2016. január 11., hétfő

Esti hírek



Réka ma délutánra egész jól megtanulta a verset. Azt, amiben a nyuszi lett a polgármester. Bámulatos, hogy egy nap alatt szinte be tudta vágni, úgy, hogy tegnap este még hemzsegett a hibától, Tibi is csóválta a fejét....majd ma délutánra valahogy leülepedett  benne az egész és helyükre kerültek a sorok, kulcsszavak. Most már optimista vagyok, hogy ezzel fog készülni a versmondó válogatóra. Hogy végül őt viszik e vagy nem magára a  versenyre, az mellékes. 

Onnan tudom, hogy szinte hibátlanul fújja a verset, hogy a suliból hazafelé tartva, kitalálta, hogy felmondja nekem. Elújságolta, ő már nagyon jól tudja, hohohóóó, mi az neki. Túlzott magabiztosságra gyanakodtam, de a vers csaknem felét tényleg elfuvolázta, és nem is kellett benne segíteni. A másik feléről is azért maradtam le akkor és ott, mert hirtelen egy pasasba botlottunk a járda kellős közepén. Mintha a semmiből került volna oda. A hátán feküdt és az eget kémlelte, a ruhája merő sár. Életben volt és eszméletén, valamint egészen biztosan nem hevert ott negyed óránál régebben, amikor legutóbb arra jártunk, úton a suli felé. 

Megszólítottam, gyanítottam, hogy felönthetett a garatra az illatok alapján, de azért csak nem hagyhattam ott a hidegben. Bármilyen betegsége lehet. Vagy ha makk egészséges, de csatak részeg, akkor sem maradhat a sárban. Télen, tök sötétben. Még ha most enyhe is volt az idő az utóbbi pár naphoz képest. Néztem jobbra és balra, majd hívtam a mentőket. Mint kiderült, valaki más már hívta, talán azért lehetett, hogy 5-10 percen belül, szirénázva lefékeztek mellettünk a járgányuk. Az úr nem tudta megmondani a nevét és felülni sem, bár úgy nyilatkozott, hogy nem történt semmi és a közelben lakik. Addigra egy másik hölgy is csatlakozott hozzám, vízzel kínálta az urat, a családi ház lakója is előbújt barlangjából, amelyik előtt összeesett a pasas...Megállt egy autó is, hogy tud e segíteni és egy asszonyság is leszállt a bringáról, ugyanezt kérdezvén. Él tehát a remény, hogy ha esetleg én járok így, el dobom magam valahol közterületen, nem lehelem ki a lelkem, lesz , aki segítségemre lesz. Ez az egész szomorú dologban a jó rész volt. Közben a gyerekek tisztes távolságra tőlünk, kb. 20 méterrel fentebb (hazafelé irányban) vertek tanyát és onnan pislogtak vissza. Csak akkor merészkedtek közelebb, amikor a mentő megérkezett. Ahogy a bácsit hordágyra pakolták, mi elköszöntünk és hazafelé vettük az utunkat. A gyerekek akkor jöttek izgalom, hogy micsoda izgalmaknak voltak tanúi....

Rékának új szolfézs tanára van. Említette valamelyik bevásárlás folyamán a múlt héten, hogy képzeljük el, kirúgták a szolfézs tanárukat. Mintha ez valami vicc volna. Eszembe is jutott, hogy hány szolfézs óra maradt el a félév során, amin nem jelent meg nemes egyszerűséggel a hölgy és hogy örök rejtély marad eme szolfézs órák tananyaga, merthogy NYOM az sehol sem a könyvben, sem munkafüzetben, de még a füzetben sem, egy vonás sem....Ráadásul Réka sem tudta soha megfogalmazni, hogy mi tanulnak szolfézs órákon. Pedig nem egy elveszett gyermek. Az új tantónéni a fuvola tanárnő, úgyhogy legalább összemelegszik Réka vele. Már ha jövőre tényleg fuvolán akar tanulni...

A boci sütinek sikere volt a suliban, elfogyott mint a 33 db, amit még este bepakoltam. Az ofő elkért a receptet. Réka azon füstölgött, hogy ezt most komolyan mondta vagy csak udvariasságból....amin meg külön mosolyogtam egy sort magamban. Azért elküldöm majd neki, nem kerül nagy energiámba. 

