt. 

Tegnap megvolt Réka szolfézs vizsgája, csillagos ötösre sikerült. Ez az egyetlen tartárgy, amire egyáltalán nem készültünk és én sem mozdítottam meg a kisujjam sem, hogy felkészítsem. Konkrétan azt sem tudom, mit tanulnak, nehéz is lett volna. Ahogy mentem érte, akkor következtek a bonyodalmak. Érdeklődtem ugyanis, hogy mi a helyzet a furulya tantárgy vizsgájával, ami a szolfézs után lett volna. Réka vonogatta a vállát, hogy hát azt nem tudja, az nem volt. Furcsálltam, de gondoltam, R. néni biztosan átrakta másik napra.  
Itthon írtam neki üzenetet, hogy mikor lesz az utolsó óra, merthogy meg akartam lepni egy apró ajándékkal, ezt persze nem írtam meg neki. Válaszolt is készségesen, hogy a tanévnek a vége, a vizsga az utolsó lépés. 

Késő este néztem meg a telefonom, ami egyébként nem szokott a táska aljára süllyedni, de most onnan bányásztam elő. R. írt nekem üzenetet, hogy reméli nem beteg Réka, miért nem volt jelen a furulya vizsgán? Új vizsgaidőpont másnap 2-4 között. Mi a búbánat van??? Éjjel 11 felé még rám írt, hogy nem volt Rékánál az üzenője (a zeneiskolás), úgyhogy a kottás füzetbe írta fel, hogy pontosan mikor és hol lesz a vizsga. Igen ám, de Réka nem vette elő a kottafüzetét egyáltalán. Egész szerdán azt magyarázta Rékának, hogy a szolfézs vizsga után át kell mennie a zeneiskolába a másik vizsgára. Réka azonban erről nem mesélt nekem, én ugyan tudtam a két vizsgáról hétfőn, de arról nem, hogy az egyik nem a saját suliban lesz. Eszembe sem jutott. Hát szép kis kommunikációs katyvasz, nem mondom! 

Mindegy, ma levizsgázott (gondolom). Fáradt, ezen az sem változtat, hogy nem tanulunk itthon, szabad a késő délutánja, estéje. Ettől még ma is lenyomtak egy szorzótáblás dolgozatot, de új anyag híjján ennek mi értelme, én nem tudom. Környezet az egyetlen, amiből még pörögnek, a sok tagozatos dolgozat miatt legalább négy óra elmaradt. Azért jövő héten abból is megírják a témazárót, gond nélkül. 

Réka nem várja a vakációt, úgy emlékszem már tavaly sem várta...:) Azért nem féltem, valahogy majd elüti az időt. Még nem tudom, eljövök e szabadságra a két kézműves tábor között, lesz ott két hét egyhuzamban....az is lehet, hog csak augusztusban leszek szabim. Elvégre ez még csak a 3. hetem. Majd meglátjuk. Az ideális az lenne, ha legalább 6  hét szabit kapnék ilyenkor, azt sem bánnám, ha fizetésnélküli, csak tudjak vigyázni a gyerekekre...no majd megoldjuk. Így vagy úgy. 

Na megyek, nagyjából összerámolom, mi minden kell Rékának az erdei iskolába. Holnap ne kelljen felforgatni x és y cucc után a kéglit. Vagy indulás előtt, reggel....A vacsora meggyszósz lesz friss meggyből, főtt krumpli és rántott csirke falatok. Friss kenyeret is vettem és behűtök némi bodzaszörpöt. 

2016. május 30., hétfő

Molly



Minden akkor fordult rosszabbra, amikor Zalán szülinapját ünnepeltük múlt héten. Aznap már nem mászott fel többé a lépcsőn. Oda, ahogy az elmúlt 14 évének legjavát töltötte. A bejárati ajtóhoz. Lebénult a hátsó két lába, gerincbeteg, tudjuk február óta, talán kicsit korábban is. Nem is tudok mit mondani.,,, 

Anyukám végigsírdogálta a múlt hetet, én nem tudtam, kit sajnáljak jobban, anyut vagy a kutyát. Pénteken még utoljára sokadszorra elvittük Mollykámat az állatorvoshoz, hogy találjon ki valamit. Kapott egy erős szteroidot, majd a megjegyzést, hogy készüljünk, készüljünk a legrosszabbra....Innen nem szokott lenni visszaút. Amikor pénteken elbúcsúztam tőle, tudtam, hogy utoljára látom. Rettenetes volt. Elvonszolta két élettelen lábtát a kapuig, ott ücsörgött a fűben, mint akivel minden rendben és szép az élet. Hisz úgyis nem sokára következik a vacsora. Enni pedig nagyon szeret a Molly. 

Az utat Szolnokig végigbőgtem, szó szerint. Kb. 20 perc alatt értünk vissza a városba. Molly volt az első kutyám. Egy nehéz életszakaszban vettem, amikor pont egy reménytelen kapcsolatban tengettem a napjaimat. Hat hetes volt, amikor egy forró júniusi délutánon elhoztuk a tenyésztőtől. Körösvölgyi Edina volt a törzskönyvi neve, az E betűs alom oszlopos szukája volt ő. Gyönyörű formás kiskutya, élénk és roppant jóllakott. Arany színű cocker spániel. 

Anyám amikor meglátta, biciklire pattant a negyven fokban és valami hivatalos ügyre hivatkozva bekerékpározott a városba. Azt hittem, meghal valahol agyvérzésben az úton és akkor csakis én leszek hibáztatható, de nem , túlélte. Apám nem sokat mondott, annyit ,hogy nem vagyok normális, amiért kutyát hozok a házhoz. Persze hamar megbarátkoztak vele, nem is lehetett őt nem imádni. Volt számos csínje, egyszer pillanatragasztót evett, máskor a locsoló ragadt a fejére....Egész felnőtt koráig nagyon szeretett pancsolni. Akár egy kacsa. Séta közben úgy húzott, hogy öklendezésig lefojtotta magát, hámot kellett vásárolni neki, úgy sem ment minden simán. Imádta a nagy sétákat, közben az orrát szorosan a talajhoz nyomta. Lógtak a fülei, olykor meg is botlott bennük. Egy időben minden nyáron menetrendszerűen toklász ment a fülébe, amit az állatorvos könnyű altatásban szedett ki.

Talán másfél éves volt, amikor elköltöztem otthonról Tibihez, figyelmen kívül hagyva némiképp, hogy felelős vagyok azért, amit megszelídítettem....

14 év nagy idő egy kutyának, szép élete is volt, mindent megkapott, amit csak kívánhatott. Finom falatokat, szerető pótgazdikat, kertet és szabadságot. Sétákat, gumikacsákat, jutalomfalatokat, simogatást, engem....valamilyen szinten....Szerettem, ahogy tudtam, és amennyire tőlem tellett. Tudom, hogy háttérbe szorult, amikor megszülettek a gyerekek, bár ő nem okolt soha, csak nézett rám lihegve az árnyékból, tisztes távolságra a babakocsitól és benne Rékával....szerintem tudott mindent. 

Kimondhatatlanul fáj, hogy ma eldöntettetett, szerdán elaltatjuk. Most is kicsordul a könnyen. Az én drága egyetlen kutyám....Üres lesz nélküle az udvar a szülői házban, oda lesz egy családtag, egy drága, imádott családtag. 





Öreg kutya nem vén kutya

Most mondjam, hogy semmi nem olyan, mint amikor még apám élt. Molly nélkül is egy kicsit kevesebb leszek ...





2016. május 29., vasárnap

Nyár van, nyár



Tagadhatnám, de minek, főleg egy immáron zárt blogban: UTÁLOM a nyarat. Tudom, elenyésző kisebbség vagyok, aki így gondolja, ettől még tény, ilyentájt, ahogy az első harminc fokok ránk köszöntenek, elkezdek vágyódni Finnországba.  Lehet Svédország is, egyremegy, az a lényeg, hogy 28 foknál több egyáltalán ne legyen. Még jobb, ha 24 körül lebeg a hőmérséklet. 

Igyekszem a jóra koncentrálni, pl. hogy gyorsan száradnak a ruhák, illatosak a hajnalok és hamarosan itt a nyári szünet. Van eper, lassan cseresznye és zöld a határ, zöld a mező. Az új gyógyszeremnek köszönhetően még allergiám sincs, bár két hete még úgy néztem ki, mint aki kisírta mind a két szemét illetve folyamatosan kisírja. Este sokáig világos van és korán hajnalban sem kell sokáig várni a fényre. Csicseregnek a madarak, fiókák kelnek ki a tojásból, fagyit lehet enni jégkrémmel ameddig az ember torka vagy a zsebe bírja, a vége mégis mindig az, hogy utálom a nyarat, ha túlságosan meleg van. 

