Tegnap a reggeli romjainak eltakarításakor Tibi elkezdett sivalkodni a fürdőszobában, hogy hűha, menjek, mert nagy baj van. Hűha...hajaj....Mindenre, tényleg mindenre fel voltam készülve, pl. hogy szökőkútként ömlik a víz a padlóból, vagy ami még rosszabb, a szennyvíz....Beszakadt a mennyezet, szét kell verni a padlót. MInden átfutott az agyamon abban a 3 másodpercben, míg a konyhából átléptem a fürdőszobába.
Ott nagyon különöset láttam. A mosógép adagoló fiókjából sűrű, finom hab tört elő. Mintha megveszett volna a mosógép.
- Valami fékezett habzásúval mosol? - kérdezte Tibi, eléggé feleslegesen, mert itt minden volt, csak nem fékezett. A gépet gyorsan kikapcsoltuk, majd riadtan kezdtem el lapátolni a habot a vécébe a puszta két kezemmel. Annyiból praktikusabb volt, mint a víz, hogy hamarabb megszabadultunk tőle. Tibi ugyan előrevetítette, hogy a hab majd fel fog törni a csatornából is és végig fog hömpölyögni az utcán, mint a Szutyok Sári történetben, de végül ez nem történt meg.
Szombaton este felköszöntöttük sógornőmet is, akinek kb. 2 hete volt a névnapja, de azóta nem találkoztunk. Egy nagyon kis helyes cserép virágot választottam neki, teli bimbóval, bár ő megjegyezte, hogy minden virág elpusztul nála egy idő után....szóval egy kicsit sajnáltam ezt a virágot meg hogy nem valami mást választottunk neki, de mindegy.
Sógornőm még alaposabban nem vette szemügyre sem a fürdőszobát, sem a konyhát, ami pedig mindkettő kész, hogy a előszobáról ne is beszéljek, viszont most nagyon kíváncsi volt a parkettára (nincs kész) és hogy hogy fért vagy nem fért be a hűtő a kamrába (jó lesz az). Aztán átadtuk neki a virágot, mire megkérdezte, hogy az golgota virág e....Ez elég vészjóslóan hangzott és eszembe villant, hogy talán nem illik ajándékba adni, pillanatokra zavarba is jöttem (Tibiről nem tudok nyilatkozni.)
Szombaton megint az Obiban találtuk magunkat. Tönkrement a fenti zuhanyrózsa, csak akkor távozik belőle valamennyi víz, ha a fejünk fölé tartjuk és a gravitációra bízunk mindent. Az Obiban már lassan minden eladó ismer minket, mindegyikkel kapcsolatban van egy pici emlékünk, ezzel cseverésztünk ajtó ügyben, azzal ablakilag, emezzel szerelvényileg. Tibinek van ott egy régi cimborája, a sok Obi látogatásnak köszönhetően egészen összemelegedtek, már messziről vigyorog és integet, ha az áruházban meglát minket. Vettünk parketta lakkot, sógornőmnek virágot (picit cikázok) és még pár ezt-azt. Másnap reggel csaptunk a homlokunkra, hogy bezzeg zuhanyrózsát nem vettünk, még jó, hogy azért mentünk be.
Zalánnal vért izzadtam a hétvégén az ellentétpárokkal (auf Deutsch). Kemény-puha, szegény-gazdag stb, szerintem még egy hét, mire mindet megtanulja, még jó, hogy jön a tavaszi szünet. Rékáék németből az órát vették és ha már vették, akkor nyomban írnak is belőle hétfőn dolgozatot. Hurrá.....(ernyedt örvendés). Kedden szövegértés felmérő....ennek tiszteletére letöltöttem a netről néhány szöveget, de elég bonyolultakat találtam, még én sem biztos, hogy meg tudnám írni hibátlanra. Na mindegy, majd odafigyel a csaj, a szövegértésre legalább nem kell tanulni. Már nem érdekel semmi, mert szerdán DÖK nap és azzal indul a tavaszi szünet, vagyis május végéig az utolsó esély a pihenésre. Június elején mennek majd 3 napra kirándulni jobbra és balra, nem lesz majd suli.
