Nem sok dolog izgalmas és fordulatos történik mostanában a mi házunk táján. Orrot szív a porszívó, százas zsepis zacskók válnak semmivé egyik napról a másikra, szorgosan adagolom a gyógyszereket, elszántam kergetem a gyerekeket a különböző orrspray-kkel, mese nélküli lefekvéssel fenyegetem őket, ha nem veszik be a gyógyszerüket, immunrendszert erősítünk, gyümölcsöt eszünk, hársfateát iszunk tengernyit....gyógyulgatunk.
Éééés lassan-lassan látom az alagút végét. Bár nincs a családban vidáman szellőző orr, csak randán eldugult és Zalánéból is frankón szivárog valami zöldes izé, azért most már megmaradunk. Jövő héten még az ovit is célba vesszük. Talán nem lesz hóvihar és el is jutunk oda.
Hétvégén azért - takonykór és kehesség ide vagy oda - Apa fotózott és készült néhány nagyon klassz kép....Főleg Rékáról. Zalán sajnos nem látott a dáthától, egyemismeg...Arra is rájöttem arra, hogy egy kis csokoládé kilátásba helyezésével csaknem profi topmodell magasságokig emelkedik a lányom pózolás dolgában. Sajna az egyszerű szépszó, kérés, könyörgés már régen kevés az együttműködéséhez....Node csoki az szerencsére olyasmi, ami MINDIG van itthon. :) És nehem, nem. Nem félek bevetni.
Tiszta PaffKata :)
Ja és arra is rájöttem, hogy Rékum tényleg egyre inkább hasonlít rám.