A gyerekek klassz barnák köszönhetően egyrészt a nyitott uszodának és a ridegen tartott óvodásoknak, akik napi 2-3 órát simán eltöltenek a kevés árnyékot nyújtó ovi udvaron. Réka és Zalán úgy néznek ki az apjuk mellett, mint aki most tért vissza a nyaralásból....

A hétvégén (sem) nem tanultunk semmit, ezt talán már sorozatban a harmadik??? ilyen hétvégénk. Na jó, a környezetet átolvastuk, csak hogy tudjam, mi a tananyag, de olyannyira képben volt Réka, hogy nem volt mit tanulni igazából. Sütni, főzni nem volt kedvem semmit, leszámítva néhány palacsintát és egy kondér paprikás csirkét. Persze játszottam a bejárónőt is a saját lakásomban, azt nem lehet elkerülni. Vasaltam 3-4 órát, mostam, teregettem, mostam, teregettem, pakolásztam ésatöbbi....

Gyereknap alkalmából sok szeretettel választhattak ajándékot a gyerekek a bevásárlás során....illetve este kapnak egy fagyit. Van az az elmélet, hogy élményeket adunk nekik ajándékba gyereknapra, nem ajándékot. Ettől most eltértünk, mert Tibi végigdolgozta a szombatot is illetve a sergős, dodzsemes bulihoz vasárnapra nem volt kedve senkinek a felnőttek közül. Ez van. Túlélek egyelőre most és még pár hétig biztosan. Vettem vitaminokat, hátha attól nem leszek folyamatosan fáradt és feszült, de tisztában vagyok vele, hogy nem egészen a vitaminokon múlik az egész.

Jövő héten csütörtökön ballagás és évzáró, akkor köszönünk el az óvónéniktől. Nálunk úgy van, hogy megajándékozzuk őket közösen, megköszönvén a három évet. Hiába maradunk jövőre is, nem tudni, hogy pontosan ők maradnak e hárman. Ha tudnánk, azt mondanám, ballagtassanak a ballagók. Mindegy, végülis az a kicsi összeg, amit beadok hármójuknak, nem akkorra, hogy sajnálnám a pénzt az ajándékukra. Azt találtuk ki, hogy veszünk 3 tányért, amelyiknek a szélére felfestik a gyerekek nevét és jelét, majd kiégetik. Ez a kreatív része, persze lesz virág és utalvány egyaránt. Lehet, hogy a tányérhoz való készlet egy-egy darabját is megkapják.

A leköszönő tantónénik ajándéka is ki van találva, ők Media Markt utalványt kapnak. Valaki megsúgta, hogy annak örülnének, ha jól emlékszem 15 000 Ft értékben. A kreatív rész egy album a gyerekek fotóival és rajzaival. Ott is lesz virág és ezesetben könny is, bár remélem, nem fogok bőgni....Hogy mit gondolok ezekről az ajándékokról, nem fejtem ki, bár lenne véleményem. 

A másik oldal a ballagók ballagtatása. Na ez sem volt piskóta, amikor végig olvastam mi mindent írogattak a zárt facebook csoportban....Úgy indult, hogy az óvónéni megkért, hogy Tibi nyomja már meg ilyen meg olyan matricákkal a leendő tarisznyát. Aztán a szülőin kiderült, hogy nem sima tarisznya lesz, hanem fokosra akasztott pöttyös zsákocska. Ezen én nem voltam ott, úgyhogy csak azt hallottam, hogy valamely szülő mégis ragaszkodik a tarisznyához. Olyan szinten, hogy megvették és megvarratták az anyagot, csak hogy azt is a ballagók nyakába akaszthassák. Az első gyerekes ballagós szülőket megértem, végülis a második gyerekeseket is....bár nem látom magam, ahogy megveszem a posztót, csak hogy olyan tarisznyája legyen a gyeröknek, mint amilyen ÉN megálmodtam szívem magzatkájának az ovis ballagására....Mindezt csak úgy érdekességként írom. Hogy ilyen is van. Mert szerintem is nagy dolog az oviból való elballagás, bár az óvónénik ezt mindig tagadják minálunk. Igenis hatalmas lépés a kis életükben és a családéban is. Milyen tarisznyát kapnak? Bevallom, ez a része nem izgat. 

Jövő hétre nem túl jó időjárást jósolnak....Hm...remélem, az erdei iskola nem torkollik majd dagonyába! 


2016. május 28., szombat

Rémes reggel



Csütörtök reggel késésben voltam az irodából. Már csak 20 percem volt 8 óráig és még nem vettem reggelit (és ebédet) a kisboltban. Úgyhogy, gondoltam, jobb lesz, ha belehúzok a pedálba. Nyeregbe pattantam, aztán élveztem (volna), ahogy suhan alattam a két kerék. Egészen addig, amíg hirtelen lelibbent a vállamról a táskám és az a küllők közé szorulva villámgyors megállásra késztetett. Anyavalyába! Mekkora állat lúzer vagyok! Majdnem a sarokról rángattam vissza a bicajt a ház elé, az első kereket a levegőbe emelve, hiszen az nem gurult, mert megevett egy esernyőt. 

Még egy percet sem dolgoztam aznap, máris pihegtem és izzadtam. Felcsengettem, mire Tibi kidugta a fejét az erkélyen, majd élő kérdőjelet formált. Megkértem, hogy legyen olyan jó, szaladjon le, mert némiképp gondban vagyok. Persze hamar lenn termett, majd megvakarta a feje búbját. Sajnos a kereket le kell venni, különben oda lesz pár küllőm. Becibáltuk a kerékpárt a kapu alá. Akkor már csak negyed óránk volt nyolcig. Mivel még Réka sem volt suliban, sejtettem, hogy ebből sok jó már nem származik. Felcsengettem újfent, ezúttal Rékának, hogy vegye a táskáit és jelenjen meg a földszinten. Nem jött. Ekkorra baromi türelmetlen lettem.

További öt perc kínlódás után be kellett látni, hogy ebből nem lesz aznap kerékpározás, valamint, hogy menthetetlenül elkések. Én meg utálok késni, főleg munkahelyről, különösen egy új munkahelyről....Gyorsan felszaladtam Rékáért, aki még mindig ott tollászkodott az előszobában, mint egy kislány, aki a hercegre vár fehér lovon. Hogy ő se maradjon ki az idegbajból, kapott pár csípős megjegyzést, mondtam neki a magamét, amíg a földszintre nem értünk....

Értetlenül álltam Tiborom döntése előtt, de el kellett fogadnom, hogy a suliba sem kocsival megyünk, bár ott villogott a járgány a ház előtt. Hanem gyalog!!! Mi van? Tibi szerint a suli pont ugyanolyan közel van gyalog, mint kocsival, hiszen a suli előtt úgy sem lehet parkolni, szóval annyi erővel mehetnénk a saját kis lábacskáinkon. Rövid bambulás után kénytelen voltam becsukni a számat és kapkodni a lábam a többiek után. Végül mákja volt Rékának, mert elmaradt az első óra, a német. Kezébe nyomtuk a táskáját és csókot az arcára, aztán menekülésszerűen távoztunk a suliból.

Féluton a kocsi felé (ami ugye a ház előtt állt hűségesen) eszembe jutott a céges telefonom, meg hogy csak szólnom kéne így két perccel nyolc előtt a főnöknek, hogy nem leszek ott időben. Először nem is találtam a táskámban a nyomorult telefont, majd mégis, de mit írt ki? Hogy azonnal kikapcsol alacsony töltöttség miatt. Odasóhajtottam Tibinek, hogy kardomba dőlök, felmondok és idegösszeroppanást kapok egyszerre. Tibi nevetett, vele én is kínomban.

Végül 10 perc késéssel sunnyogtam be az irodába (két zsömlével és egy túrós táskával a tatyómban), szerettem volna láthatatlan lenni. Persze sem az időpont, sem fuvarosom (vagyis Tibi) nem kerülte el az illetékes figyelmét. Nem szólt semmit. Hát az ilyen reggelektől őszülök rohamosan! 

A suliban minden rendben Rékával, kikapta a nyelvtan féléves dolgozatot, ahogy a környezetet is, mindkettő nagyon jól sikerült, 100%. Ha a matek témazáró is ötös lesz, akkor kevés dolog ronthatja le a kitűnő bizonyítványát. Azt igértem neki, választhat magának majd ajándékot x összeg fejében. 

Egy utolsó nagy  rohamot indítok a pirospontok és zöld pontok ellen a  hétvégén, aztán majd a számolási és beíratási határidő előtt futok még egy kört persze. Múltkor 9 ötös nem volt beírva, mostanra ez 7 körül van plusz még amiről nem tudok. Jaaaj.

