Ma megkértem Tibit, hogy ürítse ki az asztalom alját az irodában, magyarul hozza haza az ajándékokat, melyek a gyerekekre várnak (szülinap, karácsony, meg minden.) Lassan két hónapja melengetem őket, mint madárka a tojásait. Végül fél négyre ért oda. Már kezdtem bánni, hogy nem fogadtam el a főnököm ajánlatát, hogy hazafuvarozza a szajrét ajándékokat, főleg, hogy a kínaiba tartott ebédelni, mivel a szemközti nagyonolcsó menzán elfogyott a töltöttkáposzta....Na mindegy. Szóval én már reggel felhalmoztam a dobozokat az asztalom mellé. Amikor Tiborom befordult az irodába maga előtt terelve a gyerekeket, gyanútlanul megkérdte, hogy vannak az ajándékok. Amikor a mögöttem levő halomra mutattam, picit elsápadt, mintha a szemei is üvegesebbek lettek volna. Szólni nem szólt semmit, mert ott volt a főnök is, de később azt vettem észre, hogy az orcái is nagyon pirosak. Háromszor fordult, mire a három dobozt le tudta vinni.
A gyerekeknek nem engedtem hozzáférést, pedig szívesen cipeltek volna dobozokat. Azt állítottam, hogy a legó feliratú dobozban nem legó van (egyébként tényleg nem, mert reggel átcsoportosítottam egy másikba, hogy ne kelljen hazudni.), innentől fogva elvesztették az érdeklődést. Meg vannak veszve a legóért. Jobban örülnék, ha a németért lennének oda, ne adj Isten a matekért, de hát mégiscsak gyerekek még,a játék a minden.
Délután kaptam egy rohamot, hogy Zalánnak még hiányzik egy ajándék, de uralkodtam magamon és csak néhány lego alaplapot vettem, amire majd építhetik a sok meglévő és ez után felépülő csodát. Újabb doboz legót már nem rendeltem, kibírtam. A bookline-os könyveimre 3 hete várok, egy angol nyelvű könyv miatt késlekedik a csomag, de elvileg jövő héten azt is megkapom és akkor lehet karácsonyi zacskókba szortírozni az ajándékokat, legalábbis a felnőttekét.
A gyerekek ma este eljutottak az apjukkal orvoshoz, hétfőn mehet Réka elvileg iskolába, ha nem robban jobban le. A gégéjével van a bibi. Zalánnak semmi baja az égvilágon. Tibi annyit krákogott a telefonba, hogy szerinte Ő (mármint Tibi) betegebb, mint a két gyerek együtt...de mindegy, őt nem vizsgálta meg a doktornéni. Én ma picit jobban vagyok, de még ne kiabáljuk el a dolgokat!
Holnap délben jönnek a kárpittisztítók kipucolni a két kanapét. Elég drága lesz, de muszáj, mert az egyikben céklalé figyel, a másikban pedig gyümölcstea. És egyáltalán. Olyan koszosak már. Ha legközelebb IKEA közelben járok, majd veszek nekik jutalmul valami jó kis védő plédet vagy takarót. Megérdemlik. Nem is reméltem egyébként, hogy még karácsony előtt eljutnak hozzánk.
Ahogy elmennek a kárpittisztítók, jönnek a gyerekek vendégségbe, Réka osztálytársai szülinapozni. Amilyen fertő van az oviban és suliban egyaránt, remélem, a hétfőt nem azzal kezdjük majd, hogy hány valamelyikőnk, mint a lakodalmas kutya. Vagy akár vasárnap reggel. Sok minden hiányzik, de ez nem. Na ne legyek már ilyen negatív, ugye? Kellemes hétvégét mindenkinek! Már Ezüstvasárnap lesz, te jó ég!!!! Isten bizony, tegnap még október volt!