Tibi félig beköltözött ma csilli-villi irodájába, a végső átcuccolás majd valamikor a hét közepére várható. Tök hihetetlen, hogy ezentúl itthon lesz mindig. Mármint nem a lakásban, értem én, de legalább egy helyrajzi számon leszünk mindig, ha itthon leszek.Ennyi erővel elmehetne a gyerekekért délután a suliba.
Húsvéti hangulatom egyelőre semmi, más foglalja le a figyelmem. Inkább masszív tavaszváró hangulat van, nem csak rajtam, az egész családon. Tegnap vettem tulipánt, vágottat, múlt héten nárciszokat, cserepeset, húsvéti dekorokat, túl sok csokit, sonka, torma, medvehagyma is van, úgyhogy készülünk az ünnepre akár tavasz van, akár nem. Azért ez az óraállítás ma mellbevágó volt, merthogy nyári időszámítás, miközben a kertben a bokrok alatt még ott virít nyomokban a hó....Hát na.
Vasárnapi ebédre brassóifélét készítettem, bár az alap ebéd a pirított máj volt (2x annyi pirított hagyma, mint máj + majoranna) rizzsel, de tudom, hogy a gyerekek bele sem szagolnának, így dupla ebédet főztem. Én szeretem a májat és a fagyasztóban sem figyelhet örök időkig, hát mennie kellett, mármint hogy felvettem a menüre a népszerűtlenségének ellenére. Tibi megjegyezte szerényen, amikor még a májat aprítottam, hogy ő rántva szereti..... Ilyenkor finoman össze szoktam szorítani a szám, nehogy kicsússzon rajta valami. A brassói fantáziám jól sikerült, bár most tettem bele borsót, amit sosem szoktam és az eredeti receptben sincs. Zalán meg is jegyezte, hogy mi az a zöld trutyi a kajájában, mire rögtön nyugtázta is, hogy borsó, oké, rendben, finom.
A héten a továbbiakban még nem tudom, mi lesz a menü, de hogy csupa disznó az biztos, anyósomék megint vágtak a hétvégén. Borsófőzelék és fasírt nagyon sanszos.
Ott nagyon különöset láttam. A mosógép adagoló fiókjából sűrű, finom hab tört elő. Mintha megveszett volna a mosógép.
- Valami fékezett habzásúval mosol? - kérdezte Tibi, eléggé feleslegesen, mert itt minden volt, csak nem fékezett. A gépet gyorsan kikapcsoltuk, majd riadtan kezdtem el lapátolni a habot a vécébe a puszta két kezemmel. Annyiból praktikusabb volt, mint a víz, hogy hamarabb megszabadultunk tőle. Tibi ugyan előrevetítette, hogy a hab majd fel fog törni a csatornából is és végig fog hömpölyögni az utcán, mint a Szutyok Sári történetben, de végül ez nem történt meg.
Szombaton este felköszöntöttük sógornőmet is, akinek kb. 2 hete volt a névnapja, de azóta nem találkoztunk. Egy nagyon kis helyes cserép virágot választottam neki, teli bimbóval, bár ő megjegyezte, hogy minden virág elpusztul nála egy idő után....szóval egy kicsit sajnáltam ezt a virágot meg hogy nem valami mást választottunk neki, de mindegy.
Sógornőm még alaposabban nem vette szemügyre sem a fürdőszobát, sem a konyhát, ami pedig mindkettő kész, hogy a előszobáról ne is beszéljek, viszont most nagyon kíváncsi volt a parkettára (nincs kész) és hogy hogy fért vagy nem fért be a hűtő a kamrába (jó lesz az). Aztán átadtuk neki a virágot, mire megkérdezte, hogy az golgota virág e....Ez elég vészjóslóan hangzott és eszembe villant, hogy talán nem illik ajándékba adni, pillanatokra zavarba is jöttem (Tibiről nem tudok nyilatkozni.)
