Még a héten egyáltalán nem volt időm írni. Igaz, a hét elején kedvem sem. Ez a veronai buszbaleset finoman szólva megráncigált...A múltkor tisztelettel néztem egy buszmegállóban ácsorgó kamaszlányra. Minden ember micsoda érték! Azon is morfondíroztam, hogy a legelső tragédia, ami hasonlóképpen megrázott életemben az a dunblane-i mészárlás volt. Annak idején éppen Angliában időztem, amikor egy pasas besétált egy skót (remélem, jól emlékszem) iskolába és lemészárolt vagy 15 gyereket és a tanítónénit. Csak úgy, különösebb ok nélkül, mert hogy mi oka lenne kisiskolásokat gyilkolászni? Az egy hatalmas sokk volt. 18 évvel ezelőtt pedig egy hasonló buszbaleset történt Ausztriában, ahol szintén sok fiatal, középiskolás meghalt. Csak a búcsúztatásukra emlékszem, sok fehér koporsóra és hogy csak úgy potyogtak a könnyeim, vég nélkül....Ez a veronai azonban még ennél is jobban megrázott....nem tudom mással indokolni, mint hogy nekem is gyerekeim vannak. Valahogy szembesültem vele, hogy bár eléggé kicsi a valószínűsége, azért mégiscsak van esélye annak, hogy elveszíthetem őket. Ez a gondolat pedig a legrosszabb, amit csak el tudok képzelni...Brr...ne is menjünk bele!
Kedden Rékácska fél nyolckor belejelentette, amikor már harcra készen semmi más dolga nem lett volna mint hogy csizmát és kabátot kapjon magára, hogy nem érzi jól magát. 10 óráig ugyanott feküdt a kanapéra kuporodva - Tibi elmondása szerint - majd összeszedte magát és a nap további részében kutya baja nem volt. Nem tudni, mi ütött belé, de már két napot leigazoltam csak ebben a félévben, egyetlen maradt a második félévre, úgyhogy ha bármi rosszullét gyötörné a királylányt, kénytelenek lesznek elmenni a doktornénihez és igazolást kunyerálni.
Délután Zalán debütált a Törp Suliban. Meglepően sok, több mint 45 leendő elsős szorgoskodott három tanteremben egyszerre, egy kreatív óra, egy sakkpalota és egy német óra várt rájuk, persze rövidítve. A kreatívról lemaradtam, mert igen munkahelybarát módon 4 óra nulla nullakor kezdődött a program. Tibi szerint ügyes volt, egy hóembert barkácsoltak. Jött a sakkpalota, ahol meglepően aktív volt és kérdésre is válaszolt. Le voltam nyűgözve. A német órát pont az a némber tartotta, akik egyáltalán nem szeretek...de mindegy, a színekkel foglalkoztak illetve folytatni kellett egy színsort - rot- blau- grün - lila- rot - blau---hogyan folytatódik? A lapokat összeszedték, ahogy a kis hóembereket is, ebből próbálnak majd eszkábálni némi véleményt, hogy melyik gyereknek melyik osztályt javasolják majd áprilisban. Ami nem annyira jó, jövő alkalommal már a folyosón kell várni a gyerekekre, nem mehetünk be az órákra. Hm....
Zalánnak erősen mozog a jobb felső egyeskéje. Mondhatjuk, hogy csak az imádság tartja, bár imádkozik érte a fene. Most azon parázok - mindig kell valamin - hogy nehogy a torkán akadjon, ha egyszer megszabadul az ínyétől. Réka is megette annak idején az elsőt a bolognai makarónival az oviban....Az alsó bal egyeskét ugye annak idején kiverte neki Réka, de még szerencse, mert már mögötte ott jött a maradandó. A jobb alsó egyeske becsusszant valahogy középre, mármint a tejfog és mögötte nyomul igen sikeresen a maradandó, igyekszik szegényke a helyére. Hát ilyen izgalmak folynak Zalán szájában!
Tegnap megvolt az a lisztérzékenység vizsgálat, amire még szeptemberben iratkoztam fel és aztán idővel teljesen el is felejtettem. Előtte levő nap szólt az óvónő, hogy meg fogják szúrni, itt akarok lenni? Pislogtam, mondom, nem. Nem? Nem. Biztos túléli. Nem vénából csapolják le fele vérét, ugye? Nem, persze, csak az ujjacskájából kell egy csöpp vér. Nagyszerű, akkor biztos megoldják. Jött is eredmény még aznap, hogy NEGATÍV, hurrá. Nálunk volt egy olyan év, amikor az önkormányzat finanszírozta a nagycsoportosok glutén szűrését. Az összesét. Ez azért fontos, mert ennek kezdetben az égvilágon semmi tünete nincs, amikor már van, hasmenés, puffadás, ezaz, akkor már a bélbolyhok nem annyira vigyorognak. Ezt mesélte nekem egy anyuka, akinek a lányát egy ilyen szűrésen lisztérzékenynek találtak. Na azóta tervezem, hogy csináltatok egy ilyen tesztet a gyerekeken. (Habár nekünk sem ártana Tibivel, ami azt illeti....) Na szóval Zalán makkegészséges liszt szempontjából.
Rékáék holnap matek dogát írnak. Kivonás becsléssel és ellenőrzéssel. Annyira örülök. Kedden környezet TZ. Mágnes, égtájak, Himnusz írója, zászló színei...van itt minden téma. Aztán ott van a magyar, amiből meg kell tanulni a Vérszerződés szövegét. Látszik, hogy én még a szocialista érában voltam diák, mindez nem szerepelt a tananyagban. Egyébként - remélem - nyugodt hétvégénk lesz. Holnap bizonyítvány osztás, de a MOZA naplóban már ott virít a félévi lezárt eredmény elvileg. De majd holnap meglátjuk.
Éssss holnap végre péééntek! Hurrá! Megint mocorog bennem a kisördög, hogy fánkot süssek....De a gyerekek gofrit kértek tejszínhabbal és nutellával. Úgyhogy az lesz. Meg remélem, egy kis pihi.
