Így élünk mi - 2. rész

Még nincs szezon, ezért viszonylag csendesen indul a hétfő. Nagyon kiszámíthatatlan ez, általában az bejövő e-mailek listájából már leszűrhető a napra vonatkozóan egy és más, máskor meg semmi gyanús sehol, mégis becsap a ménkű.....De most ez egy nyugodt munkanap, abban a sorrendben és olyan ütemben végzem a dolgom, ahogy szeretném. Tizenegy óra előtt pontosan egy perccel telefonál Tibi, hogy meddig is rendel a fül-orr-gégész? (Kontrollra volt hivatalos.) 11-ig. 11-ig? Akkor majd elmegy csütörtökön.... Hol vagy? Még a nevtanban. Telefonálj a dokinak, hátha tovább rendel! Á, majd csütörtökön. Oké. Puszi. Izé, visszaviszed Zalánt az oviba nevtan után? Hátpersze. Oké. Puszi. Puszi. Cső!

 

Dél tájban megérkezik az ebéd, felejthető ízélmény. Zöldbableves, szezámmagos csirke csíkok rizzsel és zöldségkörettel. Én azt hittem, bunda is lesz azon a csirkén, de nem. Mindegy, elnyammogom kedvetlenül. Hiányzik a kolleganőm, sóhajtozom, üres az irodám, egyedül maradtam, ha nincs lenn az ügyvezető. Délután rám ír facebook-on az egyik "anyatársam" a suliból, hogy figyelem, figyelem, ma délutánig be kell fizetni a Napsugár gyermekházat, ahová szerdán mennek a gyerekek, különben A-s lesz a gyermek B-sből arra a pár órára. Hoppá! Hívom iziben Tibit, hogy befizette e, amiről reggel beszéltünk. Nem látott sehol tantónénit, senki nem támadott, úgyhogy nem. Nem baj, majd én délután....

 

Délután - hosszú szünet után, betermelek fél tábla mogyorós csokit. A Lidlis egész mogyorós nagyon jóóóóó, próbáltátok, kóstoltátok? Most, hogy a bál hetében a hajrájához ért a fogyókúrám (bruhhahhha!), teljesen jól időzítek. Végül szépen harmonikusan lassan eltelik a munkanap, 15 óra 55-kor pontosan kilépek az ajtón, 5 perccel túlteljesítve a napi kötelezőmet. 15 óra 57-kor már a buszon találom magam, ami meglepően zsúfolt....Na mindegy. 4 megálló kb. és máris vágtatok az iskola felé. 15 perc a menetidő kb. Az utolsó 3 percben elered az eső, hurráááá....feltámad a szél, mégjobb....

 

Rékát a napközis teremben találom, mint mindig. Nagy a zsivaly, úgyhogy integetegek, amíg a lány észre nem vesz. Napközis tantónéni is segít. Már megint egyetlen csat sincs a hajában (Rékának), tiszta félig hippy, félig pulikutya külső....amit annyira nem szeretek.....Magamhoz intem a leányzót és kifordulok az ajtón, hogy megkeressem az iskolatáskát, úszócuccot, egyebeket az osztályterme előtt. Résnyire nyitva az ajtó, az asztalnál ott ül az osztályfőnök. Megörülök neki, beosonok, kipengetem az ötszáz forintot. A 15 percnyi sétától lángolok a dzseki alatt, úgyhogy leveszem mielőtt csatakosra izzadok. Akárhogy, megkönnyebbülök. Újabb kötelezettség letudva....Apró örömök az életben!

 

Kislisszolunk a suliból, elered az eső, ázunk, mint a pockok. Otthon esernyőket, innivalót és némi kekszet veszünk magunkhoz, felkészülvén a tornáról kipottyanó Zalánra. Immáron iskola- és úszótáska nélkül indulunk tovább az oviba. Előtte ellenőrzöm az uzsonnás dobozt: ott figyel egy vaníliás croissant, ami még reggeli volt. Vagyis leánykám megen nagyjából éhgyomorral nyomta le a napot, a fél 2-kor bekövetkező ebédig. (Ha úsznak, később van ebéd.) Ezen ki szoktam akadni, most inkább lapozon, amolyan "ugorgyunk" módra....

Réka élvezi, hogy esik az eső, villoghat áttetsző esernyőjével....engem kevésbé dob fel.
Újabb negyed órával később az oviba érkezünk. A tornaterem felőli bejáratot találjuk meg, ahol az ablakokat lefóliázták 2-3 éve, hogy ne lássanak be a kíváncsi szülők. Így csak annyi látszik és hallatszik, hogy tart még a FitKid óra. Réka leleményesen talál egy szakadást a fólián, bekukucskál és hamarosan ki is szúrja Zalánt. Ott bukfencel a drága! Milyen kis helyes! Édes! De már ugrik is a trambulinra, hoppsza, hoppsza....

Folytköv.  

Így élünk mi - 1. rész

Csak az érdekesség kedvéért, leírom, hogy telt a tegnapi napom. Semmi különös, átlagos sima hétfői nap. Már ha eszembe jutnak a főbb pontok.