Zalánéknál jövő héten lesz a ballagás és évzáró. Mivel 7-8 gyerek ballag csak a 24-ből és Zalán nincs köztük, hát részemről nincs izgalom. Max. hogy ne késsek el aznap vészesen. Az óvónénik kiadták a versét, - amit persze nem egyedül mond, azt nem merték megkockáztatni, hanem egy ballagó fiúcskával. Az majd szaval, Zalán meg hallgat, tavaly is így volt - hogy tanulgassuk itthon. Komolyan, legközelebb megkérnek rá, hogy vigyázzak már a gyerekre, míg ők óvónénit játszanak....illetve írjam meg a heti nemtudomén milyen adminisztrációs jelentésüket, mert nem érnek rá. Jól van, tudom, mindig morgok...

Egyébként ez egy pocsék hét volt. Többet várok a következőtől, de félek, hiába!






2016. május 25., szerda

Borítékban - felvételt nyert



Mikor múlt héten csütörtökön mesélt Tibi a legújabb megbízásáról, már tudtam, hogy ez keserves lesz. Mármint NEKEM, nekünk...Aztán ez az érzés némileg csitult a hétvégén, mert még csak a tervezgetési fázisban mocorgott és forgolódott Tibim, ám azóta full fordulatszámon dolgozik, hogy legkésőbb vasárnapig kész legyen a kivitelezés. Szóval nem sokat látunk belőle, ma például talán haza sem jön aludni. Jó, nem?

Hát szóval tagozatos dolgok. Tegnap reggel igazgatóbácsi levonult x számú borítékkal és kiosztotta azt a gyerekeknek. Mindegyikben benne találtatott, hogy az adott gyerkőcre milyen osztály vár, A avagy B. Tagozat vagy nem tagozat. Igazából nem az volt a kérdés, hogy tagozatos lesz e vagy nem, hiszen ha lett volna ilyen dilemmám, nem is íratom ebbe a suliba. Inkább, hogy milyen eredményt ér el. Igaz, ez senkit nem érdekelt kb. rajtam kívül. Ilyen szempontból elmondhatom, hogy csalódás volt gyakorlatilag minden dolgozat, de különösen a harmadik. Egyelőre nem tudtam megtanítani Rékának azt, hogy átnézze a feladatot, átszámolja, átolvassa. Talán majd jövőre jobb lesz ebben. Nem tudni, hogy mennyire elöl végzett, mert hogy ezt egyáltalán nem is hozták nyilvánosságra. Mindenesetre nem írt olyan jókat, mint szerettem volna vagy amit "kellett volna"...ez pedig bennem volt még azon a délutánon is, hogy hazahozta a borítékot és elolvashattam, hogy jövőre tagozatos lesz, a német nyelvet emelt szinten tanuló....Lesz egy középfokúja nyolcadikra kb. vagy ha ügyes, akkor felső is akár. Ez utóbbi nem cél.

Egyszerre éreztem azt, hogy megkönnyebbülhetünk, mert végre nincs több tagozatos doga, végre vége, túléltük és még másik sulit sem kell keresni vagy lakcímkártya után rohangálni. Az is elöntött, hogy milyen piszok nehéz volt ez az év, mennyire belefáradtam. Főleg a második félév és hogy mennyire ugrásszerűen nehezebb volt, mint az első. 

Rékáék elköszönnek 9 osztálytársuktól és jön helyükre 10 a másik osztályból, így 31-en folytathatják a tanulmányaikat a 3 B-ben. Nem tudom, lesz e olyan az osztályban, aki nem kitűnő 2 év végén, szerintem nem sok...Persze ez sem jelent semmit. 

A héten megírták a matek témazárót, tegnap és ma is írtak magyarból. Lassan elcsendesednek majd a számonkérések, talán a környezet lesz az utolsó, amiből még júniusra marad valami. Jövő csütörtökön és pénteken erdie iskolában lesznek a Vackor Várban, valahol Kecskemét mellett, Hetényegyházán. Biztosan remek lesz, ha el nem mossa az eső őket. Ma teszem azt, háromszor zuhogott. 

Én annyira fáradt vagyok, nem tudom elmondani. És vár rám valahol, valamikor egy köbméternyi ruha kivasalása, amivel két este sorozatban nem tudok szembenézni....

2016. május 24., kedd

Izgi

Folyik az eredményhirdetés a suliban....

Persze nem vagyok ott.

Közvetíthetnék online...

2016. május 23., hétfő

Ámokfutás



Ma csak délig dolgoztam, akkor véget ért a nyugalmam, hehe és elkezdtem cikázni A-ból B-be majd C-be...Huh! Először is a buszról leszállva vitt a vérem és az ösztönöm a suli felé, hogy megtudjam, hogy produkálta magát a leánykám az utolsó tagozatos dolgozaton. Azzal léptem be az titkárságra, hogy na vajon ezalkalommal mit szúrt el az én kis drágám és ugye megadatik nékem, hogy akármit is, attól még tagozatos lesz Lujzám. Mármint Rékácska. 

Az illetékes tantónéni közölte, hogy most nem tudja megmutatni (legalábbis még 10 percig nem), mert megy ebédelni. Én így értettem. Hát oké. 10 perc nem a világ, vasalgattam a vonásaim, hogy a póker arcom megmaradjon. Majd visszalépett, hogy úgy is lehet ám, hogy ÉN megnézem a dolgozatokat, ő meg nem fűz hozzá kommentárt, hanem szépen levonul az ebédlőbe. Belementem. Később kiderült, hogy azért pár keresetlen szavam lett volna a pontozáshoz. 

Szóval egyedül maradtam a feladatsorokkal. Hoppá! Azon gondolkodtam, vajon be van e kamerázva az iroda. Elsőként a németet láttam, ott egy pontot veszített, valami mondatra rosszul válaszolt. Forgattam a szemem képzeletben, mert sok mondatot nem tanultak, hogy kavarhatta volt bűntelenül a szezont a fazonnal. Bánja kánya! Jött a szövegértés, ami kivételesen hibátlan lett. Majd a tollbamondás. Itt azt hiszem 5 pontot elszórt, mert egy helyen kitett egy kérdőjelet, amit nem kellett volna. A többi hiba - kapaszkodjatok meg - nem tetszett a tantónéninek (nem tudom ki javította, nem saját tanerő) a K betű, ahogy kanyarítja Réka. Szentigaz, szóltam már rá, hogy az a kis farkincát gondosan húzza le a vonalra, nem nagyvonalúskodjon! 4 pontja bánta, mert 4 kifogásolnivaló K betűt ismert fel a tanítónéni. Némileg csikorgattam a fogam, igazsgátalannak tartom, de mivel az összpontszám %-os aránya 94%-ra jött ki, hát inkább hallgattam. No meg max. a falnak beszélgettem volna, ugyebár. Na mert nem is mondtam a lényeget, 94%-ot ért el a királylány, ami egész jó. Sőt, remek. Ha nem tudnám, mik voltak a hibái. Később, hazafelé azon tűnődtem, ha neadjisten beleszorul a dolgozatba még fél tucat sánta K, akkokr további hat pontot levon a remek magyartanár? Érdekes. 

Matekból talán 3 hiba csúszott be (18:2=6, áááááá), egy másik feladatban egy átváltást nem vett észre (mértékegységek) , a harmadikra nem is emlékszem. Ennyi, vége, kalap, kabát. Holnap délután hivatalos levélben állítólag megkapjuk, ki jut be tagozatra, ki nem. Borítékolom, hogy 32 fővel indul jövőre a 3 B és abban ott lesz mindenki, aki számít. Ám értek már engem meglepik  bőven, úgyhogy nyugtával, csak nyugtával.....

Innen elgaloppoztam Zalánért az oviba, onnan haza, mert már kopogott a szemem az éhségtől. Onnan a rendelőbe, ahol kiderült, hogy egész máshol kellett volna várakozni a szurira. Végül csak célhoz értünk, levadásztak bennünket rendelőn belül. Zalán teljesen úgy viselkedett, mint egy fogyatékos kétéves, áh, nem is bosszantom magam rajta. Bár péntek estére belázasodott és még szombaton sem volt toppon, számomra kérdéses volt, hogy megkapja e az oltást....de megkapta, mint minden hat éves. Egyetlen nyikkja sem volt a tű becsapódásakor, egyetlen szempillája sem rezdült. Pedig baromi sok és hosszú szállú van neki. 

