Egyik ismerősöm kérdezte Zalán szülinapja előtt pár nappal, hogy mi a helyzet az elválasztással? Hogy állok vele, hogyan tervezem? Akkor jöttem rá, hogy igazából meg sem fordult még a fejemben ez a fogalom (legalábbis ami Zalántól való elválasztásomat illeti....:) ) Annyira Zalán igényeire és gusztusára van bízva a szopi, annyira természetesen igény szerint szopik, hogy a fenti kérdés a mi esetünkben még nagyon korai, fel sem merült. Gondoltam én.
Vasárnap este aztán Zalánom magához kérette a cumiját, macis takaróját, majd jelezte, hogy fáradt és nyugovóra óhajt térni. Ringatásomból sem igen kért. Határozottan az ágyra mutatott, mire enyhén meghökkenve bár, de letettem. Zalán felpillantott, fura volt neki, hogy még mindig ott állok, gondolta, megnézi, miért nem húzom már el a csíkot és hagyom őt aludni. Akkor kiszakadt belőlem a rövid, de annál lényegre törőbb kérdés, melybe vegyült némi (jó sok) döbbenet is.
- Cici??? CIci nem kell?????? - Zalán újra felpillantott, nyögött egy nagyot, amit határozott elutasításnak vettem, majd belefúrta a fejét a macis takarójába és nem akart rólam hallani többet.
Távoztam persze...
Éjszaka azért jól jött a didkó, hajnali 2 körül (vagy 4 volt az??) mégiscsak jó voltam egy hörpintésre. Mindazonáltal lassan ideje elgondolkodnom rajta, hogy a jelek szerint pasasomat Rékával ellentétben nem kell elválasztani és fokozatosan leapasztanom egyik szopit a másik után, Zalán megteszi ezt nekem magától is. Talán egy picit korábban, mint szerettem volna....- főleg, hogy tejben nem igazán van hiány - de elfogadom, ha nem kér már a tejemből.
Szopizik ő, szopizik...nem mondom, hogy nem, mégis, nem igazi ez már. Egyre többször előfordul, hogy kemény ciciből még csak puha cicit sem csinál, benne hagyja a javát, csak mert valami elvonja a figyelmét, csak mert sok dolga van, szopizni egyre kevésbé ér rá...
Tegnap este újra nem kért a tejcsimből, és az éjszakai egy szem szoptatást leszámítva ma, azaz a keddi nap folyamán még nem is szopizott. És lassan fél öt lesz....Hm....Zalánom, ilyen hirtelen???