 

Reggel hat óra előtt öt perccel csörren a telefonom, 10 perc múlva nagyjából fel is kelek. Az első utam a tévéhez szokott vezetni a macis, finom meleg köntösömben és karácsonyra anyuéktól kapott papucsomban. Benyomom  a két távirányítót használva az M1 HD adását, ahol általában ilyen tájt az időjárás jelentés megy. Még erre nem figyelek annyira. Inkább azon tűnődöm, milyen éber a tévében mindenki. És jókedvű. Aztán átslattyogok a fürdőszobába, konstatálom, hogy az éjszaka megint nem fogytam le hasilag, majd hajkefével a kezemben próbálok valami gúnyát taláni magamra. Nincs egy rongyom sem. Némely ruhám (habár arányuk egyre kevesebb) még a Réka előtti korszakból valók....Általában alap darabokat viselek, sok egyszínű garbóm, felsőm van, néhány blúzom...hozzá legszívesebben farmert húzok vagy valami szűkebb nadrágot....

 

Úszótáska kontroll (köntös, kis méretű törölköző, úszódressz a táskában?), iskolatáska kontroll (tolltartó - 3 grafit, 3 postairon, 2 radír, 1 hegyező), majd uzsonnásdobozt megyek szerkeszteni a konyhába. Emiatt pici lelki furim szokott lenni, mert mindig nasit teszek, de próbálok kompenzálni gyümölccsel, szőlő, szeletelt kiwi, mandarin, kisebb banán (vagy-vagy, nem mind)  pottyan a Dörmi vagy az ötös egységcsomagolású Lidlis keksz mellé. A kulacsot félig töltöm gyümölcslével, baracklevet szokott kérni a kisasszony. Amennyiben nem issza meg, másnap vizet kap. Egyelőre nem jutott még eszébe a lefolyóba önteni....

 

Pár falatnyi harapnivalót is készítek, ma halas kenyeret és vajas kenyeret. Lehet hozzá inni almalevet, aki szomjas. Én is betolok egy kis szelet halkrémes kenyeret és nyugtázom, hogy nagyon finom. Inni lecsúszik egy pohár víz.

 

Közben Zalánéknál ágyneműcsere volt az oviban, szóval a szekrényből lepedő, párnahuzat, paplanhuzat, tiszta törölköző kerül a táskájába, a tornacuccát, a tisztát már este összeszedtem. Mi kell még neki? Hopp, nevtanos táskát kirakni az előszobába, itthon ne hagyják a fiúk!

 

Háromnegyed hétkor ébresztem Rékát sok sok sok puszival. Ekkor még kómában van. Harmadik körben felébred annyira, hogy felmászik a hátamra és ki tudom hurcolni a nappaliba. Tévé átkapcs a mesére. Mi is volt tegnap? Nyuszi Péter? Fogalmam sincs. Zalán ilyenkor még az igazak álmát alussza. Nem szoktam kikészíteni a gyerekeknek ruháit - bevallom - de ha rend van a szekrényben, gyors a választás. Egy naci, egy zokni (harisnyát már nem hord őfelsége, csak szoknyához. De a szoknyáról lement újabban. Milyen kár, hogy tele van velük a szekrény!), egy felső, egy pulcsi, bugyogó és kész. Némi ingerlés után Rékára rángatom a ruhákat. Az egyedül öltözés még a jövő zenéje. Pár perccel később a kezébe nyomom a fésűt és elküldöm mosdani. Persze lepereg róla. Hét órakor vészfények gyúlnak a szemeim helyén, hamarosan ki kell lőnöm. Még kikészítem a ruháit Zalánnak, aki továbbra is alszik...majd ellenőrzöm, minden megvan e a táskámban. Pénztárca, egyik telefon, másik telefon....Pillantás a tükörbe, úgy nézek ki, mint egy hajszolt idióta, úgyhogy némi fésülés és hajlakk árán egész tűrhetően nézek ki. Sminkre nincs idő ma, bár jobb napjaimon arra is futja. Na jó, ez sem egy rossz nap. Lám, ott a napfény mindenütt, alig látunk tőle. TiborkaUborkából közben villanásokat látok, ahogy cikázom a lakásban, hol egy pár zoknival a kezében látom, hogy hajat szárít, hol szalámit szeletel a konyhában.

 

Indulás előtt egy perccel eszembe jut, hogy mintha azt olvastam volna az üzenőben, hogy 500 Ft-ot be kell fizetni Napsugár gyerekházra. De oda mikor mennek? Nincs idő felkutatni a kérdéses üzenőt, úgyhogy szólok Tibinek, hogy ha ostromolja egy tanítónéni színes pénzgyűjtő zacskóval, ne lepődjön meg, 500 Ft-ot kell kipengetni. Majd gyors puszi a bandának (Zalán félálomban, már mesét néz, szóval haladás) és nyomás a buszhoz.

 

7 perc sétával kiérek a megállóba. A buszon mindig meleg van és ülőhely is akad, így a kb. 10 perces út pont elég arra, hogy felébredjek valamennyire, illetve, hogy ha hajszoltan indult a nap, lenyugodjak. De nem indult hajszoltan, szóval csak bambulok, majd sms-t írok volt kolleganőmnek, hogy legyen szép az első munkanapja az új helyén....Máris hiányzik....

 

Az irodába érve általában én érkezem elsőnek, benyomom a központi gépet, átállítom a telefont nappali üzemmódra, bekapcsolom a gépem, főzök egy teát vagy macis kávét, majd megnézem a beérkező e-maileket. A privátokat is. Nem annyira lelkesen és tele tettvággyal, de belefogok a munkába. Az óra ekkorra nagyjából 8 órát mutat.

 

Majd folytatom még.