Innen ki a nevtanba, ám útközben lerobbant a busz. Még jó, hogy a város közepén, pont egy buszmegállóban. Zalán teljesen izgalomba jött. Végül csak odaértünk, I. nénivel óra, közben elropogattam a fogyókúrám keretében egy kis zacskó mogyorót a nevtan udvarán és az embereket figyeltem, akik a kerítésen túl, a járdán baktattak a saját dolgukat intézvén. 

Itthon Réka azzal fogadott, hogy holnap matek témazáró nagydolgozat és magyarból is írnak a legutolsó témakörből, a mondatfajtákból. Ezzel immár hivatalosan is befejezték a másodikos tananyagot, bár elvileg ugye bár múlt csütörtökön is ez volt a helyzet. A két dolgozat hallatán hullámoztam egyet örömömben és míg én főztem, hagytam Rékát házit írni. Vacsora, fürdés....és most leragad a szemem, úgyhogy irány az ágy. Jó éjszakát, gyerekek! 

2016. május 22., vasárnap

Zalán hat éves lett



Szerda este töltötte be a legényke a hatot. Ennek alkalmából édes kis csipke álmokat szövögettem arról, hogy kap egy meglepi mini tortát, csokisat, gyertyával aznap este, amikor tényleg született annak idején. Végül ebből nem lett semmi. Sok puszit és ölelést viszont nyomtuk neki, valamint reggel ébredéskor egy ajándékot. Csak addig tűnt úgy, hogy nehezen ébred, ameddig ki nem ejtettem a bűvös szót: Ajándék.  Star Wars figurás kisautók bukkantak elő a csomagolásból, Csubakka (vagymi....bocsánat, hogy nem tudom leírni nooormálisan) és a két robot a régi részekből R2D2 és a....izé...a másik, no. Helyes, mutatós darabok. Egy kis űrrepülő is tartozott a csomaghoz, azt Zalán magával is vitte az oviba.

Szombat reggelre "lerobbant" a kutyám, Molly, aki immáron alig tud ráállni a hátsó két lábára. Inkább nem tud, mint tud, így aztán azzal együtt, hogy anyut behoztuk a városba, még a kutyára is ránéztünk....A szívem szakad meg érte, hiába 14 éves. Én a kölyökkutyát látom benne, ugyanazt az ebet, akit 10 éve vagy akár 13....Molly állapotának rosszabbra fordulása árnyékot vetett az ünnepi napra. 

Dél körül elhoztuk a tortát a cukrászdából és megkértem Tibit, hogy az ajándékboltból is fuvarozza haza a lufikat, meg van beszélve. Ha jót akartok magatoknak, az egyszer már leengedett fólia lufikkal nem terveztek nagy jövőt. Azt találtam ki, hogy majd azt a nagy repülős lufit újra feltámasszuk némi hélium segítségével. Igan ám, de a lufi eresztett, így aztán a várt kitörő öröm elmaradt. Réka viszont vidoran hazasétált egy lovas lufival, ami magasan lebegett a plafon körül,míg Zaláné fáradtan törekedett volna a padló felé. 

Zalán nem panaszkodott, bár nyilván bántotta a dolog, mert nem tartott a bandával a közeli autó szalonba Mustang-ot tesztelni és nézegetni. Vigasztalásul mama átnyújtotta neki a maga ajándékát. Egy Addictaball nevű "okosjátékot" vett neki mama és egy állatos memóriajátékot kis homokórával, szerintem szeretni fogjuk. 

Idén először cimborát is hívtunk a szülinapra. Gondolkodtam, hogy kettőt be merjek e vállalni, végül biztonsági játékra mentem és  csak a legeslegjobbnak küldtünk meghívót. Úgy gondolkodtam, hogy kettecskén elmolyolnak majd. Nahát Zalán úgy felpörgött Máté puszta megjelenésétől, hogy szabadszemmel alig volt követhető, ahogy cikázott a lakásban. 

Volt aztán móka, játék, rumli, torta, tüzijáték, elfújhatatlan gyertya elfújva, Dobos torta és "boldog szülinapot" éneklés az ünnepeltnek, aki szerényen hagyta, hogy mindez megtörténjen vele. 

Én meg....fura érzés, hogy nincs hat éven aluli gyermekem. Most akkor elvileg vennem kellene neki jegyet a buszon? Nagy fiú már, sokszor rádöbbenek egy-egy gesztusából, egy-egy kérdésemre adott válaszából. Szempillája sűrű, seprűs, tekintete csodaszép, apró gyöngyfogai lassan túl kicsik lesznek egy hatéventúli csemete szájába. Vékony cérnavitéz, mégis meglepő erő rejlik benne. Önfejű és makacs, de úgy tud szeretni, de úgy ám! Amikor félálomban lebegve reggelente a karomba veszem, automatikusan simul buksija a vállamra, lábaival átkulcsolja derekam, mint egy kismajom. Őszinte fiú, kimondja, amit gondol. Ha nem ízlik az étel, ha un vagy nem tetszik neki valami. Ha megbotlik, megüti magát, nem lehet vígasztalni, úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna, különben pulykaméreg futja el. 

Az én pici fiam hat éves lett. Akit fekete buksival szültem meg annak idején, olyan gyorsan megszületett, hogy valósággal kilőtt belőlem. Oxitocin tette ezt, nem az anyatermészet.  Akire azt mondta a goromba gyerekorvos, hogy ejh, de renyhék a reflexei, mi van ezzel a gyerekkel?? Meg hogy készüljek fel, "kapitálisan be fog sárgulni". Azt a sárányt ma már nem intézném el egy péklapáttal, pedig a kisfiam, a selejtként kezelt nem sárgult be, de nem ám, nagyon szépen szopizott és egy nap ráhúzással hazahoztam őt magammal, egészségesen, mint a makk. 

Zalán tanította meg nekem azt, hogyan lehet még szeretni egy gyerkőcöt. Mert voltam én már szerelmes gyerkőcbe, egy Rékának kereszteltbe, de aztán  Zalán megmutatta, hogy más színe is van az éremnek, milyen is egy igazi nagybetűs anya-fia szerelem. 

Hát így van ez. Jön a hetedik év, vagyis pár napja már benne is vagyunk....Nem mondom, hogy nem lenne jó megállítani az időt, de ilyen opció nincs, csak az, hogy kiélvezzük amit a jelen tud felmutatni. 

Fotók:








Csütörtököt mondok


Persze nem úúúúgy, legalábbis még nem vagy nem tudok róla, hanem a csütörtöki napunkról mesélek. Ez volt ugye az a nap, amikor Réka kvázi maxi terheltséggel üzemelt reggel nyolc és este hat között. Gondoltam, hogy estére világáról sem fog tudni....Annyira nem volt látványos, csupán extra hiszti tört rá, még szokásostól is eltérő mértékben. Például elsírta magát, amiért a padban maradt a szövegértés lapja. Javasoltam, hogy tojja le, de erre csak még jobban nyivákolt, hogy de őt le fogják venni szorgalomból (ugye azon a bizonyos méhecske és kaptár táblán....) Hát ez van. 1. Nem érdekel sem a magatartás jegye, sem a szorgalom úgy igazán 2. Ezerszer elmondtam, hogy aktuális lapokat, füzeteket soha nem hagyunk a padban 3. Attól, hogy leveszik még mindig lehet a heti értékelése ötös. Múlt héten hármas volt, csak mondom.....

Na de nem a végén kezdem. Szóval csütörtök reggel Tibi elvitte Rékát a tagozatos dolgozatok farkastorkába és persze ott hagyta. Nekem jobb volt így, hogy nem láttam az előkészületeket (és hát el voltam foglalva mással), de azért sokat gondoltam Rékára. Na túl vannak a szövegértésen.......juj, már a nyelvtanon is....áhá, most jön a matek....hopp már a németet is megírták! 

Legközelebb ott kapcsolódtam a történetbe személyesen, hogy az iroda raktárában hagytam a bringám, buszra szálltam és meg sem álltam az Agóráig (művház egy része), ahol a tánc fellépésre került sor. 10 percen belül ott is teremtem pont a bejáratnál és vártam a kiscsalád többi részét. Be nem nagyon mehettem, mivel nálam voltak a jegyek. Utóbb aztán ráébredtem, hogy csak az nem ment be, aki nem akart, konkrétan senki nem kérte a jegyeket. 

Tibiék végül 10 perccel kezdés előtt érkeztek, ünneplő ruhában, hiszen a zeneiskolából jöttek, kicicomázva. Mármint Tibi nem annyira, értitek, hanem Réka. Hiányzott a cérna lábairól a harisnya, ami esztétikailag lerontotta egy picit a ruhát, de inkább az aggasztott, hogy a cipő feltöri a lábát. Kérdeztem, hogy hol van a bekészített vakítófehér harisnya, de nem emlékszem, mit felelt rá Tibi, mert közben behatoltunk az Agórába. 

