2018. március 19., hétfő

Ami lemaradt, (a lényeg ugye)


Picit megint azt érzem, hogy fogy a türelmem, de igyekszem kiemelni a fejem a hullámokból. …Mármint – természetesen – a felújításról beszélek. 

Mivel nem jött meg az ablak múlt héten, most pedig szakad a hó és egész héten mínuszok várhatóak, gyanús, hogy nem is jön a héten. Még nem hívott az ablakos leányzó….Ezért minden munka áll a nappaliban- étkezőben, főleg emiatt fogy megint a türelmem. 

A hétvégén az irodára fókuszáltunk, már amennyire megengedte az időjárás. A régi irodában szombaton megtöltöttünk három nagyon dobozt, azokat és a többit Tibi vasárnap este áthordta állítólag kocsival. Három zsák szemetet is kiürítettünk, ilyenek, hogy 2002-es számlatömbök, ezer floppy….Mivel a nyomdagépek nem tűrik a mínuszokat, ott is áll a költözés…látom Tibin, hogy emiatt neki is nagyon fogytán van az amúgy birka türelme….
Viszont, hogy valami jóról is írjak, a héten felszereltük a konyhában a polcot, úgyhogy lassan maxos lesz a konyha. Ezúttal hasznos dolgokat tettem a polcsomra, kuglóf forma, teás kancsó, egy cserép petrezselyem (amíg nem lesz saját kis mini veteményesem….) de jutott egy kerámia nyúl is, ha már – bármily hihetetlen - közeledik a húsvét. Illetve anyu ezer éves teáskannája, szép bordó, harmonizál a szomszédos orchidea színével. 

Volt egy régi fenyő fali fogasunk is, amiről sorra letörtek a hosszabb akasztók (fenyő) , de nem most, már vagy 10 éve szépen apránként, egyik a másik után…. Most kitaláltuk, hogy veszünk új, fém fogasokat, ha lehet valami igényesebb kerámia berakásosat….Az üzletben szembesültünk, hogy ezek nem olcsók ám, kerámia berakást gyorsan el is felejtettük, így is a négy fogas majdnem 8000,- Ft-ba fájt. Vagy hát nem fájt, mert Tibi nagyon klasszul felszerelte ezeket a fogasokat és lett egy régi új fali fogasunk, hurrá. 

Tesóm kérdezte múltkor, hogy sok bútort kell e lecserélni, mert nem illik a többihez…Az az igazság, hogy nem, mert ugye az eddigi 63 m2 eleve nem sok bútort engedett meg. A pácolt, Ikeás fenyő bútor ment Zalánhoz, a sima fenyő Rékához, a nappali szekrény pedig nem fért ki az ajtón és szétszerelni sem lehetett, ezért azt d arabokban hoztuk ki és ment fűtőanyagnak. Nagyon sajnáltam, mert ha kopott is volt és az ötvenes évek stílusa, hozzám nőtt a 12 év alatt…A nappali-étkezőbe új bútor érkezik, illetve úgy rendeljük őket, ahogy lesz pénzünk. Ami esetleg maradt bútor, azt is szétdobtuk ide vagy oda. 
Azért én még bízom benne, hogy a héten lesz ablak, úgy számítottam rá, hogy Húsvétra már teljes lesz a kégli….Főleg, hogy otthon leszek a gyerekekkel a tavaszi szünetre. Hát meglátjuk.

Ui: Nem lesz a héten ablak. Felhívott egy manus az ablakos cégtől, hogy háttt...hozná az ablakokat holnap, készen is vannak, meg minden,  de ha az ő lakásáról lenne szó, ő  bizony nem építené be őket a mínusz fokokban....De én döntök. Ha akarom, holnap lesz ablak a vityillón. Mármint új. Forgattam egyet a szemeimen tengelyileg, váltottunk még pár mondatot, aztán abban maradtunk, hogy 13. hét, azaz jövő hétfő. Az a miénk. Mondom én, hogy május egyre lesz kész a kégli....2019-ben. 

Az ez vagy valami más?


Réka egyre inkább szeszélyesebb kezd lenni. Nem írom, hogy kamaszodik, mert ez még nem lehet az.
Múltkor elvágtattunk tavaszi cipőt vásárolni neki, mert a téli vastag, féllábszárig érő kalucsnin kívül nem volt neki lábbelije (az őszit kinőtte) én meg pánikba estem, hogy hirtelen kitavaszodik és szívemből szakadt magzatkámnak nem lesz mit a lábára húzni. Én marha! Most is szállingózik a hó.

Szóval nagy duzzogva sikerült becaflatni vele egy Deichmann üzletbe, dokumentálom az eseményeket:
- Pf….itt nincs egy normális cipő sem….
- Nézz szét nyugodtan, rengeteg időnk van. – ez voltam én. Leánykám el is foglalt egy székecskét, mely a méretének megfelelő cipőhalmok mellett ácsorgott. Én rögtön kiszúrtam egy szép kis bordó, virágokkal díszített cipőt, de rámpuffogott, hogy az ronda, hát habozás nélkül visszatettem a dobozba, dobozt a polcra.
Felpróbált egy rózsaszín edzőcipőt, rájött, hogy az beázik.
Kizárt minden beázós cipőt. Nagyjából a kínálat felét.
Felpróbált egy fehér cipőt, de annak gumis volt a fűzője, amit ő elmondása szerint utál.
Felpróbált egy sötétebb cipőt, ami nyomta a lábfejét elöl.
Egy újabb fehér jött volna, de az nem jó, kényes szín.
Rózsaszín csíkos? Nincs a méretben.
Ez fiús? Fiús. Nem jó.
Itt elvesztettem egy kicsit a fonalat, mert találkoztam kollegával, plusz Tibi is előbotorkált , lábán egy új cipővel, Zalánról nem is beszélve, úgyhogy legközelebb ott csatlakoztam be Rékához, hogy sóhajtozik, semmi nem jó. Egyszer csak csodák csodája, a kezébe akadt a legelső cipő, amit én ajánlottam neki. Most, hogy ő vette le a polcról, bejött neki. Próbált 35-öset , 36-osat, 35-öset megint és újra 36-osat….Egy szót nem szóltam, hagytam, hogy megszülje a saját döntését (de a 35-öset nem vettem volna meg…egykönnyen). Végül csillogó szemmel és fülig érő szájjal a 36-os mellett döntött a leányka és a dobozt apukája dobozára tette, nagylelkűen jelezvén, hogy kifizetheti….
Tanulság: Hallgatni arany!
Egy Zalán mondta, ha már erre járok és még eszembe is jut.
Este Zalán eképpen invitálja apukáját, hogy látogassa meg őt a szobájában.
- Hé, Vater, átjössz a szobámba? Sakkozunk?
Jót vihogtunk rajta, de nem hangzott valami biztatóan….