Ma egyébként megírták a magyar dolgozatot, azt amire NEM készültünk sem tollbamondásilag, sem másolásilag a hétvégén, gratulálok magunknak. Szövegértésből meg amúgy sem szoktuk szaggatni az istrángot. Félévi eredményt talán nem befolyásolja, de nem bánnám, ha minden ötös lenne. Lehetőleg 95% felett. Én már csak ilyen idióta szülő vagyok, akinek ez lényeges. Matematikából csütörtökön írják a féléves dolgozatot, na arra még gyúrunk majd a napokban. Leginkább azzal, hogy időben lefektetem a lurkókat. Hogy aztán környezetből és németből hogy lesz, mint lesz, nem tudom. Várom már a félév végét. 

Na megyek, pirospontot számolok.





Nyuszi lett a polgármester?



Ezt nem hiszem el, én már megint beteg vagyok. Pedig úgy vigyázom magamra, mint egy hímes tojásra és mégis. Tegnap délután még csak a közérzetem nem volt igazi, estére, ma hajnalra pedig az arcüregem, szemüregem, torkom is készen van. Szóval alsó légúti után felső légúti? Ilyen nincs. És mégis van! Hol a fenében jár az immunrendszerem, én nem tudom, de hogy nem tart velem mostanság, az biztos....Ráadásul az egyik bölcsességfogam sem jól viselkedik, pedig már bőven benőhetett volna a fejem lágya...Most megint rengeteg folyadék, vitaminok, grapefruit cseppek, amit persze karácsony táján úgy abbahagytam, ahogy elkezdtem, egyik napról a másikra...

A hétvége megint úgy telt, mintha az ünnepek el sem teltek volna, vagyis nagyokat aludtunk, ki sem dugtuk érdemben az orrunk itthonról. Mivel még két hét van hátra a félévből, tanul-gattunk is Rékával, de viszonylag hamar lerázott. Röhej egyébként, úgy tanultunk, hogy közben ő rajzolt. Mi mást, lovakat. Közben szorzótábla, "ly vagy j".... Ezt követően tollbamondás, szövegértés és TG-s matek mind lemaradt. Viszont verset azt  tanultunk. Rékának nagyon megtetszett ez a vers: 

Zelk Zoltán : Mese a legokosabb nyúlról 



Egyszer volt, hol nem volt, 
túl a hegyen, túl a réten, 
egy kis erdő közepében, 
az erdőben egy tisztáson, 
fűszálakból vetett ágyon, 
ott, ahol sosem járt ember, 
s egy farkas a polgármester, 
ahol ezer róka túr, 
ott lakott egy kicsi nyúl. 

A kis nyúlnak háza nem volt, 
szeme kettő, orra egy volt, 
hosszú füle, kurta farka, 
semmi furcsa nem volt rajta. 

Egyszer volt, hol nem volt, 
egyszerű kis nyuszi volt. 
Szarvas és jóbarátja, 
minden madár jó pajtása, 
így éldegélt békességben, 
a kis erdő közepében. 

Így éldegélt, amíg egyszer 
meg nem halt a polgármester, 
a bölcs farkas, s eltemették, 
megsiratták, mert szerették. 

Az állatok összegyűltek, 
egy tisztásra települtek, 
éjjel-nappal tanakodtak, 
polgármester választottak. 

Róka mondta: Róka legyen! 
Szarvas mondta: Szarvas legyen! 
Őz kiáltott: Őzön a sor! 

Teli faág, teli bokor, 
madár ült minden ághegyen, 
s kiáltozták: Madár legyen! 

Addig-addig tanakodtak, 
a végén majd hajba kaptak, 
míg egy nyúl szólt: Most az egyszer 
nyúl legyen a polgármester! 
Erre elkezdtek kacagni. 
Nem tud az mást, csak szaladni, 
az árnyék is megkergeti, 
úgy megijed, hideg leli, 
ha ág zörren, rögtön szalad, 
vagy meglapul a fű alatt. 

Most legyen okos az ember, 
ki lesz itt a polgármester? 
Szól a bagoly az ághegyen: 
Az a fontos, hogy okos legyen! 
Akár bátor, akár gyáva, 
ész legyen a kobakjában. 