A karaktertánc nálunk tesi órának számít, vagyis a kötelező 5 heti tesiből egyet így le lehet tudni. Mondjuk nincs jelentősége, mert az alap három tornatermi tesi mellé befigyel a három úszás, az meg testvérek között is HAT, plusz még a tánc....Szóval edzett csaj a Réka, mondta is Tibi, hogy szerinte ne menjek el vele már futni esténként itt a környező utcákban, mert úgy otthagy, hogy az már-már megalázó lehet....Nem is járok futni, az igaz.

Kissé feleslegesnek találtam egyébként ezt az egész gálát, merthogy a táncok javát láthattuk vagy az alapítványi bálon, vagy a farsangon vagy a tehetség napon. De persze az ember lánya soha nem láthatja elégszer, ahogy magzatkája, a nagyra nőtt ügyeskedik, úgyhogy annyira nem morogtam, amiért 1000 Ft- ot legomboltak rólunk egy kb. 45  perces hosszúságú programért. Egyébként meg a "Muzsika hangja" egyik zenéjére bemutatott táncnak tényleg premierje volt. 

Ügyesek voltak, cukik meg minden. Azon elgondolkodtam, hogy egy iskola, ahol nincs tornacsarnok csak tornaszoba, vajon miért nem emeli meg a tánc óraszámot mondjuk heti kettőre vagy akár háromra (a tánc órák tanteremban vannak). Akkor esetleg a negyedikesek nem tűnnének helyenként idétlennek és nehezebb koreográfiát is betanulhatnának. Nekik már az elsős szintű karlógatás annyira nem jön be. Rékáék programja klassz volt, nehéz is (viszonylag) és látványos is. A dobbantások egyszerre mentek, ahogy általában minden, úgyhogy nagyon tetszett az Oroszlánkirályos táncuk. Az elsősök is tetszettek nagyon. 

Az össztánc végén szépen kiballagtunk a nyári verőfénybe és össze-vissza puszilgattam a cuki leánykámat. Majd átfurikáztunk az Intersparba, hogy a szombati szülinapi bulira megvegyük, ami szükséges. 

Képek:





Ez már a második kiskoncert, amiről lemaradtam. Karácsonykor beteg voltam, most meg esélytelen volt négyre oda érnem a zeneiskolába....



Az első tánc, az Oroszlánkirályos. Nem volt nálam hajgumi - rutintalan anya - végül megoldotta ő maga.



Második tánc



Össztánc

2016. május 18., szerda

Frissített kukuccs



Először is azt el kell mondjam, hogy új helyen dolgozni baromi fárasztó. Vágyom egy x éves munkahely rutinjára, tudására és tapasztalatára. De nagyon. Fél karom odaadnám. Na jó, azt nem.....Minden erőmet leszívta az a 8 óra, amit első nap benn töltöttem. Mondjuk a hét első napján (most az kedd volt) mindig 7 órára kell menni, mert megbeszélést tartunk, ahol mindenkinek ott a helye. Szóval egyből befigyelt a 9 óra. Nem kívánom senkinek azt az érzést, ami az első megbeszélésen elfogott. Alig értettem valamit az egészből. A cég faipari vállalkozás (mezőgazdasági és vegyipari után teljesen időszerű volt), úgyhogy elsőször magyarul is meg kell tanulnom egy csomó mindent. Nem semmi, én nem is gondoltam, hogy ennyi magyar szó létezik, amit soha nem hallottam és nem ismertem.

Első napon rögtön megismertettek a készletes programmal, élesben is, hát nyeltem nagyokat, mikor rontom el. De eddig nem derült ki, hogy bármit elszúrtam volna. Felhívtam egy pasast is Romániában (gondoltam a drága külhonban élő olvasóimra, hogy ők biztos ügyesebbek lennének) hogy már nem kell az áruja, amit amúgy sem szállít, utalja vissza a pénzünket, de iziben. Kíváncsi vagyok, megteszi e....

Ma nyugisabb napom volt, svéd fűrészüzemeket kutattam, beszállítókat keresünk ezerrel. Úgyhogy ha tudtok nekünk szállítani brikettet, borovi fenyőt és mindenféle ilyesmit, köthetünk üzletet. Hajópadló kellene leginkább, Finnországból lehetőleg, kiváló minőség. Svéd padló is jöhet. 

Kellemetlen, hogy nincs egy szál kolleganőm sem. Csak csupa pasas. Azok is legalább 10 évvel fiatalabbak nálam, de inkább 20. Leszámítva a főnököt, mert az korombeli. Biztos a felesége célzott rá, hogy fiatal pipit ne hozzon a céghez, csak valami korosabb tehenet. A srácokkal egyébként nincs baj, aranyosak és kedvesek, de érzem a generációs különbséget, na. Ha balra nézek a laptopomtól, az ügyvezető figyel, úgyhogy ennyit a munkaidőben történő blogolásról és a rádió hallgatásról. Igaz, annak idején az első fél évben a régi helyemen sem mertem meg sem nyitni a blogot, hehe. Viszont mivel van wifi és még a kódhoz is hozzáfértem, a telóm fenn van a facebook-on, úgyhogy ha anyatársaim üzenni szeretnének, hogy bakker, váratlan matek doga jön holnap, fedezékbe vagy ilyesmi, akkor képben vagyok. 

Mit mondhatnék még?

Négy óra 10 perckor lelépek, ha kerékpárral vagyok. Mondanom sem kell, mindenki más marad....Ha rossz az idő, akkor buszra pattanok, ott tesz le a cég előtt reggel és fél ötkor rak le az ovi előtt visszafelé. Hát hirtelen ennyi, most megyek, mert a holnapi táncgálára még össze kell szedni Réka cuccát és még fogalmam sincs, hogy mi hol van. Vasalt ruhák között, a szekrényben vagy ismeretlen helyen tartózkodik valami rejtélynél fogva.

Ma hatra estünk haza Zalánnal. Mire elhoztam az oviban, befizettük a tábort és még be is vásároltunk, addigra ennyi lett az idő. Holnap tagozatos doga, SEMMIT nem tanultunk rá már ma, a német szavakat átnéztük....ennyi. Lesz, ami lesz, nincs energiám ezen rágódni, várhatóan úgyis bekerül a tagozatra, bár sajnos nem az élmezőnyben....De ezt senki nem nézi, sorrend sincs, csak hogy ki került be és ki nem. Úgyhogy mit vergődöm annyit? 

Amit valamikor a sovány kis szendvicsem nyammogása alatt pötyögtem be a blogba, meghagyom:

Zalán mondta :
- Anya, gyere értem ebéd után!
- Sajnos nem tudok,tudod, dolgozom.
- Jó, akkor vegyél ki szabit!!

És hát igen, a gyerekek visszaszoktak az ágyunkba, mindketten, de gondolom, ez is átmeneti, majd megszokják, mint mindent. Holnap már csütörtök és én nagyon várom a péntek délutánt. Már csak azért is, mert szombaton ünnepeljük Zalán hatodik szülinapját. Ami egyébként ma van !!!! Úgyhogy Isten éltesse sokáig az én drága, csodálatos, szerelmetes fiamat. Azt, aki ma így szólt a nővérére, amikor váratlanul rányitott a hálóba:
"B...meg, Réka, úgy megijesztettél!".....HONNAN VESZI???? Aki már hat éves és meg sem áll a növésben és okosodásban (szerencsére). Isten éltessen sokáig, boldog szülinapot, Zalán! 

Ez most lehet, elég szédült bejegyzésre sikeredett, de nekikezdtem már párszor.






2016. május 16., hétfő

Erkölcstan házi



Múltkor az volt a házi feladat erkölcstanból, hogy leírják a gyerekek, ki miért szereti az anyukáját. Ez nagyjából Anyák Napja magasságában lehetett, talán egy pindurkát utána. Aztán heteken át elmaradtak az erkölcstan órák, úgyhogy a házi sem készült el. Most hétvégén, amíg a lépcsőfordulóban takarítottam el a lomokat, megkértem Rékát, hogy írja meg egyedül a háziját. Először egy piszkozatot, utána ha minden oké, át lehet másolni a füzetbe. Persze nem ezt csinálta, hanem rögtön a füzetbe körmölte, amit körmölt. Később, ahogy cikáztam a folyosón, megmutatta. Jól tette, hogy nem készített piszkozatot.

Íme a mini dolgozata. Vessző hiányosságok akadtak benne, még nem igazán tanulták, hová kell nyomni egyet és hová nem. Ezeket itt pótolom.