Szombaton megint az Obiban találtuk magunkat. Tönkrement a fenti zuhanyrózsa, csak akkor távozik belőle valamennyi víz, ha a fejünk fölé tartjuk és a gravitációra bízunk mindent. Az Obiban már lassan minden eladó ismer minket, mindegyikkel kapcsolatban van egy pici emlékünk, ezzel cseverésztünk ajtó ügyben, azzal ablakilag, emezzel szerelvényileg. Tibinek van ott egy régi cimborája, a sok Obi látogatásnak köszönhetően egészen összemelegedtek, már messziről vigyorog és integet, ha az áruházban meglát minket. Vettünk parketta lakkot, sógornőmnek virágot (picit cikázok) és még pár ezt-azt. Másnap reggel csaptunk a homlokunkra, hogy bezzeg zuhanyrózsát nem vettünk, még jó, hogy azért mentünk be.
Zalánnal vért izzadtam a hétvégén az ellentétpárokkal (auf Deutsch). Kemény-puha, szegény-gazdag stb, szerintem még egy hét, mire mindet megtanulja, még jó, hogy jön a tavaszi szünet. Rékáék németből az órát vették és ha már vették, akkor nyomban írnak is belőle hétfőn dolgozatot. Hurrá.....(ernyedt örvendés). Kedden szövegértés felmérő....ennek tiszteletére letöltöttem a netről néhány szöveget, de elég bonyolultakat találtam, még én sem biztos, hogy meg tudnám írni hibátlanra. Na mindegy, majd odafigyel a csaj, a szövegértésre legalább nem kell tanulni. Már nem érdekel semmi, mert szerdán DÖK nap és azzal indul a tavaszi szünet, vagyis május végéig az utolsó esély a pihenésre. Június elején mennek majd 3 napra kirándulni jobbra és balra, nem lesz majd suli.
Tibi félig beköltözött ma csilli-villi irodájába, a végső átcuccolás majd valamikor a hét közepére várható. Tök hihetetlen, hogy ezentúl itthon lesz mindig. Mármint nem a lakásban, értem én, de legalább egy helyrajzi számon leszünk mindig, ha itthon leszek.
Húsvéti hangulatom egyelőre semmi, más foglalja le a figyelmem. Inkább masszív tavaszváró hangulat van, nem csak rajtam, az egész családon. Tegnap vettem tulipánt, vágottat, múlt héten nárciszokat, cserepeset, húsvéti dekorokat, túl sok csokit, sonka, torma, medvehagyma is van, úgyhogy készülünk az ünnepre akár tavasz van, akár nem. Azért ez az óraállítás ma mellbevágó volt, merthogy nyári időszámítás, miközben a kertben a bokrok alatt még ott virít nyomokban a hó....Hát na.
Vasárnapi ebédre brassóifélét készítettem, bár az alap ebéd a pirított máj volt (2x annyi pirított hagyma, mint máj + majoranna) rizzsel, de tudom, hogy a gyerekek bele sem szagolnának, így dupla ebédet főztem. Én szeretem a májat és a fagyasztóban sem figyelhet örök időkig, hát mennie kellett, mármint hogy felvettem a menüre a népszerűtlenségének ellenére. Tibi megjegyezte szerényen, amikor még a májat aprítottam, hogy ő rántva szereti..... Ilyenkor finoman össze szoktam szorítani a szám, nehogy kicsússzon rajta valami. A brassói fantáziám jól sikerült, bár most tettem bele borsót, amit sosem szoktam és az eredeti receptben sincs. Zalán meg is jegyezte, hogy mi az a zöld trutyi a kajájában, mire rögtön nyugtázta is, hogy borsó, oké, rendben, finom.
A héten a továbbiakban még nem tudom, mi lesz a menü, de hogy csupa disznó az biztos, anyósomék megint vágtak a hétvégén. Borsófőzelék és fasírt nagyon sanszos.