Mind így szóltak: Okos beszéd! 
Próbáljuk ki, ki-ki eszét... 
Igen ám, de hogy próbáljuk? 
Máris szólt a bagoly rájuk: 
Aki becsapja a rókát, 
az kiállotta a próbát! 

Rajta szarvas! Rajta, őzek! 
Lássuk, ki lesz a legbölcsebb! 
Ki tud győzni az észtornán? 
Ki tud kifogni a rókán? 

Előbb az őz került sorra. 
Ide figyelj, ravasz róka! 
Felhők közt lakik az égen, 
sohasem járt erdőn, réten, 
mégis ő növeszt fűszálat, 
zöldbe borít bokrot, ágat... 

Nevet csak ezen a róka. 
Ez aztán a nehéz próba! 
Joban tudom, mint te magad, 
mi volna más, ha nem a nap! 

Most a szarvas került sorra. 
Én aztán megfoglak, róka! 
Nincsen lába, mégis szalad, 
de mégis egy helyben marad... 

Megint csak így szólt a róka: 
Ez aztán a nehéáz próba! 
Jobban tudom, mint te magad, 
mi volna más: folyó, patak! 

Most a kis nyúl került sorra. 
Erre felelj, ha tudsz, róka: 
ha megfelelsz, most az egyszer 
te leszel a polgármester! 
Nincsen szárnya, mégis repül, 
fákon, bokrokon hegedül, 
ha nem repül, nincsen sehol, 
de mégiscsak van valahol, 
nincsen szárnya, nincsen lába, 
mégis a világot járja... 

Töri is fejét a róka, 
ennek a fele se móka, 
hiába, no, nincs felelet, 
mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet! 

Szól a nyuszi: Figyelj, róka! 
Hogy mi lehet? Mi más volna? 
Ismeri a nyár s a tél, 
mi lehetne más: a szél! 

Kis nyúl főzte le a rókát, 
ő állotta ki a próbát, 
az erdőben akkor egyszer, 
nyuszi lett a polgármester. 

Egyszer volt, hol nem volt, 
egyszerű kis nyuszi volt. 
hosszú füle, kurta farka, 
semmi furcsa nem volt rajta.


Szép hosszú....nem mondom. De annyire lelkes volt és gyorsan tanul, hogy szenteltünk ennek is időt. Igazából egy másik verset választottam ÉN neki a szavalóversenyre, de ő emellett döntött. Kivéve, ha a kijelölt időre nem tudja megtanulni, mert akkor mégis az "almás" mellett marad. Felosztottam a verset 4 részre, minden nap egyet veszünk át, így a hét végére elvileg "készen" lesz a vers. Jól áll neki, neki való. Ilyen hosszú verset viszont még nem tanult és elő is kell adni - ha lehet, hibátlanul - az osztály előtt. Kíváncsi leszek. Nem hiányzott félév előtt még ez a plusz is, de ahogy ismerem, sok tanulnivalót nem lehet rajta bevasalni, ezzel legalább tornázik az agya.

Ma sütit is visz a suliba, mivel decemberben ez elmaradt (ugye a sokat emlegetett nyavalyám miatt). Úgyhogy ma megünneplik a suliban, hogy Réka 8 éves és egy hónapos. Lesz holnap. :) Boci sütit kavartam, két kisebb tepsivel lett. 

Hajnali ötkor eszembe jutott (hogy hogy, ne kérdezzétek!), hogy nem számláltam össze a pirospontjait, pedig csütörtök az utolsó nap, amikor még be lehet őket íratni. Így aztán matekból összeszámoltam, mi a helyzet, ameddig reggel be nem indult a nap. Remélem, be is íratja majd őket, kettő csillag is kigyűlt. 

Zalán tegnap hajlandó volt lencse elé állni néhány kép erejéig. Hm....egyre olvad le erről a pasiról minden bébi vonás. Hát igen, aki hat éves lesz májusban! Naaaaagyfiú már bébiZalán. Pedig pont azt akartam mesélni, hogy amikor alszik, még mindig ugyanolyannak tűnik, mint pici baba korában. Na jó, akkor még nem horkolt. Még a fejét is ugyanúgy emeli álmában. Magasra ki és fel, majd vissza a párnára. Olyan édes, meg kell tőle veszni. Függőleges helyzetben viszont, farmerben, pulcsiban egyáltalán nem emlékeztet semmilyen pici babára.