"Anyát azért szeretem, mert ő is nagyon szeret engem és még tanul is velem. Nagyon jól főz és mindig megengedi, hogy alvás előtt összebujjak vele. Anyát azért is szeretem, mert minden nyáron engedi, hogy táborba menjek. Mindig elkísér az iskolába és ő is visz haza. "

Cuki.

Utolsó napon





Nem tudom, ez a Pünkösd valahogy érintetlenül hagyott engem. Az én fejemben csak az kattog, hogy még két nap (azóta ez leolvadt félre) és véget ér egy újabb korszak. Rövid volt és mindenképpen átmeneti, de mégiscsak korszak. Holnap mehetek dolgozni. Nagyon paragép vagyok, egyben kíváncsi és várakozó is, izgatott, meg ilyenek. Két napja még csupa jó dolgot éreztem, mára ez inkább átfordult negatívba. Lök rajtam némileg, hogy Tibi sem lelkes. Engem ez kissé összezavar, mert azt gondoltam, hogy neki is könnyebbség, ha kétkeresős a családmodellünk. Nagyon úgy tűnik, hogy nem...Ha még mindig találkoznánk E.-vel (aki a pszichológus), és elmesélném neki mindezt, biztosan megcsóválná a fejét, hogy már megint nem kommunikálunk egyértelműen, csak azt gondoljuk, hogy az a másik azt gondolja, amit gondolunk, pedig nem feltétlenül. 

Na mindegy, azt gondolom, hogy dolgozni kell, dolgozni jó, ha nem éppen lottó milliárdos az ember lánya és hát mi nem vagyunk azok. Én többször leírtam, hogy szívesen tölteném itthon azokat az éveket, amikor kicsik a gyerekek, mondjuk, amíg Zalán nem lesz kb. harmadikos...Elsősorban azért, mert ez a legjobb mindenkinek. Mindenre van idő, kényelmesebb az élet, kevesebb a rohanás és idegbaj, a stresszről és nyomásról már ne is beszéljek. Sütök fonott kalácsot, dagasztok kenyeret, délelőtt vasalok filmnézés közben, piacra járok és zöldségesbe, uszodába és nevtanba, gyerekorvoshoz és védőnőhöz, segítek az iskolai projektekben, nem késő éjjel számolok piros pontot és csillagot, finomakat főzök friss alapanyagokból, hetente kétszer süteményt vagy nasit alkotok, gördülékeny a ruhák útja a szennyesládától a vasalókosáron túlig. 

Amíg itthon voltam az elmúlt hónapokban egyetlen percet sem unatkoztam. Vagy ha úgy tetszik, henyéltem. Az igaz, hogy egyszer 3 napon át csak azzal foglalkoztam délelőttönként, hogy a Lego Friend készleteket rakosgattam össze, hogy a gyerekek játszani tudjanak velük. Arra is mindig ráértem, hogy az éppen aktuális érdeklődőket a lakásra fogadjam a frissen tisztára súrált és sikált lakásban. Kedden és csütörtökön fél négyre mentem Rékáért, más napokon amint végzett a különórákkal. A reggeli rohanós idegbaj sem volt idegbaj többé, Rékát vittem suliba, utána Zalánt oviba és kész. 9 órára legkésőbb újra itthon voltam, hogy az épp aktuális teendőimen túl legyek. 

Jövő héttől elmaradnak Zalán úszás órái, mert fél ötre sehogyan sem érünk ki az uszodába. Gyuri pedig az istennek sem akar későbbre órát tenni, csak esetleg korábbra, az meg nekünk egál...Azt még szervezem, hogy esetleg Tibi hetente egyszer hogyan tudná kifuvarozni az uszodába, de ugye ez már olyan dolog, ami nem rajtam múlik. Lehet, valakit felbérelek, hogy vigye ki a kisfiam úszni, nem tudom, lenne olyan, aki ezt vállalja. Nyilván van az a pénz....:) Logopédushoz is majd Tibi hordja a pasit hétfőnként négy órára. 

Az mindenképpen megkönnyebbülés, hogy hamarosan itt a nyári szünet. A tavaszi időszak előnyös, mert ritkábban betegek a gyerekek, ilyenkor nem is igazán szoktak. Zalán szemgyulladása is egy napos volt, harmadik napra már kutya baja sem volt. Ha nincs suli, nincs házi feladat, ami maga lesz Rékának a mennyország. 

Hát majd alakulnak a dolgok! Ha minden jól megy, munka után negyed öt tájban már a sulinál lehetek Rékáért, vagy ha ő később végez, Zalánért. Reggelente Rékát el tudom vinni suliba, ha fél nyolckor elindulunk, mert akkor kiérek nyolc órára az irodába (kerékpárral). Kivéve hétfőn vagy a hét első munkanapján, mert akkor 7 órakor van kezdés a heti rendszeres megbeszélés miatt. Ezeket annyira nem várom, mert már most látom, hogy hétfő reggelente milyen agyhalott leszek...de majd csak megszokom és felnövök a feladathoz. 

Amit legjobban meg kell tanulnom, az az, hogy itthon hagyjam a hétköznapi, családi aktuál gondokat illetve az irodában a munkahelyieket. A kettőt meg ne keverjem. Amikor dolgozom, akkor tényleg dolgozzam, ne azon járjon az eszem, hogy vajon Réka milyen tagozatos dogát ír és vajon tényleg betettem e neki az úszódresszét vagy csak akartam....Mindebben őszintén szólva nem voltam igazán jó edd ig, de sokkal hatékonyaban fel lehet használni a 8 óra munkaidőt, ha ezt elsajátítom. Hogy aztán hogy egyezik család és munka, az kérdés, de muszáj lesz, hogy összeférjenek. Idővel bízom benne, hogy szépen összesimulnak. Vagy valami ilyesmi.....

Ma délután háromkor cirkusz, Zalán szülinapja megünneplésének első állomása. Bár ha szeptemberi lenne, ebbe a cirkuszba akkor is elmennénk. Szerdán lesz a szülinapja, amit aztán majd szombaton jól megünneplünk. Tök jó lenne, ha már jövő péntek lenne! ...


2016. május 13., péntek

Újra zárva




Nem szórakozom a nyitogatással-zárogatással, csak még mindig van hat függőben levő meghívó, amit nem "élesítettek"....

Szerdán azon töprengtem, hogyan egyeztessem össze a matek témazárót az úszó "edzéssel". Vagyis hogyan vigyem el Zalánt úszni úgy, hogy közben ugyanazon a délutánon még a másnapi matek témazáróra is készüljünk Rékával egy leheletnyit. Az élet általában meg szokta oldani az ilyen dilemmákat, ez most sem volt másképp. Csütörtök reggel arra panaszkodott Zalán, hogy nem tudja kinyitni a szemét. Jójó, hát fáradt az a szerencsétlen gyerek, aludt volna el korábban este! Villámgyorsan kiderült, hogy a szó szoros értelmében nem tudja kinyitni az egyik szemét.  Áztattuk pár percig langyos vízzel, mire újra mind a két szemecskéjébe nézhettem. Az egyik akkor is kisebb maradt.

Zalán láthatóan megkönnyebbült a hír hallatán, hogy a héten már nincs ovi. Egyrészt, mert rögtön visszavackolhatta magát az ágyába, másrészt mert az ő nézete egyelőre az, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon! Pedig programjuk volt aznap az oviban, a rendőrségre ment az egész csoport. 

Az orvosi rendelőben rajtunk kívül nem ücsörgött más, csak roma, de nem volt semmi gond, mindenki szépen kivárta a sorát, kevesen is voltak. Zalán viszont ölég furán viselkedett odabenn a doktornéninél, kb., mint egy két éves. Max. 3. Lassan megszokom,  hogy a gyerekeimnél idegen társaságban vagy legalábbis nyomás alatt minden IQ  75 felett a ködbe vész. Semmi gond. Elég, ha én tudom, hogy amúgy egész okosak.Egyetlen jó húzása volt Zalánnak, a torkát engedte megnézni a doktornéninek. Felmerült a téma, hogy 23-án oltást fog kapni, ugye a hat éves oltást és hogy húha, mi lesz velünk (mármint VELÜK), mosolygott össze a doktornéni és asszisztense, majd megkérdezték, hozzuk e majd Apát is....Eddig nem jutott eszembe, hogy kellene. Szerintem nem lesz gubanc.

Réka megírta a környezet témazáróját és ma feltehetőleg a matekot is. Környezetből megfigyeltem, nagyon penge. Azt sem bánja  - egyrészt - ha tanulunk, átnézzük, elég kitartó, szemben más tantárgyakkal. És mindent tud anélkül, hogy itthon kellene bármit is átnézni. Ez jó, mert jelzi, hogy figyel órán. A matek meg....az arra való felkészülést már tegnap öt órakor értelmetlennek ítéltem. Unta Réka a banánt nagyon. Hát meglátjuk, gondolom, nem lesz probléma az ötöst produkálni. Vagy ha mégis, már az sem érdekel. 

Jön hát a hosszú hétvége, hurrá és bár pocsék időt mondanak az időjósok, semmi gond. Majd sütök finom sütit és alszunk nagyokat! Habár nekem azt hiszem nem kellene ennem sütit és alvás helyett inkáb mozognom kellene, a többi oké.

2016. május 12., csütörtök

Senki többet?



Mindenki szépen megkapta a meghívóját? 

Mai Réka


Reggel fél nyolc. Ilyenkor már indulásra kell készen állni, különben a stressz szintem az egekbe szökik. Felcsendülnek a hírek a tévében.
- Anya, fél nyolc van. Húzzam a cipőmet vagy még tollászkodhatok?
Végül 7 45-kor tényleg elindultunk, mert elolvadtunk a csajtól milyen édes és hagytuk molyolni....

2016. május 11., szerda

Egy mozgalmas nap margójára


Reggel megvettem a jegyeket a táncgálára a titkárságon. Ilyet minden második évben rendez a suli, azokban az években, amikor nincs Rákóczi gála. Rékáék is fellépnek (nanááá....), az egyik táncuk az lesz, amit a Tehetségnapon is előadtak, az Oroszlánkirályos. Mesélte Réka, hogy M. néni, a tanítónéni úgy szégyelte magát a Tehetségnapon, amiért összevissza táncolták az általa betanított táncot, hogy hirtelen elszaladt a helyszínről...Milyen relatív minden, illetve elfogult az emberlánya, mert nekem meg tetszett és az sem zavart, hogy olykor tényleg volt némi őskáosz!....Azért a gálán több harmóniát kívánok M. néninek.

Aztán hazacsámpáztam és lelket vertem Zalánba, aki annak ellenére nehezen ébredt, hogy este 9-kor már a sötétben pislogott, mégpedig az ágyában. Még idejében eszembe jutott, hogy ha már papírgyűjtés van a suliban és Tibi reggel el is hurcolta a papírokat a suliba, azért még lennie kellene néhány köteg reklámújságnak a melléképületben. És lőn! Találtam kb. 5 kis csomagra valót. Amíg kötöztem, befutott a 7. B osztályfőnöke az autójával és néhány kislánnyal (nagylánnyal.....), hogy elvigye a azt a mázsányi papírhalmot, amit a földszinti néni gyűjtött össze az unokájának tavasz óta. Mondhatom, mozgalmas volt a reggel.

Később elvittem Zalánt is az oviba (ekkorra 9 óra volt, de azért még kapott reggelit). Ahogy hazaértem, máris nyúlhattam a kerékpárom után és mehettem rögtön a városba, mert volt némi hivatalos elintéznivalóm....Ami azt illeti, maradt egy ügyem függőben, még 2 napom van rá, hogy azt is letudjam, mielőtt jóval kevesebb időm lesz, mint az utóbbi hónapokban. 

Délután zeneiskolába vittem Rékát a zongorás próbára. Én nagyon kedvelem a zenetanárát R. nénit, egyrészről a nyugalma miatt (fura is lenne egy idegbeteg zenetanár, de talán nem is annyira meglepő, ha belegondolunk), másrészt, mert úgy el van varázsolva néha, ahogy én szoktam lenni. Pedig én nem is vagyok művészlélek. Tíz percet vártunk rá a szobája előtt, kóvályogtunk a zeneiskolában elveszetten, mire előjött R. egy ménkű nagy tubával, hogy huhh, most végzett, egyszerre volt nála hat tanítványa....jöhet a furulyás banda.

A szobája barátságos miliőjébe visszavonulva elpróbáltuk azt a pár dalt, amit fúj Réka mostanság ilyen vagy olyan alkalomból. Készítettem néhány fotót is. Később lemasíroztunk a zongorás nénihez, merthogy a dalokhoz lesz zongora kíséret is. Eszembe jutott az a történet, amit apám mesélt annak idején a saját óvodai fellépésével kapcsolatban. Verset szavalt volna nagy lelkesen, bele is vágott, majd a szülők sorában meglátta saját édesapját, akinek a meghatottságtól remegett a bajsza.....Erre az öt éves apám sűrű könnyeket kezdett el hullatni maga is és oda lett a vers. Ezen a történeten sokat mulatott a család évtizedeken át. Ez ugrott be, mert ahogy összehangolódott Réka furulyája a zonorával, az persze nem volt egy baromi nehéz mestermű, nekem mégis bepárásodott a tekintetem. Még jó, hogy két rövid dalt játszott, különben megitattam volna még pár egeret, hehe....Hibába, hangszeren játszani mindig csoda. 

Réka táncos fellépése ütközik a furulya tavaszi koncertecskével, úgyhogy nem semmi nap lesz a jövő csütörtök. 4 db tagozatos dolgozat délelőtt, délután rohanás a zeneiskolába a mini koncertre ( a csajokat majd előre veszik), innen száguldás át az Agórába a tánc gálára. A főpróbára nem fog odaérni, de az előadásra talán már igen. Keserédes gondolat, hogy ennek annyira már nem leszek része, mert bár a táncgálára odaérek, a furulyára nem igen....Az negyed öttől kezdődik.

R. néninek sikerült meglepnie, hogy szolfézsből is létezik vizsga....Ezt bár talán sejthettem volna, valahogy nem jutott eszembe. Május utolsó hétfőjén került erre majd sor, majd rögtön utána az év végi furulya vizsgára is. Nem közönség, csak a tanárok szigorú tekintete előtt. Még nem adtam le a papírt, hogy jövőre is maradunk a furulya mellett, de így döntöttünk. 

Ó, kimondhatatlanul várom a tanév végét! Pontosabban most nem is tudom, mit várok, a tanév végét biztosan, de valahogy úgy érzem, hogy lazítós, nyugis hetek vagy hónapok nem igen jönnek. Azok elvileg eddig voltak, de mikor? Úgy elmentem mellettük.  Mindegy, egyszerre csak egy hetet nézünk, hétfőtől péntekig, a jövő hét még egy másik történet. Rögtön holnap környezet dolgozat, holnap után meg matek. Mindkettő témazáró. Hát nem szupi?

2016. május 9., hétfő

Üdv nálam! :)



Aki ezt el tudja olvasni, annak érvényes meghívója van a bloghoz. Még ki fogok nyitni, ha valamelyik meghívó nem működne, akkor legyen egérút, de nem lesz jellemző egyelőre. 

Azt hangsúlyoznám, hogy MINDENKI kap meghívót, nem célom a válogatás. Az előny, ha valakit már ismerek vagy "ismerek", pl. mert van blogja vagy írt nekem egy pár sort, de vagyok annyira naív, hogy aki kér, kap meghívót. Szóval ha esetleg valakihez mégsem jutna el, akkor elbénáztam a meghívó elküldése körül valamit vagy homokszem van a gépezetben, de semmiképpen nem azért nem kapott, mert ki akarom zárni. Én jófej vagyok, na!

Réka hétvégén annyira felbosszantott a nyüszögésével a tanulás körül, hogy kapcsolatunk új, eddig nem ismert dimenzióba lépett. Konkrétan hozzávágtam a nyelvtan munkafüzetet és aznap többet nem tanultunk (addigra a környezetet már átnéztük). Oké, nem vagyok rá büszke, hogy így elszakadt nálam a cérna a hülye nyelvtan miatt, de most már úgy is késő. 

Fáradt, agyhalott, nem érdekli semmi. Hogy pontosan mit tud, az egyre képlékenyebb és ingoványosabb és mindenekelőtt hullámzó. Csak azzal tudom biztatni, hogy két hét és vége a nehezének, akkorra befejezik a tananyagot. Megírják az utolsó környezet és matek témazárót is. Gyakorlatilag befejezik a második osztályt. Persze még kicsi ahhoz, hogy ez motiválja, nem motiválja semmi. Esetleg egy extra nagy doboz lego friends megtenné a szivességet nekem, de utálok drága dolgokat igérni neki teljesítményért cserébe. Akkor nyolcadikban mit veszek neki, lakást? Neeem. 

Jövő hétfőn pünkösd. Rögtön másnap lesz az első napom az új munkahelyemen. Két hete voltam interjún és éreztem, hogy tetszem az ügyvezetőnek. Pár napra rá Tibi elmagyarázta, hogyan működik az egyik gépe, amit akár én is tudnék vezérelni. Amikor sikerült és jól ment, akkor meg az jutott eszembe, hogy tuti felvesznek, mert pont abba az irányba folydogálnak a kis dolgaink, hogy akár tudnánk is együtt dolgozni az urammal. Az élet meg nem élet ha nincsenek kételyek, döntések és válaszutak, úgyhogy meg sem lepődtem, amikor felhívtak amaz cégtől, hogy lesz egy második kör, melyen ajánlatot fognak tenni, aztán eldönthetem elfogadom e. 

Hogy az ajánlatra rábólintottam, nem volt nehéz döntés bár anyagilag nem leszek túlfizetve...Itthon - jelzem - senki nem örült. SENKI! Gratulációkról már ne is beszéljek. Réka kétségbeesett, hogy akkor most hogy lesz, mint lesz minden....Tibi hümmögött, hogy hát jó, próbáljam ki. Anyu sem ugrott ki a bőréből. Én azért egy picit örülök, kíváncsi vagyok, milyen lesz és hogy lesz. Lesznek új elemek és régiek, kell az angollal dolgoznom, négy órakor leléphetek, kerékpárral megközelíthető a hely (15 perces út, de 10 alatt is le lehet nyomni), 8 óra a kezdés reggel, kreatív elemek is befigyelnek (cikket írni, honlapot, hírlevelet eszkábálni. Az ügyvezető pedig jófejnek tűnik. Még az is lehet, hogy jól érzem ott majd magam. 




2016. május 8., vasárnap

Ők mondták



Kivételesen nem a gyerekek, hanem azok a figurák, akik a lakásunkat eddig megszemlézték, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy esetleg megvennék. 

- De gyönyörű ez az orchidea! Hát ez valami csoda! - rögtön belépéskor...
- Nem baj, ha nem vesszük le a cipőnket? 
- Hol van a mosógép? Nem fért be a fürdőszobába?
- Nincs közösköltség? Hogyhogy nincs? Lehetne, hogy legyen??
- Hogyhogy itt megmaradnak az orhcideák? Mit csinál velük??
- Kert? Az nem érdekes, nem akarunk kertészkedni.
- Kert is van??
- Kert? Hol? 
- Kert? Azt nem néznénk meg....
- Kert? Hová tehetem majd a napágyat?
- Kert? Én zöldséget termesztenék...ássam fel a gyepet?
- Nekünk van kutyánk, az is jöhetne?
- Ez itt mi? A lomtár? Ja, gardrób...aha....
- Cserépkályha is van? Miért nem használják?
- Cserépkályha is van? De jó lesz, ha kifogyunk a gázból. (igen, főleg, hogy gázos cserépkályha)
- Cserépkályha? Hol lehet bekapcsolni?
- Cserépkályha? Ezt miért hagyták meg? 
- A harmadikon lakik valaki? Ja, hogy csak 2 emelet van...
- Milyen sűrűn járnak a tetőn? (???) 
- Itt van UPC kábel?
- Itt (alsó szomszéd) miért van három ajtó? Ez három lakás? - Amikor perce sincs hogy elmondtam, SZINTENKÉNT egy lakás van minálunk.
- Itt csak ennyi szoba van?? 
- A hirdetésben nagyobbnak tűnt....igen, olvastam, hány négyzetméter, meg minden....
- Kinőtték a lakást? Érthető.... És miért költöznek el?
- Ha nem nőtték volna ki, maradnának?
- Szerettek itt lakni? 
- Milyenek a szomszédot? Van az a fura néni a földszinten....
- Ki szokott itt a lépcsőházban takarítani? Én nem fogok....
- Lapostető van? Akkor nem aktuális...Viszontlátásra!
- Nem tervezik, hogy lebontják a melléképületet mielőtt elköltöznek és újat építenek? (Hát valahogy  nem....)
- Milyen szép nagy a konyha! 
- Az orchideák nem maradnak, ha kiköltöznek?
- A fürdőszoba is nagy! Remek! - (Hát éppen beférünk mind a négyen, de....)
- Második emelet, huh, de magasan laknak! Alig bírtam feljönni!
- Ez már a lakás? - szintén belépéskor rögtön.
- Tudja, hogy ebben az utcában most van több lakás eladó? Honnan tudja?
- Milyen gyorsan tudnak kiköltözni? 2 hét múlva esetleg? (Tegnap vagy ahogy fizetsz...)
- Az ár az mennyire komoly? (Mint a vakbélgyulladás.)
- Valaki elköltözik? (A lépcsőfordulóban van egy bőrönd tele kinőtt Zalánruhákkal.)
- Szép lakás...Nagyon régen árulják?


Egyelőre ennyi, de még nincs vége a történetnek. 




2016. május 7., szombat

Táboros


Egy ideje már tervezem a gyerekek nyarát, hogy NE unja magát halálra Réka, mire ráköszönt a harmadik osztály és hogyan lehet hasznossá tenni Zalán számára is azt a szép hosszú nyarat. 

A héten berontottam igazgató úr (oskola) irodájába. A helyettesének irodáján keresztül csörtettem volna, mint egy vaddisznó, mert amióta tagozatos dolgozatokat tanulmányozok havi egy alkalommal, egyre emelkedő vérnyomással, azt a járást szoktam meg. Most csodálkozva szólt rám a szőke titkárnő (?), hogy hát izé.... arra egyenesen, nem amarra ül eme iskola vezére, az a drága ember....Ekkor beugrott, hogy beíratkozással annak idején tényleg arra vettem az utam, amikor a diri elé szerettem volna járulni. Hoppácska. Végül megtaláltam A.-t és kérdésére elővezettem, hogy mi bizony atlétika táborba szeretnénk felíratkozni. Illetve, én nem, Réka annál inkább. Mire nagyot sóhajtott, elővett valami mappát, jó kövéret és annyit mondott, hogy hát a D. Rékának van hely, amúgy nincs...(van némi protekciónk, na, hát nekünk is jár ennyi.) 

Szóval atlétika táborral fog nyitni a csaj, ami a táborozást illeti. Erre két héttel a vakáció kitörése után fog sor kerülni. Tavaly tetszett neki nagyon, jókat edzettek, délután pancsoltak....klassz volt, bár azt talán nem kell mondanom, hogy nem ingyenes. Ó, egyáltalán nem. 

Ezután két hét valahogy majd eltelik a júliusból (szerintem ekkor leszek szabin, ha minden igaz) és elutazunk valahová nyaralni. Én Erdélyt néztem ki idén, illetve nem is annyira Erdélyt, inkább Partiumot, de még semmi konkrét elképzelésem nincs, csak álmodozom, mint minden évben. Ugyanígy egy Pécs környéki vagy Sopron környéki hosszú hétvége (nagyon hosszú) is tetszene nagyon. 

Ha a két hét szépen lecsorog, kézműves tábor vár Rékára, ahová egyik barátnőjével fog elkacsázni majd minden reggel. Nem ottalvós (vagy hogy írják ezt??) ez sem, egyelőre csak napközis táborban gondolkodunk még. Tábor után egy hét szünet, majd ugyanebből a táborból még egy hét figyel Rékára, csak más lesz a témakör. És ennyi. Szerintem tök jól kitaláltam, mert lesz is tábor, meg nem is, szabad is lesz Réka, de sport és kreatív ezaz lesz benne....Máris az jutott eszembe, ami tavaly, hogy milyen pillanat alatt el fog telni az egész nyáááár....És biztosan így is lesz!

Zalán az némiképp kemény dió, merthogy az ovi már június közepén be fog zárni. Tavaly csak júli elején csukott be öt hétre, mint minden második évben. Szóval Zalánnal lesz kb. 10 hete totál üresen. Hogy a logopédia nem fog egész nyáron tartani, arra lenne egy erős fogadásom. Több ötletem pedig egyelőre nincs. Persze lesz nyaralás, talán több kisebb is, ahogy említettem, de valami még kellene neki is. Hogy mi, azt nem tudom. 

Összesen a táborra elköltött pénzösszeg meg fogja haladni egyébként a 30 000 Ft-ot, ami, ha azt vesszük, hogy egy szem gyerekre van vetítve és kb. 3 hetet fedez még nem is drága. Ha Zalán is iskolás lesz, hatvan-nyolcvan ezer forintot is simán el lehetne költeni különböző táborokra, ami számomra jelenleg még sokkoló. Létezik ingyenes tábor is egész nyáron a város összes iskolása számára, de valahogy oda nem szívesen íratnám be a gyerekeket.

Hát aztán ha így is kitörne az unalom Rékán, amit egyébként nem hiszek őszintén, mert ő egész jól el tudja magát foglalni bárhol bármivel, lehet még egy-egy napos táborba akár benevezni a lányt illetve az Agórás tábor (helyi művelődési központ nyári tábora) sem túl drága egy hétre és Réka ott is jól érezte magát  tavaly.